Fölszálott a páva

JelenHaz
Hétfõ, 2019. november 11., 21.56

Tizennyolc: a drámai utolsó napokról

Tizennyolc: a drámai utolsó napokról
Tizennyolc: a drámai utolsó napokról

Még a hétfő esti aradi előadás előtt kezembe került a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház (jegyvásárláskor kapott) műsorfüzete.

Kérdéseket ébresztett bennem.

Mi ez a „Magyar Kanizsai”?

Magyarkanizsáról (ma: Opština Kanjiža, Szerbia) van szó? De akkor a „Magyar Kanizsa”-it egybe kellene írni, s feltételezni sem merem, hogy a műsorfüzet összeállítói ezt ne tudnák.

Pár éve, a véletlen folytán alkalmam volt végigmenni a délvidéki

Magyarkanizsán. (Van egy másik Kanizsa, a magyarországi Nagykanizsa is, ahová, az ismert dal szerint megy a gőzös, s elől ül a masinista.)

Utólag nehezen tudom elképzelni, hogy Magyarkanizsán, Szerbiában a (ma hozzá tartozó 12 településsel együtt mintegy negyedszázezer lakosú) kisvárosban (községben?) állandó színház működjön.

Mint kiderült, jók voltak megérzéseim.

 

***

Az Udvari Kamaraszínházat, olvasom a honlapjáról a darab szerzője, rendezője, a színház művészeti – magyarkanizsai származású – vezetője  egyéb elfoglaltságai miatt nem volt jelen a mostani turnén, nem tudtam beszélni vele –, szóval Andrási Attila 14 éve alapította és azóta vezeti a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházat, „amely kizárólag abból a célból jött létre, hogy a jelenünket eredményező múltunkat színre vigye és színen tartsa, az egész magyar szállásterületen. Utazó színházként a történelmi Magyarország egész területén játszanak. Budapesti előadásaikat a V. kerület Zrínyi utcai Duna Palotában tartják. Előadásaikkal – a klasszikus színház eszközeit felhasználva – mutatják be történelmünk sorsfordulóit minden generációnak”. (A színház honlapjáról vett idézet.)

Továbbá: „Több mint egy évtizede járják az egész magyar szállásterületet, több száz vidéki fellépés van már a hátuk mögött – Székelyföldtől Őrvidékig, Felvidéktől Délvidékig. A határon túli területeken – szórványtól a legnagyobb városokig – a közbátorságot erősítvén előadásaikkal bizonyítják, hogy arról, amiről eddig csak az otthon négy fala között lehetett értekezni, már nyílt színen, közösségi térben is szabadon lehet szólni”.

 

***

A Tizennyolc című előadás az első világháború utolsó évében (1918), a Magyar Királyság utolsó három (történelmileg rendkívül zsúfolt) napjában játszódik. Az akkori kor magyar politikai főszereplőinek meghatározó, történelemből ismert figurái vonulnak fel benne (pl. Wekerle miniszterelnök, gr. Tisza István „meggyilkolásra szánt” – és meg is gyilkolt – volt miniszterelnök, a korabeli hadügyminiszter stb.), meg néhány, névről kevésbbé ismert személyiség. Ha a néző nem igazán „bennfentes” (kevesen vannak olyanok), történelmi ismeretei csak erősen hézagosak lehetnek az akkori valóságos történtekről.

„A cselekmény szerelem és szenvedélyek, ármány, gyűlölet és halál, fondorlat és megbélyegzés szálain fut a tragikus végkifejletig” – idézem a kiváló elemzést a darabról.

Hogy a szerző sorsfordító történelmi eseményről (az Osztrák–Magyar Monarchia, benne a történelmi Magyarország) széthullásáról ilyen érzékletes, emberi meghasonlások, tragédiák szintjén a nagyközönség számára is jól lemérhető képet festett, az írói bravúr.

A produkció feltétlenül (a hétfő esti úgy kétharmad helyett) zsúfolt házat érdemelt volna. Még akkor is, ha a nézők egy része esetleg vitatkozna a látottak fölött.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'