JelenHaz
Péntek, 2019. december 13., 17.58

Válság után is van élet

Válság után is van élet
Válság után is van élet

A DEMOS könyvek sorozatban jelentette meg idén a budapesti Gondolat Kiadó magyar fordításban Fareed Zakaria A posztamerikai világ című könyvét, melyben a szerző a jelenlegi válság okairól, a válság utáni világról ad érdekfeszítő elemzést, körvonalazza a kialakulandó világ jellemzőit, figyelemre méltó jegyzetekkel ellátott hét fejezetben mutatja be a posztamerikai világ lényegét.

Fareed Zakaria indiai származású amerikai újságíró, 1964-ben született Mumbaiban, indiai muzulmán családban. Közép és főiskoláit Mumbaiban végezte, majd 1982-ben letelepedett az Amerikai Egyesült Államokban. A Yale Egyetemen diplomázott. A Newsweek International szerkesztője, állandó nemzetközi szemleírója, a CCN kommentátora. A nemzetközi kapcsolatok szakértőjének tekintik. Kedvenc témája: Kelet-Ázsia modernizálása.

Fareed Zakaria nagy érdeme, hogy nemcsak a keleti világot ismeri, hanem jó ismerője az amerikai életformának is. Könyvében ezt az életformát taglalja.

A könyv előszavában a jelenkori válságot elemzi, mondván: „Minden aranykor véget ér egyszer. Minél tündöklőbb volt, annál zajosabban ér véget. A 2008-as krach a világ legsúlyosabb pénzügyi világválsága 1929 óta.” Különbözik az eddigi válságoktól „nem csak egy fejlődő világ egyik holtágából indult ki, hanem a globális kapitalizmus szívéből, az Egyesült Államokból, ahonnan tovább áramlott a nemzetközi pénzügyi rendszer szféráin keresztül”. Kiemeli, bár nem a kapitalizmus végét jelenti, de az Egyesült Államok számára jelentheti egy bizonyos dominancia végét. Ez a válság sietteti a posztamerikai világnak a kialakulását. A Nyugat nem tud egyedül megbirkózni a válsággal. A szerző szerint az elmúlt válságok során a Nyugat a szigorú tanár szerepét játszotta, amely rendre utasítja a rendetlen osztályt. Most szükség van minden jelentős szereplő részvételére, ideértve a feltörekvő országokat is.

Írásának lényegét fogalmazza meg, amikor is azt írja: „Ez a könyv nem Amerika hanyatlásáról, inkább a többi ország felemelkedéséről szól.”

Világtörténelmi szempontból szerinte az utóbbi évszázadok során három szerkezeti hatalmi váltás történt.

1. A nyugati világ felemelkedése (XV–XVIII. század),

2. Az Amerikai Egyesült Államok felemelkedése (XIX. sz.),

3. Jelenleg a modern hatalom harmadik változása folyik, ami a többiek felemelkedésével jár együtt.

A fejlődés általában a leglátványosabb. De pontosítás is szükséges, mert 2006-ban és 2007-ben 124 országra 4%-os vagy annál nagyobb növekedés volt jellemző. Ezt a fejlődést a szerző „igazi globális fejlődésnek” nevezi. Ennek következményei is vannak. „Mindez olyan nemzetközi trendet hoz össze, melyben a világ országai nem pusztán a folyamatok tárgyai vagy megfigyelői, hanem saját jogú résztvevői. Ez egy valódi globális rendszer megszületése.”

A posztamerikai világ felé

Mi jellemző erre a világra, erre az új korra? A szerző szerint a hatalom átterjed az államtól egyéb szereplőkre, nemzetközi szervezetekre. Az egypólusú világ többpólusúvá vált. „1995-től az amerikai birodalom fennállása alatt éltünk egy egyedül álló egypólusú világban, melyben a globális gazdaság óriási mértékben felgyorsult és kiterjedt. Jelenleg ez a folyamat irányítja a nemzetközi rendben bekövetkezett változást.” Politikai és katonai szinten is továbbra is egyetlen szuperhatalom által meghatározott világban élünk, azonban minden más területen, legyen ipari, pénzügyi, oktatási, társadalmi vagy kulturális dimenzió, a hatalom áthelyeződik, eltávolodik az amerikai dominanciától. Arról van szó, hogy egy posztamerikai világ felé tartunk, egy olyan világ felé, amelyet sok felől alakítanak, irányítanak.

Az állam szerepének növelése

A posztamerikai világot a globalizáció és a nacionalizmus jellemzi. A posztamerikai világ stabilitása nagymértékben függ majd attól, hogy Kína mennyire fogja tudni egyensúlyban tartani az integráció és a szétesés erejét. A kormányzati beavatkozások hatékonyabbak lesznek. Az állami szerepvállalás növelése figyelhető meg. Az államosítások nem jelentik viszont azt, hogy visszatérünk a szocializmusba. A globalizált világban minden probléma átlépi az országhatárt. „ A gazdasági élet, az információ, de még a kultúra is globalizálódik, a hivatalos politikai hatalom továbbra is erőteljesen kötődik a nemzetállamhoz, amely ugyanakkor a problémák nagy részét egyre kevésbé képes egyoldalúan megoldani.”

A gazdaság növekedése a nacionalizmus megerősödésével párosul. A posztamerikai világ jellemzője, hogy az új hatalmak erőteljesebben adnak hangot érdekeiknek. A régi modell szerint az Amerikai Egyesült Államok és néhány nyugati szövetségese játszották a rendezői szerepet, és a harmadik világ kimaradt a játékból. Ma azonban, ha megvizsgáljuk a kereskedelmi tárgyalásokat, láthatjuk, hogy a fejlődő világ országai már nagyobb erőt képviselnek. Kiderül az, hogy Brazília, India keményen küzdenek a saját érdekeik érvényesítéséért.

Az Amerikai Egyesült Államok és a többiek

Az elmúlt évtizedben az egypólusú hatalom folyamatosan meggyengült. A hatalom most szélesebb körben oszlik meg. Az 1989 óta eltelt időszakban az Egyesült Államok határozták meg a nemzetközi trendet. Az elmúlt két évtized egypólusú hatalma nem Irak miatt gyengült, hanem azért, mert a hatalom szélesebb körben oszlik meg a világban. Bizonyos értelemben az egypólusú világ ideje lejárt. Az Európai Unió a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja, s ahogy Kína és más felemelkedő óriások növekednek, a kétpólusú kereskedem hárompólusúvá, majd többpólusúvá alakulhat át. Az újonnan felemelkedő országok egyre aktívabbak. Az új rend nem Amerika hanyatlását vetíti elő, mivel a szerző hisz abban, hogy Amerikának óriási az ereje. Szerinte az új világ nem egy szuper hatalmat hoz felszínre, hanem az erők sokaságát, melyet Amerika navigálhat.

Érdekes Japán, Kína, India fejlődési stratégiájának az összehasonlítása. Különösen érdekes a szerzőnek a tervgazdasággal kapcsolatos megállapítása, melyben azt mondja: Kína nem alkalmazta a sokkterápiát. A kínai kormány inkább a fokozatosságot választja, melyet a szerző „növeld a nevezőt stratégiának” nevez. Kína ahelyett, hogy bezárta volna a rosszul működő gyárakat, nagyarányú privatizálást valósított volna meg, inkább megerősítette a gazdaságot. Így valósult meg a kapitalizmus kínai módra. A kínai állam fokozatosan vezeti be a reformokat.

Érdekesek azok az összefüggések is, melyek az oktatásra vonatkoznak. Fareed Zakaria összehasonlítja az amerikai oktatást a különböző ázsiai országok oktatási rendszerével, kiemelve, hogy az amerikai oktatásban gondolkodásra, kreativitásra tanítják a diákokat és arra, hogy kockáztasson. Míg, például, a japán oktatásban nagy hangsúlyt fektetnek a tesztek megoldására. Az ázsiaiak jönnek Amerikába, hogy megtudják, hogyan vehetnék rá gyermekeiket a gondolkodásra.

Amerika hatalma, Amerika titkos fegyvere

Az USA előnye Európa és a többi világ fejlett országaival szemben az, hogy dinamikusak a demográfiai mutatói. Európa elöregedett, míg ezzel szemben az Egyesült Államokban több a gyermek, mint az idős ember. Míg Európának az egyik problémája a magas munkanélküliség, a merev munkaerőpiac, ám előnyei is vannak, mint, például, a hatékonyabb, pénzügyileg is fenntartható egészségügyi és nyugdíjrendszer.

Fareed Zakaria szerint Amerika titkos fegyvere a bevándorlás. Bevándorlók nélkül az Államok GDP-növekedése az elmúlt 25 évben megegyezett volna az Európáéval. Amerika az újítások területén tanúsított kiválósága nagyban köszönhető a bevándorlóknak. Amerika megtalálta a módját, hogyan újítsa fel az energiáit az új népesség beáramlása következtében. Ennek hozama volt az, amikor Amerika valami újat kitalált és megvalósított, akkor az egész világ alkalmazkodott ehhez a megvalósításhoz. Ennek eredménye volt az, hogy az amerikai világ soha nem fejlesztette azt a képességét, amellyel be tudna lépni más népek világába. „Nem vettük észre, milyen gyorsan történt a többiek felemelkedése.”

Fareed Zakaria felveti azt a kérdést, hogy a jelenlegi Amerika képes lesz-e elfogadni azt a világot, melyet a szereplők és a nézőpontok sokszínűsége jellemez? Képes lesz-e boldogulni egy olyan világban, melyet nem ő irányít?

Az Amerika célja című fejezetben rövid betekintést enged a Clinton- és a Bush-kormány külpolitikai stratégiájába, megállapítva azt: nem csak az amerikai politika lényege változott meg ebben a korszakban, hanem a stílusa is, birodalmi és zsarnoki lett. Példának hozza fel Bush elnök külföldi útjainak megszervezését, tervezettségét, melynek célja az volt, hogy minél kevesebb kapcsolatba kerüljön a meglátogatott ország lakosságával. Utazásai során semmit nem tett azért, hogy kifejezze tiszteletét és elismerését a meglátogatott ország kultúrája iránt.

Az új korszak szabályai

A többi ország felemelkedése valós jelenség, azonban hosszú és lassú folyamat, amely Amerika számára fontos, mégis újszerű szerepet biztosít. A felemelkedő országok közötti kapcsolatokat sok esetben történelmi gyűlölet, határviták vagy aktuális ellentétek jellemzik, és a legtöbb esetben a gazdasági és geopolitikai pozíciójukkal együtt a nacionalizmusuk is erősödik. Ebben a megváltozott világban új magatartásra van szükség, amelyet minden szereplő részéről a konzultáció, az együttműködés és a kompromisszum kell hogy jellemezzen. Átfogó szabályokat kell kialakítani a szűklátókörű érdekek helyett.

A Félelem és rettegés című alfejezetben a szerző érdekesen közelíti meg az amerikaiak félelemérzetét. A terrorizmus következtében kialakult érzéseket felül kell vizsgálni –állítja. Ezeken túl kell lépni, és vissza kell szerezni az ország önbizalmát. Amerika azért fejlődött, mert nyitott tudott maradni, a termékekre, a szolgáltatásokra, az ötletekre, találmányokra tudott figyelni. Mindenekelőtt a különböző népekre és kultúrákra.

Csomafáy Ferenc



Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'