Véget ért az Eurorégiós Színházi Találkozó

Vasárnap éjféltájban Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színház egykori és mai színművészei gálaműsorával lezárult a május 7-11. között megrendezett Eurorégiós Színházi Találkozó rendezvénysorozata.

Ezekben a napokban ünnepelte a színház 1953-as alapításának 55 évfordulóját, színházi fesztivált szervezett, eurorégiós kapcsolatrendszer kiépítését alapozta meg, s ami egyáltalán nem mellékes maga mellett tudhatta régi barátait és újakat is szerzett. Néhány napig a hazai magyar sajtó érdeklődésének középontjába került, a magyarországi média is felfigyelt az eseményre, s a jó sajtóvisszhang arra enged következtetni, hogy oszlanak a temesvári Thália körül az utóbbi két-három évben kialakult előítéletek. Fontos emberek fordultak meg a jubiláló színház házatáján. Az eurorégiós színházi tanácskozáson részt vett Elekes Botond a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériumának munkatársa, aki a régiós színházak finanszirozásáról,  pályázási lehetőségeiről és saját támogatói rendszerének kiépítéséről beszélt. Kötő József színháztörténész, az EMKE tb. elnöke kifejtette a régiós színházszemlélet és az ehhez igazodó új struktúra megteremtésének fontosságát, Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa a DKMT Eurorégiónak, mint létező keretnek az előnyeire hívta fel a figyelmet. Violeta Mihalache a Polgármesteri Hivatal szóvivője a Csiky Gergely Színház fenntartója szemszögéből világította meg a kérdéskört. Saját színházuk eurorégiós együttműködési szándékáról nyilatkozott Urbán András a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, Fekete Péter a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, és hasonló gondolatokat tartalmazott László Sándor, az Újvidéki Színház valamint Mezei Zoltán, a Szabadkai Népszínház igazgatójának írásban küldött üzenete.

Eljött a fesztiválra  Darvai Nagy Adrienn, több magyarországi színházi fesztivál művészeti vezetője, Demeter András István, a román művelődési minisztérium államtitkára. Részt vettek a rendezvényeken teatrológia szakos egyetemi hallgatók is.

A fesztiválon bemutatott színpadi produkciók, a házigazda színház Ödön von Horváth: Férfiak nélküli falu című előadásának kivételével kortárs írók mai világunk lepusztult fertályairól, tengődő egzisztenciáiról, lelki kiüresedéséről, a nyelvi és fizikai agresszió „virágzásáról” nyújtottak érzékletes olykor sokkoló képet. Tematikában és művészi megvalósításában is kivételes hely illeti meg az aradi Kamaraszínház: Rudolf Hess tízparancsolata produkcióját (Tapasztó Ernő rendezése), amely a fesztivál egyik sikerdarabja volt.

A színház 55 évéről szólt a színházi plakátokból, műsorfüzetekből, fesztiváldíjakból, színművészek kitüntetéseiből összeállított dokumentációs kiállítás, a nyomdából frissen kikerült Emlékalbum valamint a líceumi diákok színháztörténeti vetélkedője.

A fesztivál a hajnalig tartó beszélgetések, „színház megmentő” eszmecserék ideje is volt. A legérdekesebb emberek kétségkívül az innen elszármazott színészek és rendezők voltak. Közülük öten: Kiss Erzsébet, Péterffy Lajos, Szélyes Imre színművészek, Kóra Ilona rendező valamint Cseresnyés Ildikó ügyelő több évtizedes, áldozatos munkájukért az örökös tagság oklevelével tértek vissza otthonaikba.

Lesz folytatása az eurorégiós találkozónak, fejtette ki több alkalommal is Balázs Attila igazgató, a kapcsolatrendszer kiépítése a régió színházaival a következő hónapokban folytatódik.