Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Csütörtök, 2019. november 14., 16.01

Visszatekintés helyett

Visszatekintés helyett
Visszatekintés helyett

Hétfőn már jóval a hivatalos megnyitó előtt ott voltam a megyei múzeum Clio termében, amely ezúttal Klug Ferenc első egyéni kiállításának adott helyet.

Hihetetlen volt számomra, hogy az Aradi Ion Andreescu Képzőművészeti Kör doyenjének, a most 74 esztendős köztiszteletnek és elismerésnek örvendő Klug Ferencnek – aki három évtized óta a kör talán valamennyi közös kiállításán jelen volt – ez lenne az első egyéni tárlata, de így van. Néhány évvel ezelőtt a kör másik négy tagjával közösen rendeztek nagy sikerű csoportos kiállítást, két esztendeje pedig leányával, a szintén kitűnő képzőművésszel, Halic Máriával lépett a nagyközönség elé ugyancsak itt, a Clio teremben.

Most szinte rá kellett beszélni, hogy illene már egyéni kiállítást rendeznie, hisz az eltelt évtizedek alatt megszámlálhatatlan kitűnő alkotás került ki a keze alól, amelyek nagyszerűen illusztrálják összetéveszthetetlen festői stílusának, drámai színkompozícióval és ecsetkezeléssel párosuló egyéni kifejező módjának kialakulását, letisztulását. A múlt század ötvenes éveiben művészbarátaival, Eberwein Antallal, Adam Nicolaeval és Constantin Maraval vett részt közös kiállításokon. A három művészt a hazai képzőművészet jeles képviselői között tartják számon ma is. Hatásuk alól a fiatal Klug Ferenc sem tudta kivonni magát jó ideig. 1962-ben beiratkozott az Aradi Művészeti Népiskolába, Soós István neves aradi szobrász és festőművész osztályába, s annak halálig, 1965-ig volt a tanítványa. De sokat tanult Sofia Krzyzanowskatól, Valentin Stachetól, a felejthetetlen Alaszu Páltól.

Ezek voltak a tanulás, a művészeti, festészeti ismeretek halmozásának, az egyéni hangvétel keresésének évtizedei. Amikor néhány éves megszakítás után, 1980-ban ismét bekapcsolódott a Ion Andreescu Képzőművészeti Kör tevékenységébe, festményei azt bizonyították, hogy megtalálta egyéni, letisztult, minden fölösleges sallangtól mentes művészi kifejezésmódját, amelyet azóta is szüntelenül tökéletesít, egyszerűsít. Újra és újra sikerül megdöbbentenie, bámulatba ejtenie a szemlélődőket sötét tónusú, szomorkás hangvételű, az idő megállíthatatlan múlásáról, a magányról mesélő festményeivel, legyenek azok romantikus tájképek, hol erőteljes, hol finom ecsetvonásokkal megkomponált portrék, aktok vagy csak egy egészen egyszerű csendélet…

Erről beszélgetünk Dan Lăzărescu műkritikussal, a Ion Andreescu Kör tárlatainak szakavatott értékelőjével, aki nagy tisztelője Klug Ferenc művészetének és a felhajtást egyáltalán nem kedvelő szerénységének, „ami csak az igazi művészek sajátja” – mondta.

Közben lassan gyülekeztek a kör tagjai, barátok, ismerősök… Megérkezett Maria Furnea, a kör elnöke, s boldogan hozta a meglepetést: egy roppant ízléses, színes kis albumot, amelynek valóban művészi kivitelezése két fiatal alkotótárs, Emmanuel Bărbat és Marius Burlan munkáját dicséri.

– Ez a mi tisztelgésünk Klug Ferenc művészete előtt – jegyezte meg mosolyogva Maria Furnea.

Az est főhősének nem sikerült palástolnia meghatottságát, de feszengését sem, mint az olyan emberek, akik nem szeretnek sokáig a központban lenni, igyekeznek csöndesen félrehúzódni, árnyékban maradni… Beszéljenek helyette a festmények.

Egy bizonyos, érdemes megnézni ezeket az alkotásokat, „meghallgatni” üzenetüket.

Azt kívánjuk Klug Ferencnek, hogy még sok ilyen beszédes képet fessen!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'