Fölszálott a páva

Szerda, 2018. november 21., 02.27
Kilencvenedik Oscar-gála: az USA meg a többi

A legnagyobb esélyesek győztek

A legnagyobb esélyesek győztek
A legnagyobb esélyesek győztek

A filmes világ legnagyobb eseménye zajlott le nyugat- és kelet-európai idő szerint hétfőre virradóra Los Angelesben: az Oscar-díjak kiosztása. Mint általában, hatalmas média-érdeklődés előzte meg, főleg az Államokban, de világszerte is.

Akit a gálán győztesnek nyilvánítanak – színészt, rendezőt, fotográfust, szövegkönyvírót, zeneszerzőt stb. – az általában „megcsinált ember” karrierjének további részében: a filmipar számon tartja, ami az érintettekkel kötött szerződésekben, és természetesen annak pénzügyeiben is megmutatkozik.

Az Oscar-díj mindenkor az előző évben született legjelentősebb, legjobb alkotásokat jutalmazná – hogy milyen jogon, arról természetesen megoszlanak a vélemények. Kinek a pap, kinek a papné, szól egy magyar mondás. Az Oscart egy kb. hatezer (!) fős zsűri ítéli oda, az amerikai filmakadémia tagsága, amely minden bizonnyal (de legalábbis remélhetőleg) hozzáértőkből toborzódott. No de: e sereg nem egyöntetűen, hanem a demokrácia (a többség győz) elvén dönt, s a, mondjuk, 20 százalékos véleménytöbbség legyűri a 19 vagy 18 százalékost. Ki garantálhatná, azonban, hogy nem a 19 százaléké lenne mégis a helyes döntés?

Mindez azonban csak elméleti (bár talán nem teljesen hiábavaló, a háttérre némileg rávilágító) eszmefuttatás, a tények: tények, az Oscar-díjak kiosztattak. S noha egy magyar kritikus véleménye szerint a most legjobbnak kikiáltott,A víz érintése c. alkotás, a mexikói születésű rendező, Guillermo del Toro „eddigi talán leggyengébb filmje, egy néma nő és egy különös vízi lény szerelmének kissé bárgyú története” elvitte négy díjat „a sokkal merészebb, izgalmasabb, a súlyos kérdésekről érvényesebb módon beszélő filmek elől”.

A filmtörténetben (meg, mondjuk, a kitüntetéseknél maradva, az irodalmi Nobel-díjak történetében) számos olyan eset volt, amikor tíz-húsz vagy pláne hetven évvel az esemény után a kutya se emlékezik x-y díjnyertes nevére és kitüntetett alkotására, és nem is olvassa, vagy nem is nézi.

De maradjunk a tényeknél: a tegnap hajnalban véget ért Oscar-gálán az előzetesen felvázolt papírforma érvényesült, mondják, a legfontosabb kategóriákban. Többek szerint „kárpótlásos” vagy „életmű jellegű” volt, mert többen sokadik jelölésüket váltották díjra, a legjobb színészi kategóriákban is olyanok nyertek, akiknek régóta járt (volna) az elismerés. Ezek szerint, végeredményben, igazság született, például az olyan színész esetében, mint Roger Deakins, akit tizennegyedik (!) alkalommal jelöltek.

Egyáltalán nem utolsósorban olyan filmek kerültek az élre, amelyek, politikailag vagy az aktuális „társadalmi megrendelés, érzékenység” szempontjából manapság megfelelnek, „trendik”. Magam is vallom: a művészet (film, irodalom, képzőművészet stb.), időszerű „termékeire” figyelni kell – azokra, amelyek művészi eszközökkel közelítik, fogalmazzák meg a lényeget, a silány eszközökkel operáló propaganda múlandó, a művészet szempontjából másod-harmadlagos lehet.

A hétfőre virradó éjszakán húsznál több Oscart osztottak ki. Abszolút többségük egyesült államokbeli alkotásokra vonatkozik (mert mi lehetne a filmvilág központja más, mint az USA?), egy díj a többire, a legjobb idegen nyelvű filmre, ez utóbbit egy chilei produkciónak ítélték. (A magyar jelölt, A testről és lélekről, amelyet pár hónapja Aradon is szerencsénk volt látni egy bemutatón, semmilyen díjat nem kapott – de már a nominalizálás is nagy sikernek számít.)

Eljátszom a gondolattal: ha az Oscar-díjra jelöltek zsűrizése Európában zajlik (történelmietlen gondolat, persze), vajon hogyan alakulnak az eredmények?

Nem tudom, de hogy nem így, abban szinte teljesen biztos vagyok.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'