Színház

November harmincadikát – András napját – jelölte meg az őszi parlamenti választások lehetséges dátumának a hét végén belügyminiszterünk egy liberális pártrendezvényen Jászvárosban.

Bár az említett időpont – nézetünk szerint – valószínűtlen, hisz a nemzeti ünnep előtt egy nappal a voksolás igencsak megzavarná a december elsejei rendezvényeket, amelyek a szavazatszámlálás szokásos zűrzavarával telnének el, a kijelentés arra figyelmeztet, hogy már csak három hónapnyi idő maradt a választásokig. Amelyekre azonban, amint az elmúlt napok eseményei fokozottan bizonyítják, a pártok nincsenek felkészülve.

És itt nem arra gondolunk, hogy az elmúlt évek zuhanórepülése után a két történelmi párt egyike – a parasztpárt – vasárnap kétfejűvé vált, s ezzel eddigi parányi parlamenti bejutási esélyét is elvesztette, hisz a kereszténydemokratákat már rég leírták a hatalom színpadáról.

Hanem arra, milyen kínkeservesen küszködik az új választási rendszer elfogadásával csapdába került politikai osztály azért, hogy egyrészt esélyes jelölteket találjon, másrészt hogy megszabaduljon a számára már kellemetlen emberektől. Ez utóbbira akár iskolapéldának is tekinthető a (temesvári) Mona Muscă vasárnapi bejelenése: minden ellenkező hír ellenére nem indul se a Băsescu-párt, se más párt jegyében, se függetlenként, torkig van mindennel, elvesztette a bizalmát minden intézményben, pártokban, parlamentben, kormányban.

És ezt Románia egykori egyik legnépszerűbb politikusa mondja, az a bájos hölgy, aki a hazai politikában a szebbik nem soraiból a legmagasabbra vitte, ám, mint utólag kiderült, besúgó múlttal, amit foggal és körömmel tagadott.

Kényszerű viszszalépésétől azonban – amit nem kiábrándultsága okozott, hanem az, hogy esélytelennek tartotta magát, miután 15 civilszervezet követelte, hogy ne induljon – új parlamentünk nem fog megszabadulni a piaci legyektől: volt szekusoktól, besúgóktól, korrupt pénzeszsákoktól, politikai tiszavirágoktól. Miután több sportcsillag visszautasította a pártok jelölési ajánlatait, a vezérek újabban amazonokra és tévésztárokra utaznak.

Ahol nem tudják voksunkat pénzzel megszerezni, ott formás női lábakkal és jópofa ripacsokkal próbálkoznak.

Mert hát, ha az egész világ nem is, a politika nálunk nem egyéb színháznál.