JelenHaz
Vasárnap, 2019. február 24., 03.52
Hajózási emlékek

A Bega-csatorna az iszap fogságában

Reménytelenül vesztegel az utolsó hajó
Reménytelenül vesztegel az utolsó hajó
Temesváron a begai hajózásról csak múlt, az újabban felröppenő hírek nyomán jövő időben beszélhetünk. Jelene nincs. A csatorna állapota lehangoló és elszomorító.


A költségesen megépített, évszázadokon át tökéletesített, a város és a régió gazdasági felvirágzását megalapozó vízrendszert csak a nehézségi erő görgeti tovább, úgy ahogy, mert a víznek végül is folynia kell, hiszen az a természete.

Magam a begai hajózásról leszálló szakaszában szereztem némi tapasztalatot az 1960-as évek közepén, amikor többször is megtettem az Ótelek–Temesvár „kereskedelmi” út Újvár község–józsefvárosi kikötő közötti szakaszát. Menetrendjére, akárcsak a hajózásban érdekelt falvak – Ótelek, Magyarszentmárton, Újvár, Aurélháza, a két Szentmihály (Német- és Román-), Ötvény – idősebb generációja, máig emlékszem. Hajnali négykor indult Ótelekről megrakottan mindennel, amit a földből és a háztáji kisállattartásból kitermeltek a szorgos kezek; kosarak, zsákok, ládák és egyéb tároló alkalmatosságok zajos vagy szemet gyönyörködtető portékái között bukdácsolt az, aki csak utazásra vette igénybe, s bár „a puttyogó” (ahogyan a falvakban nevezték) nem szelte a vizet, két zsilipnél is vesztegelt (a magyarszentmártoninál és a románszentmihályinál), fél nyolcra befutott Temesvár józsefvárosi kikötőjébe. Innen csak egy lépés volt a városrész terménypiaca. Amíg közlekedett (1967-ig), a piacra bejárók s akiknek a kikötők közelsége, az út olcsósága vonzerőt jelentett, nem is vették igénybe a vasúti közlekedést. Alkalmas időben indult vissza a hajó, délután két óra körül. Addigra elkelt a káposzta, dinnye, zöldség és gyümölcs, gazdára talált a liba, kacsa s más szárnyas jószág, az ügyek elintézést nyertek, a piaci haszon egy része ipari termékek formájában lapult a kosarak mélyén, kora estére pedig ismét családja és jószágai körében szorgoskodhatott a piacoló. A szerény csatorna rendet és keretet nyújtott egy hasznos életformának.

A vízi utat választották közlekedésre elég gyakran a temesváriak is.

Egyik ismerősöm – színészek gyermeke – gyakran elkísérte szüleit a tájelőadásokra, tőle tudom, hogy az 1953-ban alakult magyar társulat Ótelekre mindig hajóval utazott, s azzal is tért vissza hajnali négykor.

A hajóközlekedés gyakorlati megszűnte után egy ideig még lehetett sétahajózni a Bega-csatorna belvárosi szakaszától az első zsilipig, majd csak a Gyermekparktól egy-két hídnyi távolságig, aztán még annyit sem. Iszapba fulladt a régi dicsőségű begai hajózás. Emlékül maradtak a lepusztult kikötőhelyek, s egy megfeneklett kis hajó, a Pelikán a Püspök híd (ma Tineretului) mellett. Vendéglátó- egységként működtetik, de nem tér be ide önérzetes temesvári sem italra, sem üdítőre vagy kávéra, mert fáj neki és szégyelli azt, ami a Bega-csatornával, e „megmérhetetlen értékű közgazdasági mű”-vel történt az 1945-ös, utolsó nagyarányú karbantartási munkálatok óta.

Kaszálják a Bega tükrét

A kikötő 1905-benBüszkeség egy-egy nagyváros számára, ha számottevő folyó szeli át, vagy épített csatorna teszi boldogabbá az életét. A gazdasági haszon mellett a kellemes időtöltés, séták, kirándulások, horgászgatások, a vízi sportok és szórakozások sokféleségét kínálja. A temesváriak külön öröme volt, hogy a Duna után Románia egyetlen hajózható folyója, a Bega éppen a Bánság fővárosát szeli át. A meder iszaposodásával azonban arányosan fogyott a büszkeség, az elégedetlenség pedig 2007-re a tűréshatár végső pontjára hágott. Mert mivé vált az 1718-tól annyi munkával, pénz- és tudásráfordítással korszerűsödő, egyre célszerűbbé váló, a hajózással és árvízvédelemmel okosan összekapcsolt csatornaépítés műszaki csodája? Elég egy pillantást vetni a mellékelt képekre. A meder kotrásának hiánya miatt az iszaposodás olyan mértékű, hogy helyenként, a városi szakaszon is, a csatorna középig mocsarasodik. Vízinövények emelkednek ki belőle, s nemcsak a partok mentén. A növényzet felfogja a szemetet (műanyag palackokat, fóliadarabokat, papírt, növényi hulladékot), amit az emberi felelőtlenség könnyelműen a vízbe dob, s ami súlyánál fogva nem landol a mederfenéken. Szakértői vélemény szerint a víz annyira szennyezett, hogy fürödni tilos benne, sőt az iszap is mérgező anyagokat tartalmaz. Evezősöket ritkán látni edzeni a Begán. A halállomány kipusztulásáról beszélnek, bár a kitartó horgászok időnként horogvégre kapnak egy-egy kifogásra érdemes egyedet. Hogy elfogyasztják-e, arra a kérdésre nem szívesen válaszolnak.

A Bega-csatornának két gazdája is van: a partok tisztán tartása, gondozása a Városháza hatáskörébe tartozik, a folyóvíz a vízügyisek felelőssége, ami a mederben van, arról lehet vitatkozni, hogy kit illet, s vitatkoznak is alkalomadtán. A part menti sétányokkal, zöldövezetekkel nincs több baj, mint általában a város tisztaságával, a víztükör tisztításához azonban nincsenek sem eszközei, sem munkásai (5-6 embert leszámítva) a vízügynek. Ha már tűrhetetlenül piszkos a Bega, a temesvári börtön lakóit hívják segítségül, ők aztán összegyűjtik a szemetet, a munkások pedig partról vagy csónakról lekaszálják, sarlóval levágják a vízből kiálló zöld növényzetet, a többit eltakarja a piszkos, szürke víz. Titu Bojin igazgató (Vízgazdálkodási Hivatal) szerint a folyófelszín tisztítását havonta végzik, és a művelet évi egymilliárd lejt emészt fel, ezt az összeget nemesebb célra is fordíthatnák, ha nem lenne ilyen arányú a polgárok felelőtlensége.

Tervek, álmok, ígéretek

Egyes horgászok nem félnek a szennyezett folyótólA Bega-csatorna rehabilitációjával kapcsolatos tervek, elképzelések az utóbbi években többször is közszájon forogtak. Már 1990–1991-ben mérlegelték a lehetőségeket, 2002-ben a holland kormány támogatásával dolgozták ki, a csatorna rehabilitációjának kivitelezhetőségi tervét a román szakaszon. Ez 100 000 euróba került. Felbecsülték, hogy évente 600 000 tonna árut szállíthatnának a folyón, lerövidíthetnék a dunai és a Fekete-tengeri kikötőkhöz vezető utat, könnyen elérhetők lennének az EU Duna menti államai, a Majna–Rajna-csatornarendszeren keresztül pedig a rotterdami kikötőig, az Északi-tengerig juthatnának el a temesvári hajók.  Néhány éves hallgatás után „miközben legtöbbet arról vitatkoztak, hogy hová tárolják a kikotort, szennyezett iszapot“ reményt keltő hírek, komoly, megbízhatónak tűnő tervek csupán 2008 januárjától kerültek ismét a nyilvánosság elé. Akkor arról tájékoztatta a közvéleményt a Bánság Vízgazdálkodási Hivatala, hogy kidolgozták a Közlekedési Minisztériummal közösen a Bega-csatorna újra hajózhatóvá tételének tervét. „A medret kitakarítják (kb. egy méter vastagságú iszapréteget emelnek ki), helyenként kiszélesítik, kikötőket építenek. Jelentkeztek már olyan cégek is, amelyek érdekeltek az áru- és a teherszállítás megszervezésében. A munkálatok a csatorna Temesvártól a szerb határig terjedő, 44 kilométeres szakaszát érintik és első fázisban 15 millió eurót emésztenek fel. 2008 tavaszán megkezdik az iszap kikotrását, elszállítását, megteremtik a csatorna ökológiai egyensúlyát, a többi objektum 2010-re készül el, amikor is újból megindulhat a régóta várt begai hajózás.”

De a víz továbbra is lassan és piszkosan folydogált a „petyhüdt” Begán, s hogy közben mi főtt az illetékes fejekben, arról csak július legvégén kapott hiteles információt a sajtó és a folyóért aggódó polgár.

A legfrissebb hírek szerint, mivel a Bánság Vízgazdálkodási Hivatala megnyerte a pert azok ellen a cégek ellen, amelyek a versenykiírás pontatlanságaira hivatkozva akadályozták a munkálatok megkezdését, a „Bega-csatorna ökologizálása” projekt elindulhat a kivitelezés útján. Titu Bojin, a hivatal igazgatója bejelentette, hogy pontosítják a licitet nyert konzorciummal a kivitelezési tervet, s egy hét múlva megkezdik a munkálatok első szakaszát, vagyis hozzálátnak a csatorna medrének megtisztításához. Az erre fordított összeg eléri a 20 millió eurót, amit az EU Fejlesztési Bankja folyósít. A hivatal egy újabb közleményéből azt is megtudtuk, hogy a kitermelt iszap tárolására is találtak megoldást. A várostól mintegy tíz kilométeres távolságra van egy megfelelő nagyságú használatlan terület, ahova zárt rendszeren át szállítanák s megfelelő körülmények között tárolnák a több százezer köbméter kitermelt iszapot. Most a helyi tanács döntésére vár a Vízgazdálkodási Hivatal, hogy megvásárolhassa vagy használatra kapja meg a kérdéses területet, amelynek felügyeletét s a talaj vizsgálatát tíz évig kell vállalnia. Az idő sürgeti a kivitelezőket, hiszen a pénzt 2009-ig el kell költeniük. A munkálatok második szakaszában megerősítik a partokat, korszerűsítik a gátakat és zsilipeket, felépítik a szükséges épületeket.

A beígért két évből már alig maradt másfél, vajon elég lesz ez ahhoz, hogy minden elkészüljön, s 2010-ben valóban kifusson az első hajó a temesvári kikötőből?

A múlt kötelez

Ami a józsefvárosi kikötőből megmaradtA Bega-csatorna a Temesköz közel három évszázados gazdaság- és művelődéstörténetének főszereplője. 1718-ban, két évvel Dél-Magyarország török uralom alóli felszabadulása után Claudius Florimund Mercy gróf, az akkor létrehozott osztrák tartomány, a Bánság kormányzója Facsádtól Temesvárig mocsarakat lecsapoló csatorna építésébe kezdett. Az elkészült vízi úton farönköket úsztattak Temesvár-Gyárvárosig, az építőanyagra nagy szükség volt a város egészét felújító nagy tervek kivitelezéséhez. Ezután 70 kilométer hosszú hajózási csatornát ásatott Temesvártól Klekig, ami, sajnos, száraz időben nem volt hajózható, ezért Kastélynál 10 kilométer hosszú tápcsatornát építettek Mária Terézia idejében, amelyen át alacsony vízállás esetén a Begába  terelték át a Temes vizét, az árvíz ellen pedig a Topolovecnél ugyancsak a Temessel közlekedő árapasztó csatornát építettek. Temesvárt megvédték az árvizektől, s a hajózás folyamatosságát is biztosították. 1732 novemberében indult útjára az első hajó a Bega-csatornán. Ezt a csatornát (a mai Ó-Bega) a homokos, helyenként meredek, beomló partjai miatt egy délebbre ásottal helyettesítették, ami 1735 és 1754 között készült el. A Temes–Bega-vízrendszer – amely a hajózást és ugyanakkor az árvízvédelmet is szolgálta – állandó tökéletesítést és karbantartást igényelt, felbecsülhetetlen nagyságrendű költségvetést, felújítási befektetést, mérnöki és kubikus munkát emésztett fel. Haszna is megvolt. A kiszáradt mocsarak helyén virágzó földművelés honosodott meg, a terményt és az állatokat uszályok szállították a Tiszán és a Dunán, Temesvár a Balkán kapuja lett. Utasszállító hajók 1869-től 1967-ig közlekedtek a Begán, a csúcspontot az 1944-es év jelentette, akkor 500 000 ember választotta ezt a közszállítási eszközt.
A csatorna igazi fénykora a huszadik század első felére, az 1902-es, 1904-es, 1908-as nagy, állami beruházások utánra tehető. 1912-ben már jelentékeny a folyó áruforgalma. 1937–1938-ban évi 250 000 tonnáról szól a statisztika. A teherforgalmat 1958-ban szüntették be a Bega-csatornán.
A Bega-csatorna évszázadokon át szolgált és védett. Hajón érkezett Temesvárra az 1740-es pestisjárvány áldozatainak emlékére Bécsben készült, barokk stílusú Szentháromság-szobor (a Dóm téren áll). 1919-ben a szerb megszállók hadizsákmánnyal megrakott hajókat indítottak a Begán, de a kastélyi csatorna románok általi elzárásának köszönhetően bekövetkezett alacsony vízállás miatt a város és a megye kincsei, vagyontárgyai részben megmenekültek.

A múltról nem áll szándékomban bővebben írni. (A Begáról, a csatornaépítésről, a hajózás múltjáról számos leírás és könyv keletkezett. Az egyik legfrissebb összefoglaló, mérnöki képzettséggel és helytörténészi szívvel megírt munkát, Jancsó Árpád: A Bega, Temesvár elkényeztetett folyója címűt, amely tavaly jelent meg Temesváron, minden érdeklődő figyelmébe ajánlom.) A fentiek is jelentékeny érvek amellett, hogy eleink anyagi és szellemi erőfeszítései köteleznek. A Bega-csatorna ökologizálása és újbóli hajózhatóvá tétele a régió lakosságának közös ügye és dédelgetett álma, s ennek az álomnak teljesülnie kell.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: ABA / Vasárnap, 2018. január 28., 00.56 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Bizony a határ túloldalán, Szerbiában is Begának mondják a magyarok, pedig azok többnyire nem tudnak románul. A szerbek Begej-nek nevezik, a tárnoki (Begejci) románok pedig - úgy tudom - Beghei-nek írják/mondják. Viszont a szerbiai magyar sajtó itt is a Bégát próbálja erőletni, nyilván az \"akadémiai szabály\" szerint. Hát egyszer majd csak felülvizsgálják azt az akadémiai lajstromot, mert a Béga írásmódot szerintem sem a jelenlegi nyelvhasználat, sem a hagyományosság elve nem indokolja.
Hozzászólt: lugano / Csütörtök, 2010. december 02., 02.58 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kihaltak mar a Temesvari Magyarok, vagy nemzetiseget csereltek???
A Padurea Verde az a Magyar Vadasz Erdo, az Uj Temesvari Magyarok Zold Erdonek nevezik.
Mon Dieu
Hozzászólt: lugano / Szerda, 2008. október 01., 01.06 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Legyen akkor Arad is Arad, sajnalom de Bega az Bega marad magyarul is, lehet hogy az anyaorszagiak Beganak nevezik, egy !!! az E-n, ha meg tudjak e hol van Temesvar.
Hozzászólt: nincs / Hétfõ, 2008. szeptember 08., 15.27 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ha Ön még nem tudja, hogy bizony van ilyen, nem is egy, jobban tenné, ha előbb mindeniket megtanulná, s csak utána kezdene írni. Hogy ne legyen nevetséges.
Hozzászólt: Árpád - Nincs Névnek / Vasárnap, 2008. szeptember 07., 20.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A szöveget én magyarul olvasom (tudtommal itt magyarul kommunikálunk) biztos azt akarta mondani hogy a románok "Bega"-nak nevezik?
Nyelvészeti szabály? - ha-ha-ha, ilyen nincs, még jó hogy a magyar nyelv alakulásakor senki sem tudta a "szabályokat".
Hozzászólt: nincs nev / Vasárnap, 2008. szeptember 07., 16.52 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A folyó magyar neve Béga, román neve Bega - a nyelvészek, akadémikusok szerint. Bzt a szomszédnéni nem tudja megváltoztatni. Sem én, sem ő, sem mi. Ez szabály.
Másrészt egyáltalán nem arról van szó, hogy magyaros vagy nem magyaros, hanem hogy ez a magyar elnevezése. Aki Beganak ejti és írja, az románul beszél. Sajnálom.
Hozzászólt: Árpád / Kedd, 2008. augusztus 26., 13.35 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A nyelv nem matematika és bármi is volt-lenne a folyónak a neve az megváltozhat mint bármelyik szó, tehát helytelen a mindörökkézés. Másfelől a Bega név magyarosabb az "e" használata miatt, különben ez a magyar nyelvnek egy sajátossága (a tul sok e betű), talán egy nyelvész jobban eltudja magyarázni... És mivel én mindent magyart Begának hallotam nevezni a folyót, szerintem a folyó neve Bega ez az egyszerű, nyelvi alapon.
Hozzászólt: nincs nev / Vasárnap, 2008. augusztus 24., 20.12 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát meg kell őket rá tanítani!
Másfelől ezek nem "gyerekes erőltetések", hanem szakmai KÖVETELMÉNYek, amit az újságírónak, helytörténésznek ismernie kellene (és én el is várom, hogy ismerje; ha nem mutat erre semmilyen hajlandóságot, vagy képtelen rá, adja vissza a "diplomáját"). Léteznek szabályok, amiket be kell tartani. Mint pl. a fizikában, matekben...
Hozzászólt: ehh / Szombat, 2008. augusztus 23., 01.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

talán önnek "böge-béga" vagy "már megint" a neve, kedves "nincs név"? Badarság ezt állítani, mert ezek gyerekes erőltetések. Például a girodai magyarok nem is tudnak győrödről, a kisodaiak sem tesöldről és még folytathatnám, ja és mehalaiak sem dicsekszenek, hogy ferencvárosiak lennének
Hozzászólt: nincs nev / Péntek, 2008. augusztus 22., 19.29 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kár, hogy nem. Vagy, tisztelt ehh és tisztelt újságíró, a városházát ezentúl primariának kéne írni, a községházát sfatnak, az elnököt preşedintének, Budapestet Budapestának, Végvárt Tormacnak, Igazfalvát Dumbravának, a magyart (a jobbik esetben) ungurnak, mert a többség így használja? Térjünk vissza azon komcsibeli gyakorlathoz, miszerint Temesvárt csak Timişoaraként lehetett emlegetni, Kolozsvárt Cluj-Napocaként, Nagyváradot pedig Oradeaként? Tudom, egyeseknek a nyelvrontás, a hülyeség akkoriban rendesen beleíródott a vérükbe.
Hozzászólt: ehh / Péntek, 2008. augusztus 22., 17.04 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

de senki sem használja így akadémikuskám
Hozzászólt: BÖGE-BÉGA / Hétfõ, 2008. augusztus 11., 19.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az MTA szerint, amely ugye egy szaktekintély (remélem ezt még az önjelölt zsenik. folyamtörténészek) is elismerik, a folyó neve mindörökre BÉGA.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'