Kedd, 2017. október 24., 05.23
Párhuzamos interjú

A diploma és piaca

Zabán Márta,  Kovács Gábor
Zabán Márta, Kovács Gábor

Közel egykorúak, mindketten Pécskán jártak általános iskolába, a Csiky Gergely Főgimnáziumban érettségiztek, mindketten Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végeztek, mindketten doktoráltak. 

A felsőfokú végzettség értékéről, megbecsüléséről, a képzés fonákságairól, elhelyezkedésről beszélnek egy párhuzamos interjú keretében.

 

– Milyen előnyöket vagy hátrányokat jelentett az önök szakmai előmenetelében az, hogy anyanyelven folytatták tanulmányaikat?

Z. M.: Klasszikus magyar irodalmat kutató és oktató irodalomtörténészként elengedhetetlen volt az, hogy anyanyelven folytassam tanulmányaimat. Számomra ez csak előnyökkel járt, és a pécskai elemi, majd általános iskolai képzés, valamint a Csiky Gergely Iskolacsoportban végigtanult négy év nagyszerűen felkészített arra, hogy Kolozsváron is megálljam a helyem.

K. G.: Természetesen valótlanságot állítanék, ha azt mondanám, hogy a helyes, pontosabban használható román nyelvtudás elsajátítása teljesen zökkenőmentesen ment, de korántsem okozott ez akkora nehézséget, hogy ezért megérte volna feladnom az anyanyelvi oktatás előnyeit. A nemes nemzetmegőrzési szándékon túl egyéb, jóval kézzelfoghatóbb előnyökkel is rendelkeztünk az anyanyelvi képzés által: nagyobb elhelyezkedési lehetőségeink vannak az anyaország területén vagy magyarországi cég helyi érdekeltségeinél, hol sok esetben követelmény is az anyanyelvi szintű magyar nyelvtudás. Vegyészek esetében például a marosvásárhelyi Richter Gedeon Gyógyszergyár, vagy a MOL érdemel említést a „nagyok” közül.

 

– Melyek a magyar nyelven tanult friss diplomások elhelyezkedési esélyei, merre kell kopogtatni, mennyi türelem kell a sikerhez?

Z. M.: A magyar nyelv ismerete mindenképpen előnyt jelent. Ha valaki külföldön szeretne elhelyezkedni, máris eggyel több ismert nyelvet tud felmutatni. Az itthon munkát keresők esetében is egyértelmű előnyt jelent, hisz vannak cégek, ahol már a kiírásban szerepel, hogy a magyar nyelv ismerete előny. Ez azt jelenti, hogy írni-olvasni is tudnia kell a jelentkezőnek. A gyakorlatban még sarkalatosabb a helyzet: vannak külföldi vagy külföldi kapcsolatokkal rendelkező cégek, ahol kifejezetten magyarokat keresnek, főként a fontosabb, nagyobb fizetéssel járó állások esetében fontos számukra, hogy ezekben a kulcspozíciókban ilyen emberek legyenek.

K. G.: Először is, nem szabad abban a hitben áltatni magunkat, hogy a megfelelő érdemjegy s a bebiflázott tananyag elegendő, függetlenül az oktatás nyelvétől. Sajnos egy csomó egyetemen és szakon minőségi és mennyiségi infláció figyelhető meg, ezzel párhuzamosan pedig a bolognai rendszer átalakította az oktatási rendszerünket is, több szak esetében 4-5 éves alapképzésről három évre csökkent a képzési idő, mely a szükségletekhez képest nagyon kevés gyakorlati oktatást tartalmaz. Ennek ellensúlyozására ajánlom a minél aktívabb jelenlétet az egyetemi és tudományos életben, konferenciákon, szakmai gyakorlatokon való részvételt, hol gyakran lehet hasznos „füleseket” kapni egy-egy jó munkahelyről esetleg mások tapasztalatairól. A magyar nyelvtudás, esetleg a szaknyelv pontosabb ismerete több, magasabb beosztásban elvárás, főleg olyan cégeknél, melyek gyakori kapcsolatban állnak magyarországi partnerekkel.

 

– Mennyit ér a munkapiacon most egy diploma vagy doktorátus?

Z. M.: Annak alapján, amennyit a saját szakmám felől be tudok látni ebből a kérdésből, úgy vélem, hogy a legtöbb álláshoz valamilyen egyetemi oklevél nélkülözhetetlen. Az esetek többségében szakirányú végzettség bizonyítására kérik, azonban sok munkaadó úgy várja el az egyetemi végzettséget, hogy nem érdekli, milyen szakon végzett a jelentkező. Kolozsváron a meghirdetett titkárnői állások esetében láttam például, hogy alapfeltétel volt valamilyen egyetemi végzettség felmutatása.

Más a helyzet a doktori címmel. Nagyon sok függ ugyanis attól, hogy a cím birtokosa hogyan képzeli el szakmai pályafutását a doktori képzés elvégzése után. Vannak állások, ahová nyilván elengedhetetlen a doktori megléte, például ha valaki egyetemi oktató szeretne lenni, vagy akár általános, középiskolai tanári fizetését szeretné növelni. A magánszektorban viszont tapasztalataim szerint egyértelműen hátrányt jelent, legalábbis egy bölcsészdoktori cím.

De tény, attól is függ, merre veszi útját az ember utána: előny, sőt nélkülözhetetlen is lehet, de sajnos olykor a munkavállalás kerékkötőjévé is válhat.

K. G.: A színvonalas egyetemen megszerzett s munkaerőpiacon keresett diploma sokat érhet, azonban önmagában még ez sem garancia. Ezen egyetemeken is több tucatnyian vagy több százan végeznek évente, ezekkel az emberekkel kell majd versenyre kelni egy-egy jobb munkahelyért. Itt lehetnek döntőek az aktívan eltöltött egyetemi és doktorátusi évek: szakmai gyakorlatok, konferenciák, a kiépített szakmai és kapcsolati háló mind-mind majdnem olyan fontos, mint maga a jól hangzó végzettség és diploma.

A doktorátus kisebb munkaadók számára sok esetben riasztó, a nagyobb fizetési igény s a túlképzettség több kis munkaadót elbátortalanít. Nagyobb munkaadóknál azonban bizonyos munkakörökben, mint például, a gyógyszerkutatás területén nem csak előny, hanem több helyen követelmény az elvégzett, esetleg folyamatban levő doktori. Másrészt, ha valaki inkább akadémiai körökben vagy kutatóként szeretne elhelyezkedni, akkor jó tudni, hogy ezekhez a munkakörökhöz a legtöbb esetben követelmény egy doktori cím, esetleg egy előrehaladott stádiumban levő doktori tanulmány.

 

– Melyek a menő szakmák a diplomások körében?

Z. M.: A pontos statisztikákat nem ismerem, de úgy vettem észre, hogy a végzett bölcsészek jelentős része a tanügyben próbálkozik tovább, vagy lekéri fordítói oklevelét, és fordítóként, tolmácsként valóban jól is lehet keresni. Kevesebben szerkesztőként, újságíróként, esetleg kultúrmenedzserként helyezkednek el. Egy részük pedig szakmát vált.

K. G.: Nagy általánosságban talán egy munkaerő-piaci szakember reálisabb képet tudna adni erről a kérdésről, ezért én inkább szűkebb ismereteimet osztanám meg, a hagyományos értelemben vett reáltudományok végzőseiről. Az ismerősi körömből a vegyészek, vegyészmérnökök, geológusok, geológia mérnökök, informatikusok, műszaki tudományok végzősei elég jó elhelyezkedési esélyekkel rendelkeznek, itthon és külföldön egyaránt. A fentiek mellett talán a matematika és a fizika a kivétel, amellyel inkább csak akadémiai körökben, tanügyben vagy kutatásban lehet elhelyezkedni, ám ez utóbbihoz feltétlenül szükséges a mobilitásra való hajlam. Igaz, egy jól passzoló második szakkal-egyetemmel ezen szakok is tágasabb lehetőségeket biztosítanak.

 

Tapasztalataik szerint van-e olyan diploma, amellyel szinte lehetetlenség elhelyezkedni, mert nincs rá igény?

Z. M.: Nem épp azért, mert nem lenne rá igény, hanem mert évente talán a kereslethez képest túl sok néprajzos végez, ez lehetne egy ilyen szakirány. De azért még ez sem hasonlítható más karok túlzásaihoz képest, példaként elég csak az európai tudományok vagy politológia végzőseinek nagy számát említenem. Viszont senkinek sem javasolnám, hogy ne jelentkezzék néprajzra, ha erre érez elhivatottságot, hiszen kitartással, szorgalommal ezzel az oklevéllel is nagyszerűen lehet érvényesülni.

K. G.: Ismét csak szűkebb ismereteimre, a „reál-végzősökre” hivatkozva elég nehéz olyan szakot mondanom, mellyel szinte lehetetlenség elhelyezkedni. Az egyetlen dolog talán, amitől óva inteném a felvételizőket, hogy úgynevezett divatszakokat válasszanak, melyek ugyan felvételikor jól hangzanak, de a munkaerőpiacon jóval kisebb az igény a nagyszámú végzőshöz képest. Ha jól emlékszem, hogy pont ön írta meg egy Hétfőzetben az erdészek esetét, ahol a piac igényeihez képest többszörös túltermelés folyik diplomások tekintetében, de ilyen nagyarányú diploma-túltermelés vehető észre az ökológia-környezettudományok, turizmus, pszichológia és több humántudomány esetében is.

 

Mennyire fontos az elhelyezkedésben a mobilitásra való hajlam?

Z. M.: Igen, az mindenképpen fontos. Már a képzés egyes fázisaiban is elengedhetetlen, hiszen az egyetem nagy lehetőségei közé tartoznak a megpályázható külföldi tanulmányutak, konferenciák. A doktorit már ilyeneken való részvétel nélkül el sem lehet végezni, ugyanis a képzés alapkövetelményei közé tartozik. A bölcsészhallgatók legnagyobb része két nyelvszakot végez, ezeknek a nyelveknek az elsajátításában a külföldi tanulmányutak nagyon nagy segítségükre lehetnek.

Ugyanakkor kiemelnék még egy, ehhez szorosan kapcsolódó kérdést: nagyon fontos az alkalmazkodóképesség. A diplomás szakmák többsége nem szalagmunka, folyton új kihívásokat, sokszor változó munkaritmust jelent. Ha valaki túl merev, és nem tud alkalmazkodni az egyre változó igényekhez, nem elég találékony, és elutasítja az őt kényelméből kimozdító kéréseket, könnyen munka nélkül marad.

K. G.: Napjainkban egyre fontosabb. Nemcsak az egyetemi oktatás alatt válik egyre hangsúlyosabbá a diákok mobilitása különböző programokon keresztül, és említhetem az Erasmust vagy CEEPUS-t és társaikat, hanem a munkahelykeresés esetében is nagyot változott a világ a rendszerváltás után. Szüleink gyakran ugyanabban a városban maximum egy-két munkahelyen dolgoztak nyugdíjazásukig, ám manapság ez egyre kevésbé van így, sok cég, például, gyakran külföldre küldi szakmai gyakorlatra alkalmazottait, de az ideálisnak tűnő munkahelyet sem biztos, hogy a szülővárosunkban vagy az országhatárokon belül találjuk meg. Azért is fontos egy-egy külföldi tapasztalat, mert olyan dolgokat tanulhatunk, amelyekről itthon legjobb esetben csak olvashatunk, de elképzelni nem tudjuk. Hazai munkahelyet keresve pedig egy ilyen élmény nemcsak széleskörű szakmai tapasztalatot sugall az önéletrajzban, hanem eleve feltételezi a valódi, használható idegennyelv-tudást is és azt, hogy az illető új környezetben is könnyen beilleszkedik és alkalmazkodik.

 

Kovács Gábor 1984-ben született Aradon, az általános iskolát Pécskán, középiskolai tanulmányait pedig a Csiky Gergely Főgimnáziumban végezte természettudományi osztályban, osztályfőnöke Hadnagy Éva kémiatanár volt. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kémia szakán anyanyelvén végezte, majd mestervizsgát tett alkalmazott elektrokémia szakirányban. Doktori tanulmányait  Kolozsváron kezdte, majd a svédországi Lundban végezte bioszenzorok technológiai alkalmazásairól, mely témakörben megírt doktori disszertációjának nyilvános védésére most februárban került sor, szintén Kolozsváron.


Zabán Márta 1982-ben Pécskán született, elemi és általános iskolai tanulmányait a Pécskai 2-es Számú Általános Iskolában végezte, majd az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban érettségizett. A Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–román szakán végzett, majd ugyanitt folytatta mesteri tanulmányait az Irodalom és társadalom elnevezésű mesteri képzés keretei között. 2009-ben védte meg doktori disszertációját a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken, ahol 2005 óta szemináriumokat tart klasszikus magyar irodalomból. Jelenleg a BBTE posztdoktori ösztöndíjasa.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Sanyi / Szerda, 2012. március 07., 10.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Gratulálok Mártának és Gábornak és sok sikert kívánok a további tervek megvalósításához!
Hozzászólt: Nagy István / Szerda, 2012. március 07., 08.16 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Érdemes lenne interjú-sorozatot indítani Csikys diplomásokkal.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu