JelenHaz
Kedd, 2019. május 21., 04.11

„A gyáva, pazarló politikának vége”

„A gyáva, pazarló politikának vége”
„A gyáva, pazarló politikának vége”

Dr. Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke a legutóbbi, Aradon tett látogatása alkalmával nyilatkozott lapunknak válságról, kiútról, koalíciókról, sérelmekről és elhibázott lépésekről.

– Elnöknő, lát-e kiutat az anyaország egyre súlyosbodó politikai, társadalmi és gazdasági válságából?

– Azt látom, hogy minden mérhető és mérhetetlen adatunkban, gazdaság-, társadalom- és nemzetpolitikában egyaránt igen mélyen vagyunk. Olyan mélyen, ahonnan az országot csak az a politika képes kijuttatni, amelyik idejuttatta. Az elmúlt 18 évnek az öncélú politikai harcai, az a szerepjátszása, amiben a mindenkori ellenzék– ha az MSZP–SZDSZ szövetség volt ellenzékben, ők, ha éppen a FIDESZ az ellenzéki, akkor ő –, úgy érezték, az a történelmi hivatásuk, hogy mindent ellenezniük kell, a seprűnyelet folyamatosan a küllők közé kell nyomniuk. Ez a fajta mentalitás és magatartás párosul a mindenkori kormánypártok optimistább, rózsaszínben látó hozzáállásával.

E szerepek ciklusról ciklusra változnak. Kiváló példa erre a kétharmados többséget igénylő törvények problémája. Aki nagyon keményen megszenvedi, hogy semmilyen kétharmados többséggel meghozható törvényt nem tudott az országgyűlésben keresztülvinni, az, sajnos ellenzéki szerepkörbe jutva gyakran hasonlóan keresztbe tesz. Mi is átéltük ezt, hiszen az 1998–2002 közötti kormányban sem volt ez másképp. A millenniumi törvénynél sem tudtam például elérni, hogy partner legyen hozzá az akkori ellenzék, mert a nyerspolitikai érdekek mindenkor fontosabbak voltak a közérdeknél. Minden szép történelmi eseményünk sárban született meg az elmúlt időszakban: az első szabad választástól az oroszok kivonulásáig, a KGST, a Varsói Szerződés összeomlása, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozásunk örök civakodás, kishitűség közepette zajlott le, noha a rendszerváltás előtt a fél életünket adtuk volna azért, hogy mindezt megérhessük. Ezek a tényezők tették tönkre az országot. Számomra ez nem demokrácia, hanem káosz, ami demokrácia címén folyik nálunk, ahol minden megkérdőjelezhető, nincs objektivitás, tárgyilagosság.

– Ön a mindenkori hatalmat és ellenzéket egyaránt vádolja a közösségépítés elmulasztásáért, az ország és a nemzet szétveréséért?Kit vádolhatnak a határon túli magyarok, amiért ama hírhedt referendumon történtekért?

– Több mint tíz éve hangoztatom: egy ország épülése, felemelkedése elképzelhetetlen a vezetéséért felelős személyek, pártok közötti, bizonyos tekintetben megvalósítható konszenzus nélkül. Az a nemzeti összefogást feltételező minimum, amivel a kormányváltások ellenére is biztosítani lehet az ország, a nemzet épülését, haladását. Gyakran szorgalmaztam, hogy e nemzeti minimum egyik fontos oszlopa kellene hogy legyen az egyetértés a szegénység, a határon túli magyarság alapvető kérdéseiben. A kettős állampolgársággal kapcsolatban többször elkészítettük a törvénytervezetet, amit letettünk az országgyűlés asztalára. E kérdést nem népszavazásnak kellene eldöntenie, hanem a terhet az ilyen feladatok elvégzésével megbízott politikusok vállára kell tenni. 1848-ban a forradalmárok 12, nemzeti egyetértésben született pontot tudtak megfogalmazni, manapság viszont egyetlen olyan kérdést sem lehet felvetni, amelyben közös nevezőre lehetne hozni a nemzetet. Ha szétnézünk a manapság sikeres, volt szocialista országok között, megállapítható: vannak tabutémáik, amelyek heves politikai csatározásokat váltanak ki, de az ország, a nemzet alapvető kérdéseiben képesek konszenzusra jutni. Ez hiányzik manapság nálunk, és ha meg nem rázza valaki a politikusokat, mint Krisztus a vargát, soha nem térnek észhez…

– Ismer-e efféle politikusrázó Krisztust vagy kényszerhelyzetet?

– Két ilyen lehetőséget is látok: az egyik a gazdasági élet, ahol komoly kezdeményezések észlelhetők, érdekvédelmi és civilszervezetek, vezető közgazdászok szorítják a politikát a konzervatív fordulatra. Egyfajta konzervatív fordulatra lenne ugyanis szükség a gazdaságpolitikában, egyfajta kiegyezésre azokban a kérdésekben, amelyektől versenyképesség, fellendülés várható. Másik ilyen terület a civil szféra, amelyik 18 évvel a rendszerváltás után is még csak lábadozik. Sok gyengesége van, főként azért, mert a politika rátenyerelt, de a civil szférán és a gazdasági élet szükségletein kívül az országban nem látok más megszorító tényezőt, amit kívülről az EU támogathat. Ezek összefogva a politikumot rákényszeríthetik az önpusztítással való szakításra.

– Hogy lehet kivezetni az országot egy olyan gazdasági csődhelyzetből, amikor bruttó 100 milliárd euró adósság nyomja?

– Súlyos problémáink egyike, hogy valóban elviselhetetlenül nagy az adósságteher, ráadásul a pénzügyi válság közepette – amely különösen legyengült állapotban érte Magyarországot – hazánk számára beszűkülhetnek a pénzforrások, ami további megterhelést jelent. Nem csak a költségvetésnek, mert ez áthárítja az adófizetőkre. Akik az EU-ban a belga adófizetőkkel versengenek a legnagyobb adófizető címért olyan feltételek között, hogy Belgium a nagy adóelvonás mellett szolgáltató államot biztosít, míg nálunk a szolgáltatások minősége az egyik leggyengébb. E feltételek közepette a magyar középosztály az elszegényedés felé csúszik. Racionalizálni kellene a költségvetés kiadásait, hogy a bevételeknél lélegzethez lehessen juttatni a vállalkozókat és az átlag adófizetőket. A mostani helyzetben csak egy konzervatív fordulat, egy valóban bátor politika vezethet eredményre: a takarékosság, az ésszerűség, az állami kiadások csökkentése. Ezeknek a csökkentése révén adót is lehet csökkenteni, amivel lendületet kaphatnak a magukon és a környezetükön segíteni szándékozó, kreatív energiák. Nálunk a 18 év azzal telt el, hogy a mindenkori ellenzék az állam mindent megoldó szerepére hivatkozva olyan populista politikát tudott folytatni, ami a racionális, a szükséges reformoknak is elejét vette. Ezt a fajta populizmust kellene a politikának levetnie, meg kellene szabadulnia ettől a mákonytól. Sajnos, egy súlyos pénzügyi válság kell ahhoz, hogy lassan-lassan kinyíljanak a szemek, és az MDF-en kívül egyre többen felismerjék: a gyáva, pazarló politikának vége. Most mindenki fizeti az elmúlt hat év felelőtlen és hazug politikájának az árát.

– A konzervatív fordulaton azt érti, hogy az MDF tudná az országot kivezetni a válságból, tudná újraegyesíteni a nemzetet?

– A vágyunk egészen biztosan ez, a reális lehetőségeink azonban ennél sokkal szűkösebbek. Az MDF az elmúlt időszakban mindig a nemzeti összefogásnak, az érdemi párbeszédnek a kovásza volt. Szerintem a békesség letéteményese is ebben az országban, ahol el kell hitetni: a politikai ellenfelek nem ellenségek. Amint a fejlett kultúrájú európai országokban is látni lehet, az egymást csiszoló erők nem egymásnak szegülnek, hanem egymást erősítik az ország előmenetele szempontjából alapvető kérdésekben. Náluk az nem lehet, ami nálunk a polgári kormány ideje alatt történt, hogy ha változtatni akartunk valamit, az ellenzék mindent blokkolt. Most a jelenlegi kormány akart változtatni néhány területen, a FIDESZ azonban mindennek ellene szegült. És most itt állunk egy pénzügyi válság közepén, amelyben a pártok nagyobb része továbbra is saját pecsenyéjét sütögeti. Az MDF a jobbító szándékú kezdeményezésekben partnerséget mutat, amit azonban rendszerint félreértelmeznek, noha az ország fellendítésére nincs más megoldás, mint a tisztességes, korrekt együttműködés, s legfőképp bátor cselekvés. Mert a beszédből már elég volt, ma már tettekre van szükség, amelyeket azonban a politikusok csak programok mentén tudnak végrehajtani. Mi két programot tettünk az asztalra, a Középosztály 13 pontját, majd fél évvel ezelőtt a Nemzeti Adószabadság Programot. Ma nehéz helyzetben vagyunk és az ország stabilitása, majd a gazdasági fellendülés érdekében komoly áldozatokat kell hoznunk, mindnyájunknak.

– A jelenlegi kormányzat kiégett, nincsenek működőképes elképzelései. A radikális fordulathoz nem lenne-e a legmegfelelőbb mód az előrehozott választásoknak a kikényszerítése?

– Manapság az országban nincs meg a kormányozhatóság feltétele, viszont az ellenzéknek a parlamentben van egy új többsége. Az elmúlt fél évben sok indítványt tettem: ha mi, ellenzékiek amúgy is többségben vagyunk, hozzunk meg néhány olyan alapvető törvényt, amelyek a kedvező fordulathoz szükségesek. Példának okáért, minden ellenzéki párt hangoztatja az egykulcsos adózási törvény szükségességét, de a megszavazásában sem a FIDESZ, sem az SZDSZ nem volt partner. Szeptemberben, amikor bebizonyosodott, hogy sem a kormány, sem az ellenzék oldalán nincs meg a kormányozhatóság, javasoltuk a parlament feloszlatását, az előrehozott választások kiírását. A végső szavazáson azonban újra bebizonyosodott: az SZDSZ kormánypárti, ami nem lenne baj, ha vállalná a kormánypártiságát, segítene a működő programok kidolgozásában. Az ellenzékiség előnyeinek az élvezete, a kormánypártiság hátrányainak a nem vállalása lehetetlen helyzetet teremtett, mivel egy tehetetlen kormánnyal szemben egy tétlen ellenzék áll. Mi megtettük a kötelességünket, de az MSZP–SZDSZ többség leszavazta a parlament feloszlatását, folytatódik az időhúzás, az ország tovább csúszik a lejtőn.

– Az MDF és a FIDESZ tudna-e működőképes kormánykoalíciót létrehozni?

– Csak az lehet politikus, aki az ország érdekeiért áldozatokra is képes. Szerintem az MSZP egy következő választásokon mindenképp veszíteni fog, csak az a kérdés, milyen arányban. Reményeink szerint egy polgári értékrend és program szerint működő kormány fog létrejönni, amiben az MDF megkerülhetetlen lesz. Nekünk a politikában nincsenek érzelmeink és indulataink, a polgári kormányzáshoz szükséges programban az MDF partner volt 1990-ben és 1998-ban is. Abban viszont nem lesz, hogy egy fél-szocialista, az állami gondoskodást hirdető, az ingyen egészségügy, az ingyen oktatásügy programot propagáló kormánynak a tagja legyen. Mi egy konzervatív pecsét leszünk a következő együttműködésen.

– Nem volt-e hibás döntés a legutóbbi önkormányzati választásokon Budapest főpolgármesteri tisztségéért az MDF-nek saját jelöltet indítani, amivel hozzájárult az SZDSZ-hegemónia tovább éltetéséhez?Ha akkor az ellenzék által támogatott független jelölt győz, manapság talán másképp állnának az ország dolgai is.

– Nem lehet egy párttól elvitatni, hogy egy választáson induljon, mivel erre épül a parlamentáris demokrácia. Morbid a kérdés számomra, de ha a FIDESZ nem indított volna jelöltet, hanem tárgyal velünk egy közös jelölt kiállítsa céljából, megoldás születhetett volna. Ahol nincs párbeszéd, tárgyalókészség, csak lenyomás és erőfitogtatás, ehhez hasonló eredmények születhetnek. Az elmúlt nyolc évben az MDF csak azt érzi, hogy a demokrácia főutcáján nincs szükség még egy pártra, hanem bőven elegendő egy, amely Csurka Istvántól Csintalan Sándorig, vagyis a szélsőjobbtól a bal-középig kíván politizálni. Konzervatívként, jobboldaliként mi nem tudjuk az „aki nem velem, az ellenem” elvet elfogadni, viszont az együttműködés minden tisztességes formájában nyitottak vagyunk.

– Gyakorlatilag attól tartanak, hogy a Kisgazdapárt sorsára jutnak, vagyis szétverik és beolvasztják a FIDESZ-be?

– Nyílt javaslat volt nemcsak a Kisgazdapárttal, hanem a Kereszténydemokrata Néppárttal kapcsolatban is, amelyik házon belüli gondnokság alatt van. Mi egyértelművé tettük: nem akarunk fiókszervezet lenni, mi rendszerváltó hagyománnyal rendelkezünk, az együttműködést bármilyen koalícióban el tudjuk képzelni, az olvasztótégelyből azonban nem kérünk. Álláspontunkat a választók akarata minden alkalommal alátámasztotta.

– Amennyiben  az MDF újra kormánytényezővé válik, vagy bármilyen módon élvezi a parlamenti többség bizalmát, újra napirendre tűzi a kettős állampolgárság kérdését?

– Igen, az MDF-nek mindenkori feltett szándéka, hogy az erre vonatkozó, készen álló törvénytervezetünket elfogadtatjuk az országgyűléssel. Az európai élő példák csak tovább bátorítanak bennünket abban, hogy újra előterjesszük. Számunkra ez a megvalósítható nemzeti összefogás minimuma.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Árpád / Kedd, 2008. november 11., 23.40 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az egyezség kettőn alapul, tehát a Fidesz is hibás hogy agressziv modon, diktáló pozicioból kezdték el a tárgyalást. Szinte feltétel nélkül követelték az MDF szavazatokat, az MDF meg feltételeket akart kötni. Nem csoda hogy nem lett egyezség.
Hozzászólt: ist / Csütörtök, 2008. november 06., 16.43 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ibolyka miatt van ez ami van, vagyis a gyurcsány banda a vezetésben. Mert ha el fogadja akkor az Orbán által felkínált miniszterelnöki státuszt most nem kellene ezt a hazugot nézni, hallgatni.
Hozzászólt: Árpád / Hétfõ, 2008. november 03., 23.40 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát ki jusson be a kommunista MSZP, vagy a populista FIDESZ, vagy netalán az identitásukat vesztett SDSz? Miért ne jutna be az MDF? Ha nem másért, akkor azért mert egy négypárt rendszerű parlament sokkal egyensulyozottabb.
Hozzászólt: deak / Péntek, 2008. október 31., 20.08 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Meg erdemli a MDF ha nemjut be a parlamentbe,legerosb parttot Iboja es a tobbiek,szetverttek.HURA,MDF 1989 kelett volna a kisebseg jogait kiharcolni,mint a HOVATOK,SZLOVAKKOK,es atobi BALKAN-orszagok.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'