JelenHaz
Csütörtök, 2019. július 18., 02.07
Tizennyolc éve nyugdíjasként oktat

„Amíg élek, repülni szeretnék”

Pillanatnyilag  teljes a káosz a nyugdíjas pedagógusok munkavállalása terén.

Bár a tavaly decemberben elrendelt drasztikus választási kényszert valamelyest enyhítette a minisztérium: arra kötelezve a tanintézményeket, hogy ne teljes jogú, hanem órabérrel vagy szerzői joggal fizetendő egyéni megbízásos munkaszerződéssel alkalmazzák a nyugdíjasokat.

Persze amennyiben ez utóbbiak így még hajlandók lesznek tanítani. Mert van, aki kimondottan a jelentős plussz jövedelem miatt cserélte tanításra kiérdemelt időskori nyugalmát. Van azonban olyan is, akit a szenvedély „hajt” a tanintézmény falai közé, még  nyolcvanadik életévének küszöbén is. A dévai Baló László közel fél évszázada oktatja a repülőmodellezést az érdeklődő fiataloknak. 1990-beli hivatalos nyugdíjba vonulása óta a dévai Gyermekpalota főállású oktatójaként dolgozik. Kezén több ezer gyermek, fiatal ment már át, olyanok, akik ma is hódolnak e hobbijuknak, ám paradox módon a modellezés oktatását egyszerűen nincs kinek átadni.

– Mikor, hogyan ivódott ennyire Baló László vérébe a repülőzés, modellezés, hogy közel húsz évvel a nyugdíjba vonulása után is itt ül a modellező klubban, több száz saját készítésű repülő társaságában?

– A repülés maga kis gyerek korom óta vonzott. Elemista lehettem, amikor többször is arról álmodtam, hogy úszom levegőben, a tanító bácsi pedig a földről néz engem és én integetek. Érdekes, hogy bár akkor még semmit sem tudtam a mechanikai törvényekről, légerő-tanról, mégis tudtam azt, hogy a felszálláshoz sebességre kell szert tegyek, hogy széllel szemben kell szállnom... És később aztán a középiskolában egy sikeres síugrással annyira megszerettem a repülést, hogy elhatároztam: repülős leszek.

– Ettől azért még hosszú út vezetett a modellezésig. Mikortól oktat itt a hajdani pionírházban, mai Gyermekpalotában?

– Valóban előbb tíz évig vitorlázó repülést oktattam, fiataloknak, nagyobb gyerekeknek. De 1962-ben megszűnt a dévai repülőklub, Craiova-ra kellett volna átköltöznöm. Lakásom volt, családom volt Déván és különösképpen vonzódtam a Várhoz,  nem volt szívem elmenni innen. Akkor kezdtem el a modellezést.

– Ennek már több mint negyven éve. Ez évtizedek eredményes munkájáról árulkodik a klubterem falain sorakozó több tucatnyi oklevél, kitüntetés, kupa...

– Hát a legkiemelkedőbb eredmény, amit 1971-ben értünk el a rakétamodellezéssel: két világrekord és a feleségem által elnyert világbajnoksági ezüst érem. Emellett azonban rengeteg országos, regionális, nemzetközi versenyt nyertünk meg. Az oklevelek valóban tucatszámra állnak itt a fiókokban is. És ez olyan sikerélmény, ami nem engedi meg most sem, hogy abbahagyjam a munkát. Hiszen látom az örömöt a gyermekek arcán, amikor megépítik a modelljeiket, és azok repülnek, siklanak a levegőben, díjakat, kitüntetéseket hoznak számukra.

– A Gyermekpalotabeli klub mellett Baló László a dévai Téglás Iskolában és a Szent Ferenc alapítványnál is oktat gyermekeket. Jelenleg összesen hány tanítványa van?

– Több mint nyolcvanan iratkoztak be az év elején. Azóta még történt lemorzsolódás, de legtöbbjük kitartóan eljön minden egyes foglalkozásra. Persze a legvonzóbb számukra a gyakorlati rész, amikor kimegyünk a sárfalvai reptérre röptetni.

– Ezt a munkát 18 éve nyugdíjasként végzi. Van-e, lesz-e kinek átadni az oktatói szerepkört?

– Az igazság az, hogy most már én is érzem az évek súlyát. Szeretném már átadni a munkát fiatalabbaknak. Nagyon sok olyan gyerek nőtt már ki a kezem alól, aki mérnök lett, szereti ezt e munkát, de a tanügyi fizetés egyikük számára sem vonzó. Most talán úgy néz ki, sikerült meggyőznöm egy 31 éves repülőmérnököt, aki már be is iratkozott pedagógiai továbbképzésre, hogy átvehesse az oktatói munkát itt a Gyermekpalotában. Én szívesen segítem majd továbbra is, jövök fizetés nélkül is, és dolgozom mellette addig, míg sikerül teljes mértékben átvennie a tevékenységet.

– Bizonyára nehéz lesz átadni a klubot, elköszönni a falon sorakozó rengeteg modelltől. Biztosan lesz olyan, ami akkor majd hazakerül innen Baló László otthonába, hiszen sok éves munkáját rejti magába.

– Hát igen itt van a hátam mögött egy nagyszerű modell, ami több mint harminc éves, több mint ötven gyerek tanult meg rajta vezetni. Persze ma már jóval performánsabb modelleket tudunk készíteni, de ez egy olyan veterán repülő, ami nagyon a szívemhez nőtt.

– A modellezés azonban, mint említette valamikor igazi nagy repülőkkel kezdődött. Szokott-e még Sárfalván igazi repülőgépekbe is beszállni?

– Persze, hogy szoktam. Nem csak a gyerekek, én is a reptéri foglalkozásokat szeretem a legjobban. Ilyenkor néha a régi kollegákkal együtt még rászánom magam egy-egy Déva fölötti sétarepülésre. Az oktatói munkakörből is nehéz nyugdíjba vonulni, de a repülés az olyan dolog, hogy az ember, amíg él, nem tudja abbahagyni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'