JelenHaz
Hétfõ, 2019. december 09., 09.08
Cédulás mumus

Arad – Természetes szelekció

A kenyér még olcsóbb a piaci kereskedőknél
A kenyér még olcsóbb a piaci kereskedőknél
Mivel a hétköznapi életben csak foltokban bukkantunk rá a sokat szajkózott drasztikus áremelés nyomaira, mai riportunkban utánanéztünk, a kereskedők valójában hol, mit adnak többért. Kiderült, hogy az alapvető élelmiszerek kereskedése egyre inkább rétegeződik.


Aki most olcsón akar vásárolni alapvető élelmiszereket, tisztítószereket és egyéb, a napi szükséglethez kellő termékeket Aradon, alaposan fel kell vértezze magát információkkal. Tény, a gombamód szaporodó szuper- vagy hipermarketek, diszkontáruházak a postaládákba dobott ajánlataikkal segítenek az eligazodásban, ám ez még nem nyújt teljes képet.

Az aradiak vásárlási szokásait is átalakítják az üzletláncok. Ha öt évvel ezelőtt valaki olcsóbban akart cukrot, lisztet, étolajat venni, akkor a kis- vagy a nagypiacon lévő árusokhoz ment, ma már a helyzet megfordult: a piaci árusoknál minden sokkal drágább, mint egy diszkontáruházban. Például, most a kinti kereskedőknél az étolaj literje átlag 6,3 lej, a Kauflandban ugyanaz 5,5-5,7 lejbe kerül, a Metróban még ennél is kevesebbe, igaz, ez utóbbiban csak akkor, ha az ember fél tucat flakont tesz a kocsiba. Hasonló a helyzet a liszt vagy cukor esetében is: a piaci árusoknál a liszt átlag 2,5 lej/kg, egy szupermarketben pedig 2 lej alatt megvehető. Ennek oka, hogy a fokozott ellenőrzések miatt a piaci árusok “zsonglőr-lehetőségei” beszűkültek, általában ők is nagyáruházban vásárolnak Aradon, vagy a határ túloldalán. Viszont, akinek van kapcsolata a németországi diszkont áruházakból csomagtartókban érkező édességhez, kávéhoz, kozmetikai szerekhez, az a hazai láncok árainál olcsóbban tud kínálni. Érdekes, hogy a piacon egy negyedes, Magyarországról hozott Tschibo vagy Jacobs kávé 6,5-7,5 lej, miközben a hivatalosan Romániában beszerzett 1-1,5 lejjel drágább. Pedig ennek az olcsóbb kávénak az árában benne van a szállító és a kint didergő árusnak a haszna is.

A piac–üzletlánc összehasonlítás mellett érdemes összevetni a kis élelmiszerboltok kínálatát az üzletláncokéval. A külvárosi kerületekben működő kis boltok az elsők, amelyek érezhetően megsínylik a nagyok jelenlétét, terjeszkedését. Több üzletvezető elmondta, forgalmuk körülbelül 20-30 százalékkal csökkent, az emberek általában azt veszik meg náluk, amit elfelejtettek kosárba tenni a szupermarketben, vagy nem éri meg odáig menni egy tejfölért, vajért, sörért. Vizsgálatunkból kiderült, ezek az abécék most drágítással pótolják a kieső forgalmat. Van olyan mikelakai élelmiszerbolt, ahol a pasztőrözött dobozos tej literje már 5 lej, miközben a nagyáruházak nem drágítottak. De egy ilyen kis üzletben az étolaj 6,5-7 lej, a dobozos Rama margarin 5 lej (szupermarketben 3,8-4,2), de általában minden termék, a sörtől a tejfölig, sokkal többe kerül. Érthető, hisz az országos márkák forgalmazói egyre ritkábban szállítanak nekik, ezért a tulajdonosok naponta többször is végigfutják bevásárló- kocsikkal a Metrót vagy Selgrost, hogy pótolják az elfogyott készletet. Ami természetesen növeli a költségeiket.

A jelek szerint Aradon a január óta a gyártóktól hallott “hatalmas drágítások” azért késnek, ennek ellenére az árak mindenhol rendesen araszolnak fölfele. A hipermarketekben kevésbé érezhető mértékben, a kis élelmiszerboltokban, piacokon viszont annál inkább. Az is biztos, hogy az üzletláncok, a már havonta szaporodó konkurencia miatt, profitjuk kárára kénytelenek lenyelni bizonyos termékek drágulását, a nagy kaszálások ideje – például, amikor csak a Billa volt az egyetlen szupermarket – lejárt.

Más kérdés, hogy a lakosság zömének nincs anyagi lehetősége egyszer-kétszer egy hónapban bevásárolni nagyobb mennyiséget, és ezzel spórolni. Az egyetlen kiút az egyre gyakrabban szervezett kiárusítások, árengedmények a szavatossági idő lejárta előtt.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'