JelenHaz
Hétfõ, 2019. július 15., 23.01
Építészeti értékvédés

Átvert városkép

Meggondolatlan építkezési megoldások, történelmi belvárosok elleni “merényletek” jelzik, hogy régiónkban még gyakran urbanisztikai rablógazdálkodás folyik. Mai riportunkban utánajártunk, hol, mit csúfítottak el a városgazdák, miként próbálkoznak javítani a helyzeten.

Arad
A fej nélküli lovas

Halmozott bűnök a belvárosbanA városi önkormányzat egyértelmű, változtathatatlan szabályzat hiányában közel két évtizeddel a rendszerváltás után is képtelen kordában tartani a főként a belvárosban tapasztalható építkezési, átalakítási anomáliákat. Továbbra is ott éktelenkednek a légkondicionáló berendezések a történelmi épületek homlokzatain, bármikor ajtó, bejárat vágható egy régi belvárosi házon, még akkor is, ha ez védett, de jellemző a csak a földszinti meszelés, tatarozás, és még sorolhatnánk a belvárost, történelmi épületeket csúfító vadhajtásokat, amelyeknek a jelek szerint senki nem tud vagy nem akar véget vetni. A legújabb és legsebesebben terjedő éktelenségeket az ablakcserék okozzák. Szinte minden belvárosi bérházon látható, hogy néhány ablakot műanyagra, alumíniumra cseréltek, miközben a mellette lakó tulajdonosnak-bérlőnek erre nem volt pénze, ott pedig megmaradtak a régi, kopott nyílászárók. De több épületnél is előfordult, hogy az íves ablakot egyszerűen tégla alakúra cserélték, az üres részt pedig téglával kitömték.

Persze, azért a jelek szerint mégsem tart majd a dolog “időtlen időkig”, mert – Cziszter Kálmán önkormányzati tanácsos, az urbanisztikai bizottság elnöke szerint – amint megszavazásra kerül az évek óta a módosítások miatt rendre halasztódó általános rendezési terv (PUG), akkor ez már kellő szabályozást nyújt az említett csúfítások, vadhajtások kivédésére.

A gondokat pedig tetézi, hogy ma sincs versenyvizsgával kinevezett főépítésze a városnak, az utolsó, hivatalosan itt dolgozó főépítész a most Temesváron hasonló tisztséget betöltő Sorin Ciurariu volt.

Sokk, ami sok

A kérdőjeles, Episcopiei utcai bontás maradványaEurópai megoldásokkal példálózva, a belváros régi arculatának megőrzését (is) zászlójára tűző Bognár Levente alpolgármester szerint mindenképpen szükséges lenne egy, az önkormányzat által megszavazott szabályzat, amely konkrétan megszabná az épületek magasságát, főleg a ráépítések vagy beépítések esetén. De szerinte is a Cziszter által említett PUG segítene a megoldásban. Példaként hozta fel az Episcopiei utcai bontást, a szociáldemokrata városi vezető, Dorel Căprar érdekeltségébe tartozó ligeti üveg-irodaházat, amely két emelettel magasabb, mint amenynyire az eredeti tervben engedélyt kértek.

A februári önkormányzati ülésen egyébként váratlanul letolták a napirendről és halasztást kértek egy másik “emeletes” ügyben, ami később “orrolást” váltott ki Bognár és Darida János építész között. Ez egy Buşteni utcai emeletes ház miatt pattant ki, de az urbanisztikai tervet készítő Darida szerint a dokumentáció pontosan megfelelt a törvényeknek, nem lett volna magasabb a megengedettnél.

– Az utcában már most is vannak tömbházak, érthetetlen volt az elnapolás – mondta a Nyugati Jelennek Darida. – Az általam összeállított, úgynevezett építészeti egységben, ahol az ominózus emeletes ház is épült volna, az ingatlanok 86 százaléka emeletes, s csak 14% földszintes. Megjegyzem, enyhén szólva röhejes, hogy ugyanez az önkormányzat simán megszavazott egy ötszintes emeletes házat a Ghiba Birta utcában. De említhetném a Radnai úton, a MOL-kút mellé engedélyezett tizenegy emeletes házat, miközben mellette csak földszintesek vannak.

Darida úgy véli, ami most építészeti szempontból a belvárosban, a történelmi épületeknél történik, egyenesen sokkoló, gyakorlatilag szabad a garázdálkodás, a hatóságok csak elbeszélnek, mesélnek a dologról, de érdemben semmit sem tesznek.

– A főutcán a közelmúltban nyílt kaszinó bejáratának kialakítása a törvény szerint már bűncselekménynek számít, akárcsak a régi kaszinó felújítása. De hát, tudjuk, ki ez utóbbi tulajdonosa, kapott egy minimális büntetést, és ennyi. De ha Józsi bácsi kerítést cserél, és a szomszédja feljelenti, nem ússza meg ezer lej alatt – jelezte az állapotokat Darida.

Trükkök és kiskapuk

A rossz nyelvek szerint bevett a trükk, hogy annyi emeletre kérnek engedélyt a rendezési tervben (PUD), amenynyi tuti átcsúszik a szavazáson, utána pedig beadnak az urbanisztikai osztályra egy módosító kérelmet a ház emelésére. S mivel ez a kérelem már nem kell hogy a plénum elé kerüljön, a háztulajdonos összedörzsölheti tenyerét. Bognár elmondta, asztalán számtalan hasonló, “átjátszási” ügy fekszik.

– Van olyan tulajdonos, aki azzal érvel, hogy saját telkén, saját házával azt csinál, amit akar, s ez senkit ne érdekeljen – hozott további példákat az alpolgármester. – Bizonyos műemlékeknél a temesvári szakhatóság dönt, s az általuk kiadott engedélyekből kiderül, őket egyáltalán nem érdekli Arad belvárosának egységes arculata. Számtalan olyan módosításra, tatarozásra adtak engedélyt, amely nem illik bele az utcaképbe.

Az alpolgármester most Arad friss testvérvárosának, Pécsnek a példáját igyekszik lenyomni a városvezetés többi tagjának a torkán, ezért románra fordíttatta a baranyai megyeszékhely építkezési szabályzatát, és ezt szétosztotta az érdekeltek között. Mindez azonban, úgy tűnik, megmarad a szándék szintjén, hisz a politikai vagy egyéb érdekek erősebbek Arad történelmi belvárosának jövőjénél.

Irházi János


Temes
Unokáink mit fognak látni?

Tájidegen épületRáday Mihály neves magyarországi művészettörténész MTV-beli műemlékvédelmi sorozatának (Unokáink sem fogják látni) címét szabadon parafrazálva joggal tehetjük fel a kérdést, mi marad meg, mit őrzünk meg az utókornak Temesvár épített örökségéből. Helytörténészek, szakmabeliek, kutatók nem győzik hangoztatni, hogy míg például a 20. század elején a város első főépítészének, Székely Lászlónak a munkássága alatt precizitással, a kor építkezési ízléséhez, de az akkori legmodernebb követelményekhez igazodva alakították ki azt a városképet, amit nagyrészt ma is tükröz Temesvár, mostanság ész nélkül, az előírásoknak fittyet hányva, a műemlékvédelmet figyelmen kívül hagyva folynak az építkezések és az átalakítások. Ennek oka egyrészt a múlt rendszer törekvése a polgári városrészek lerombolására és a tömbházakból álló gettónegyedek létrehozására, illetve a rendszerváltás után sajátosan értelmezett szabadság (inkább szabadosság), a bizánci stílus betörése és a közízlés romlása.

Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején, mire a helyhatóság észbe kapott, már késő volt. A műemlék épületek földszintjein működő kiskereskedések tulajdonosai kényük-kedvük szerint formálták a homlokzatokat, a belvárosi bérházakat ingatlanspekulációkkal megszerző roma családok “tájidegen” épületekké alakíttatták az épületeket, amelyeket a köznyelv azóta is csak cigánypalotákként emleget. Sorin Ciurariu, a két éve kinevezett városi főépítész nehéz örökséget vett át, hiszen épületek százait kellene visszaalakítani eredeti formájukra, amelyekhez még elődje, Radu Radoslav hivatali ideje alatt nyúltak avatatlan kezek, és máig sem tudni, ki adott rá engedélyt.

A főépítész szerint az önkormányzat harcot indított az illegális építkezések, a városképet rontó átalakítások, engedély nélküli manzárdépítések, a műemlékvédelmi előírások megszegése ellen, de ennek ellentmond, hogy szinte hetente jelennek meg új létesítmények, amelyek formájuknál, tervezésüknél, színüknél fogva nem illenek a városképbe, vagy egyenesen elcsúfítják azt.

Az Opera téri építmény sokak szerint belecsúfít a városképbeA legjellegzetesebb példa erre az Opera tér és a Hunyadi tér között emelt fémvázas, üveg falú építmény, amelyről sokáig senki, még a városvezetőség sem tudta, hogy mi célt szolgál. A polgármesteri hivatalban annyit sikerült kiderítenünk, hogy a kivitelező Art Kft., amely korábban a tér aluljárójában működtetett üzlethelyiségeket, kész tények elé állította a helyhatóságot, az engedélyek jóváhagyása előtt kezdett építkezésbe. A létesítmény egyébként üzletközpont és kávéház lesz (idén novemberben kell elkészülnie), az önkormányzat 2012-ig adta koncesszióba a 340 négyzetméteres területet, amiért havonta négyzetméterenként 70 euró folyik be a városkasszába. Viszont a belváros szívének hagyományos képét tönkretették, és a kárt pénzben nem lehet mérni: az Opera térről nézve eltakarja a Hunyadi-kastélyt, a város legrégebbi épületét, a kastély felől tekintve meg a színházra vet rossz képet az üvegkalitka.

Gheorghe Ciuhandu polgármester azzal menti a menthetőt, hogy több programot is indított, amelyek a történelmi városrészek hosszú távú felújítását célozzák. Az egyik a német állami fejlesztési ügynökség (GTZ) támogatásával fut, és kedvezményes hiteleket nyújt a restauráláshoz, ezenkívül Palermo és nemrégiben Notthingham városokkal is megegyeztek a műemlékvédelmi tapasztalatcseréről, szaktanácsadásról. “Házon belül” a temesvári sörgyár vállalta a Kossuth tér, illetve néhány Dóm téri műemlék épület homlokzatának a visszaállítását eredeti formájára, cserébe az önkormányzat a vállalatnak nyújt különböző kedvezményeket.

Pataky Lehel Zsolt


Hunyad
Hiányzik a városfejlesztési koncepció

Szászváros. Hunyad megyében csupán itt és Petrozsényban kezd körvonalazódni az egységes városfejlesztési tervHa valaki átutazóban suhan át Déván, joggal állapíthatja meg, hogy a híres várhegy alatt fekvő település rohamléptekkel fejlődik: új épületek, üzletházak, bevásárlóközpontok bukkannak elő, az utak, járdák mindenütt javítás alatt állnak, olyannyira, hogy vannak időszakok, mikor egy órába telik átvergődni az összesen öt kilométer hoszszú településen. De a lényeg, hogy fejlődik a város.

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mindez abszolút kaotikusan történik, anélkül, hogy létezne egy aktualizált egységes városfejlesztési terv – állapítja meg Pop Annamária műépítész, aki évekig dolgozott a polgármesteri hivatal városrendészeti bizottságában. – A gond az volt, hogy nekünk, építészeknek volt a legkevesebb szavunk a testületben – állítja a szakember és ez minden bizonnyal így van ma is, hiszen ha a kisváros kedves képétől eltelt átutazó pár napot Déván töltene, szemet szúrnának neki is azok a dolgok, amelyekért a város lakói nem igazán nézik jó szemmel ezt a robbanásszerű “fejlődést”.

Beleszédültek

Kezdjük a legfrissebb dévai hóborttal: a körforgalmakkal. A beígért tizenkettőből eddig öt épült meg. Most eltekintve az építésükkel elúsztatott sok tízmilliárdtól, a körforgalmas megoldás elvileg nagyon jó dolog. Csakhogy ehhez is ki kellett volna dolgozni egy egységes elképzelést a városi közlekedésről, figyelembe véve a Déván áthaladó 7-es országút forgalmát is – állítja az építész. Persze ilyen jellegű közlekedési tanulmányról szó sincs. A körforgalmak egységét csupán az adja, hogy valamennyi a polgármester ötlete alapján épül.

Hasonló lendülettel szaporodnak a parkolók is a városban, és ez elvileg szintén nagyon jó. De persze ez is a város elöljárójának álmai szerint történik, függetlenül attól, hogy mennyire hasznos a parkoló kialakítása az adott helyen és függetlenül attól is, hogy mennyi zöldövezetet kell ezért feláldozni.

Ha műépítészként valamit nagyon hiányolok a mai városképből, azok a zöldövezetek – állítja Pop Annamária. Ezek az utóbbi 5 évben közel 30%-kal csökkentek, olyan körülmények között, hogy már 2005-ben a hivatalos adatok szerint alig 1,8 négyzetméternyi zöld jutott egy lakosra a megyeszékhelyen. Az ennyi fű, fa által termelt oxigén körülbelül a negyed tüdőnkre elég!

Csak oktalan mázolás

A zöldövezetek azonban nem csupán a parkoló-építéseknek esnek áldozatul, hanem a városközpontban egyre szaporodó új épületeknek is, elsősorban a bevásárlóközpontoknak. Az európai városokban a nagy üzletek többnyire a település szélén kapnak helyet. Dévának, kisvárosi jellegéből adódóan, illetve a kommunizmus idején történt rombolások nyomán amúgy is maroknyira szűkült a régi központja. Ennek felújítása még mindig várat magára. Eddig egyedül a színház épülete kapta vissza legalább külsőleg régi arculatát, a körülötte álló hajdani közhivatalok, polgári lakóházak porosan, hajdani díszeikben megcsonkulva várnak sorsukra. A 60-as években épült új központ relatív egységes képét viszont épp a szakemberi véleményezés nélkül történő újramázolás bontotta meg, rondította el. – Én úgy gondolom, hogy a legegészségesebb lenne egy pályázat kiírása az önkormányzat részéről, annak érdekében, hogy az érdekelt építészek egységes tervet dolgozzanak ki a központi rész felújítására, az esetleges hézagok kitöltésére. Így kapásból nem tudom azt mondani, hogy ezt a házat zöldre kellene festeni, a másikat sárgára, vagy kövezni kellene a sétányokat. De egy gondos építészi és művészettörténeti tanulmány alapján biztosan sok szakembernek születnének szép és hasznos elképzelései Déva központját illetően – véli Pop Annamária.

Véleménye kiterjed a város meglévő és tervbe vett szobraira, műemlékeire is. Déva ilyen téren elég szegényes képet mutat, amit természetesen ki lehetne egészíteni. – Nem tartom rossznak azt sem, hogy a Dévának világhírt szerző tornászlányoknak állítsanak emléket a központban, hiszen ez is turisztikai látványosságot jelentene. De akárcsak a város vagy a régi központ alakítása esetén, itt is fontosnak tartanám a szakvéleményen alapuló egységes elképzelést – hangsúlyozza minduntalan a műépítész.

Eltemetett házak

A szakemberi vélemény hiánya mutatkozik meg a járdafelújításokban is, ami sok régi épület szó szerinti elásását jelenti. A járdák ugyanis minden egyes új aszfaltréteggel magasabbá válnak, az utóbbi két évben a “ha kell, ha nem”  elhelyezett új járdaszegélyek pedig még  jelentősebb járdamagasítást követelnek. A régi házak csak süllyednek, falaik már félméteres betonágyban fekszenek, s ha tart a járdafelújítási láz, akkor pár év múlva az eredetileg tisztes magasságban kialakított ablakok föld alattivá válnak. Persze ez némileg túlzás, de való igaz, hogy a régi épületeknek sem esztétikai, sem építészeti szempontból nem tesz jót a “derékig érő” járda. Különösképpen azért nem, mert az utcák lefolyása sem tökéletes és a felgyűlő víz gyakran a betemetett falrészeket kezdi ki. Pop Annamária szerint ezen is segíteni lehetne, ha a szakmai követelményeknek megfelelően legalább félméteres közt hagynának a járda és a házfal között, amit kaviccsal lehetne kitölteni.  Mindez csupán egy kis jóindulaton és szakértelmen múlik!

Gáspár-Barra Réka

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Divinyi István / Péntek, 2008. március 28., 19.13 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Bognár, Cziszter, Darida, Sándor,Puskel, Ujj s más ok akik ismerik, szeretik, tisztelik Aradot, üljönek le és probáljonak együtt tenni Arad vároképéért valamit, a történelemben lesz majd méltó helyük ha sikerülni fog!Moderátornak javasolnám Irházit

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'