Hétfõ, 2017. október 23., 23.47
Beszélgetés Boros Krisztián aradi állatorvossal

„Az ember egy családtagért mindent megtesz”

Boros Krisztián egyike azon szerencsés fiataloknak, akik azzal foglalkoznak, amit igazán szeretnek. A munkája nemcsak megélhetésének a forrása, hanem a hobbija, az élete is. 

Ami a jelenlegi társadalmi-gazdasági viszonyok között nagy dolognak számít. Vele beszélgettünk pályakezdéséről és általában az állatorvosi munkájáról. 

 

– Hogyan és hol kezdődött állatorvosi pályafutásod?

– Már egészen kicsi koromban eldőlt, hogy állatorvos leszek, mivel már gyermekkoromban lenyűgöztek az állatok. Egyik legnagyobb gyerekkori élményem az volt, amikor édesapám kivitt a szarvasmarha-telepre, ahol állatorvosként dolgozott. Líceumi tanulmányaimat 1997-ben végeztem el Aradon, a Ghiba Birta Főgimnáziumban, állatorvosi diplomámat Temesváron, az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen szereztem 2003-ban. A lediplomázás után két hónapos ösztöndíjban részesültem a Budapesti Szent István Állatorvos-tudományi Egyetemen, ami hozzájárult tanulmányaim kiegészítéséhez. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel már egyetemi éveim alatt sikerült gyakornokoskodnom egy aradi rendelőben, ahol két fiatal állatorvos vett a szárnyai alá. Az évek során ez az együttműködés elég szoros baráti kapcsolattá alakult, majd az egyetem befejezése után a rendelő munkatársai felajánlottak egy üzleti lehetőséget, amit el is fogadtam. Szüleim segítségével, egy kezdőtőkével beszálltam az üzletbe, majd néhány évre rá a rendelővel a jelenlegi helyre költöztünk, amit azóta sikerült elég szépen felfejlesztenünk. Közben Dégi Levente, a rendelő akkori vezetője kivándorolt Kanadába, azóta Radu Silviu kollégámmal ketten vezetjük az üzletet.

– Szerinted manapság, a jelenlegi gazdasági helyzetben hogyan boldogul egy friss állatorvosi diplomás fiatal Romániában? Egyáltalán hol tud elhelyezkedni?

– Elég bonyolult dolog pályakezdőként elhelyezkedni. Mivel a haszonállatok száma a ’89-es időszakhoz képest erősen megcsappant az utóbbi években, farmokból is egyre kevesebb van, elég nehéz ezen a területen állást találni. Anyagi háttér, induló tőke hiányában majdnem lehetetlenség.

– Milyennek látod a hazai állatorvosi egyetemeket? Hogyan minősítenéd a hallgatók felkészítését?

– Hogy csak egy példát említsek: a 10 milliós lakosságú Magyarországon az egyetlen állatorvos-tudományi egyetem évente 75 állatorvost termel. Románia öt állatorvosi egyeteme körülbelül hatszázat! Ez rengeteg. Ezért van az, hogy a legtöbb végzős nem tud elhelyezkedni a szakmájában. Azt mondhatnám, hogy a romániai állatorvos-képzés jelenleg fel van hígulva. A romániai egyetemeken dolgozó tanárok kiváló elméleti oktatást nyújtanak, a gyakorlati rész azonban teljesen el van hanyagolva. Pedig az állatorvosi pálya legalább olyan nehéz és bonyolult, mint a humán.  

– A farmokkal ellentétben egyre több kisállat-klinika nyílik, egyre több állatorvos szakosodik kizárólag kisállat-gyógyászatra…

– Én eleve ebbe az irányba kacsingattam, a haszonállat-gyógyászathoz nem húzott a szívem annyira. Talán mert nem éreztem magamhoz közelinek azt, hogy ilyen helyzetekben elkerülhetetlenül gazdasági szemmel is kell nézni ezeket az állatokat. A kisállat-gyógyászat rohamos fejlődésnek indult, mind nyugaton, mind nálunk, hiszen ezekre a házi-kedvencekre mára már teljes családtagként tekintenek. Az ember egy családtagért mindent megtesz, legalábbis azok, akikkel mi dolgozunk. Akik nem így gondolkodnak, azokkal nagyon rövid ideig tartjuk a kapcsolatot.

– Úgy látszik, az emberek az évek során tudatosították magukban az állatorvos szükségességét és szerepét.

– Igen, pozitív tendenciát tapasztalunk ezen a téren. Az emberek kezdenek jobban odafigyelni a betegségek megelőzésére és igénylik a tanácsainkat. Persze azért vannak még rossz beidegződések is…

– Mire gondolsz?

– Például általános tévhit, hogy egy szukának muszáj életében csak egyszer elleni ahhoz, hogy egészséges legyen. Szintén rossz beidegződés, hogy egy keverékkutya erősebb immunrendszerrel rendelkezik, mint egy fajkutya, vagy hogy egy kutyának okvetlenül csontot kell adni ahhoz, hogy a táplálkozása rendben legyen.

– Milyen lehetőségek kínálkoznak a hazai állatorvosok továbbképzésére? Egyáltalán szoktál-e szakmai konferenciákra, rendezvényekre járni?

– Természetesen szoktam, sőt kötelező képzésekre járnunk. Nálunk is bevezették a humán orvosi kollégáinknál már ismert pontozási rendszert, ami azt jelenti, hogy évente egy bizonyos számú konferenciára el kell menni egy bizonyos pontozás megszerzése érdekében. Ez a diplománk és a gyakorlati lehetőségeink megőrzéséhez szükséges, másrészt pedig a mi területünk egy nagyon gyorsan fejlődő ágazat, ahol lépést kell tartani az újdonságokkal. Legutóbb a Romániai Kisállatgyógyászok Egyesületének éves konferenciáján vettem részt, amit Szinaján rendeztek immáron ötödik éve. Az eseményre szép számmal jöttek külföldi előadók is, akik rengeteg értékes információhoz juttattak minket. Ezen kívül külföldre is járok, például a Kisállatgyógyászok Világszervezetének az éves konferenciájára, három évvel ezelőtt Dublinban voltunk, idén ezt a konferenciát Genfben tartották. Ezen kívül rendszeresen szakkönyveket bújunk, hiszen ezek elengedhetetlenek a mindennapi gyakorlathoz. Mindez egyáltalán nem olcsó mulatság.

– Milyen problémákkal küszködnek jelenleg Romániában az állatorvosok? Milyen nehézségeket vetnek fel ezeken a szakmai találkozókon?

– A legnagyobb problémák a fejlesztések terén adódnak, mivel a rendelőkben szükséges modern felszereléseket (ultrahang-berendezés, altatógép, röntgengép stb.) nyugati áron vagy annál drágábban tudjuk beszerezni Romániában. Ha én a vizsgálati díjainkat a nyugatiakhoz szabnám, akkor lehet, hogy ezeket a gépeket többet nem tudnám használni. Itt a befektetések hosszabb ideig térülnek meg, mint nyugaton, egy ilyen rendelő fejlődési dinamikája is sokkal lassabb a nyugatiakhoz képest.

– Bizonyára az állatorvosi rendelőkre is kihat a válság. Mennyire van pénzük manapság az embereknek állatorvosra?

– Látszik, hogy nehezebben boldogulnak az emberek, a legtöbben általában halasztgatják az ún. opcionális beavatkozásokat, viszont a szükséges beavatkozásokat mindenképpen elvégzik.

– Tanulmányaidat végig románul végezted, ezzel együtt szinte tökéletes a magyar nyelvtudásod. Hogyan tudod ezt a kétnyelvűséget a szakmádon belül kamatoztatni?

– Édesapám tanított meg magyarul és szerintem csak előnyömre vált az, hogy még egy nyelvet tudok. Másrészt a pácienseim magyar tulajdonosai is nagyobb bizalommal fordulnak hozzám, főként, akik kevésbé uralják a román nyelvet.

– Rengeteg orvos vándorolt ki és vándorol még ezután is külföldre. Megfordult-e a fejedben, hogy kint próbálj szerencsét?

– Megfordult, persze, nincs miért tagadnom. De mivel ilyen szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy saját vállalkozás útját egyengethetem és tisztességes megélhetést tudok magamnak biztosítani, nem szeretném elhagyni a szülőföldemet. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: tete / Kedd, 2010. november 16., 14.43 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Interjúban csak ritka esetben tegezzük az alanyt, még ha jó ismerős, akkor sem.
Hozzászólt: jflaskjfsdk / Kedd, 2010. november 16., 09.30 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

"uralják a román nyelvet" == "stapanesc limba romana" ? :d

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu