Vasárnap, 2014. október 26., 07.55
Nagy nimbusza volt

Dr. Schweitzer József (1887–1980)

Dr. Schweitzer József (1887–1980)
Dr. Schweitzer József (1887–1980)
Pankotán született, Münchenben hunyt el. Ott helyezték örök nyugalomra. Írok róla, mert május 10. halálának 30 éves évfordulója. Írok azért is, mert eddig még nem kapott helyet az aradi magyar gimnázium jeles tanárainak pantheonjában. Kimaradt Arad megye neves szülötteinek seregszemléjéből is.


Mindez nem jelenti azt, hogy személye elkerülte az aradi hely- és iskolatörténészek figyelmét. Az anekdoták szintjén magam is megemlékeztem róla.

Az aradi Királyi Főgimnáziumban érettségizett 1906-ban. A jórendű érettségi vizsga után budapesti egyetemi évek következtek, majd doktorátus, tanársegédi állás. Botanikusként bekapcsolódott a kutatómunkába. Eredményeit a Természettudományi Közlönyben ismertette. Rendhagyó folytatásként frontszolgálat, szibériai hadifogság következett. Szabadulása után Aradon, a Katolikus Főgimnáziumban helyezkedett el, amelynek csaknem nyugdíjazásáig tanára volt.

Szálfatermet, mellényes öltöny, csokornyakkendő…

Világos magyarázat, könnyen utánozható, tagolt beszédmodor, remek rajzokkal színesített táblavázlat, szigorú számonkérés… Rendszeresen és szívesen vitte kirándulni a diákokat.

Talán a mikroszkóp volt a legjobb barátja, a virágok a legkedvesebb ismerősei. Továbbra is folyamatosan publikált az aradi és a budapesti folyóiratokban.

Kollégái szemében Józsi „a tudomány embere” volt. Diákjai „csokornyakkendősnek” becézték.

Nagy nimbusza volt.

Maga keltette?

Csak úgy lett?

Nagy „igazságokat” fogalmazott meg.

– Csak a frissen csapolt sört érdemes fogyasztani. Főleg márciusban, esetleg áprilisban. (Azért itta májusban, júniusban… is.)

A diákok egymást követő nemzedékei várták a kagylókat taglaló leckét, pontosabban a vele járó nagy jelenetet.

– Idefigyeljetek! Kívül van a köpeny…

Megfogta zakója kihajtóit, hosszasan, jól láthatóan, többször megrázta kiskabátját, teátrális mozdulatokkal kigombolta azt. Öklével néhányszor mellbe veregette magát. Mosolyát visszafojtva befejezte a megkezdett mondatot.

– … és belül van az állat.

Baráti körben, társaságban sem volt híján az öniróniának.

– Mi Annival már házasságunk első napján megállapodtunk. A kis ügyekben az ő szava a mérvadó. A komoly, nagy dolgokban viszont én döntök. Szerencsém volt. Bár már…. éve (ez a szám évről évre nőtt) élünk együtt, egyetlen igazán nagy ügy sem nehezítette meg az életemet.

Alkalmanként még meg is toldotta mondanivalóját.

Odahaza én vagyok az úr. Ugye, elég magas vagyok, cilinderben mégis sétálok az ágy alatt.

Nem mondhatni róla, hogy különösebb pedagógiai érzékkel volt megáldva. Diákjait nem kímélte.

– Bolsevista csőcselék…!

Később már „csak”:

– Balkáni söpredék…!

A kertjében játszadozó vendég kisleányt halálra rémítette, felháborodottan kiáltotta:

– Anni! Ez a gyerek tépi a klemátiszt.

Tanítványai gyakran utánozták.

Ez különösen jól sikerült egy Földes nevű tanítványának. 
Igyekezetét Schweitzer tanár úr különösebben nem méltányolta.

– Te Földes! Te vagy az idiotizmus prototípusa.

A sikeres utánzók közé tartozott Mózer István is. A tanár úr neki is kiosztotta a megfelelő jelzőt. Amikor Mózer István, az egykori diák, friss kinevezésével a tanári szobában tisztelgett volt tanárai előtt, Schweitzer tanár úr ekképpen reagált:

– Hát igen. Tegnap még hülye szamár, ma már kolléga. Szervusz.

Dr. Schweitzer József mindenképpen a Római Katolikus Főgimnázium emblematikus alakja volt.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas