JelenHaz
Kedd, 2019. május 21., 04.06

Emlékfoszlányok

Solymos és környéke (Háry Gyula)
Solymos és környéke (Háry Gyula)
Arad megye nem a bányáiról híres, az elmúlt századok során, más megyékhez mérten, csak kis mennyiségű vasércet, palát, barnaszenet szolgáltatott az iparnak.


Ennek ellenére érdemes megemlíteni, hogy a megye hegyes vidékén folyt nem csupán bányászat, hanem vasipar is. Például, az akkori időben modernnek számító déznai és borossebesi vasműben, a korabeli adatok szerint, 1885-ben 19,042 métermázsát állítottak elő, de ugyanebben az esztendőben a borossebesi és solymos-bucsávai bányákból 27,573 métermázsa barnaszenet hoztak a felszínre. De bányásztak itt rezes marát (Aranyág) és vasércet (Borossebes, Új-Dézna, Tauc, Temesest, Trojás, Tok) is, igaz, ezek összesen csak 458 munkásnak adtak kenyeret a XIX. században. A borossebesi uradalom nagy vasbányái Dézna, Kavna, Menyháza és Krokna határában voltak, és érdemes megemlíteni a Zimbró melletti vasművet is, amely szintén az itt kibányászott vasércet dolgozta fel.

Menyházai márványbánya„Dézna, egykor mezőváros, egy Boros-Sebestől északkeletre fekvő kies völgyben lévő település. A község fölötti erdős hegy tetejét régi vár romjai koronázzák. Környéke igen gazdag vaskövekben, melyeknek bányászása és kiolvasztása még nem régiben is a lakosság egyik fő foglalkozása volt. Déznától keletre és éjszakra, föl egészen Menyházáig lépten-nyomon olvasztó kemenczékre bukkanunk a völgyekben. Menyháza a déznai völgynek éjszaki irányban legvégső községe, mely nemcsak a környékén folytatott vas- és vörös márványkőbányászat miatt érdemel említést, hanem kitűnő hévizeiért is. Nem régiben még kezdetleges fürdője gróf Wenckheim Frigyes birtokába jutván, a tulajdonos bőkezűségéből ma egyike a vidék legjobb berendezésű fürdőhelyeinek” – áll egy korabeli leírásban. Menyházán egyébként a mai napig folyik a márványbányászat, igaz, kisebb mértékben, mint korábban.
S miközben a déznai vasmű, vagy a palabányászat már csak történelem, és szinte semmi nem emlékeztet rá a helyszínen, a megye a mai napig „hírhedt” a berzovai uránbányászat miatt. Az uránt 1964–1968 között a szó szoros értelmében a házak mögött bányászták, elsősorban a Szovjetunió számára. Sajnos, a bezárást követően az otthagyott, radioaktív érc utolsó maradékait csak 1993-ban szállították el valahova Fogaras környékére, nem véletlen, hogy a megyei átlagnál itt sokkal magasabb a rákos megbetegedések száma. Annyira sem törődtek a lakosság egészségével, hogy az uránércet 1993-ban nyitott teherautókon vitték ki az állomásra, a por pedig belepte a községet. Hosszas kilincselések eredményeként, két évvel ezelőtt az egyik meddőhányót szakszerűen befedték, ez már nem sugárzik, a mellette lévőre azonban már nem futotta a pénzből, így az a mai napig károsítja a lakosok egészségét. De a régi bányabejárat sincs szakszerűen lezárva, tulajdonképpen bárki tehet(ne) egy sétát a régi tárnákban, igaz, erre a sugárveszély miatt szerencsére senki nem vállalkozik.


A leghírhedtebb

Verespatak (Roşia Montană) nevét sokan csak azóta ismerik, amióta a sajtó nyilvánosságra hozta a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalat külszíni aranybányászati program előkészületeiről szóló híreket. Ha Románia kormánya engedélyezné a bányanyitást, akkor a tervezett projekt a legnagyobb külszíni fejtésű aranybánya lenne Európában, Erdély közepén, a Tisza mellékfolyója, a Maros vízgyűjtő területén. Az eddig megismert adatok szerint, az RMGC évente 225 millió köbméter kőzet kitermelésével, évente 13 ezer tonna cianid felhasználásával, 350 ember foglalkoztatásával 17 év alatt szeretné kitermelni az Erdélyi-középhegység déli részén, az Erdélyi-érchegységben, a híres Aranynégyszögben található Verespatak (Alburnus Maior) római kori település alatt, a környező hegyek kőzeteiben rejlő, még ki nem termelt aranyat és ezüstöt. Az arany mennyiségét 300 tonnára, az ezüstét 1600 tonnára becsülik. A tervezett program – ha valóra válik – „feldolgoz” 5 hegyet, a római és középkori bányászat régészeti maradványait, 10 templomot, 12 temetőt, 958 gazdaságot, 900 lakóépületet, és kitelepítésre ítél 2150 lakót. A bányászati terv esetleges megvalósulása még balesetek nélkül is károkat okozhat a természeti környezetben. Létében veszélyeztet számos növény- és állatfajt, a környéket holdbéli tájjá változtatja. A legnagyobb veszélyt az eltervezett cianid-technológia alkalmazása okozza. A Szarvaspatak völgyében egy 600 hektáros, zagy tárolására alkalmas derítő épülne 180 méter magas gáttal, amely a 2000. január 30-án történt emlékezetes tiszai környezeti katasztrófát okozó (új nevén) Transgold ausztrál–román vegyes vállalat nagybányai zagytározójánál negyvenszer nagyobb lenne. A technológia miatt az említett tározó veszélyes hulladéknak minősülő cián-, arzén-, kadmium-, vas-, higany-, nikkelvegyületek nagy koncentrációját tartalmazó zagygyal lesz tele, ami súlyosan fenyegeti a terület természeti környezetét, az Aranyos, a Maros és a Tisza növény- és állatvilágát. Gátszakadás esetén a derítőből kiömlő ciános zagy beláthatatlan kimenetelű ökológiai katasztrófát okozhat.

A külszíni aranybányászati program megvalósítása ellen, a település megmentéséért eddig már több százezer ember tiltakozott Európában, közöttük az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának magyar tagjai, Hegyi Gyula és Olajos Péter EP-képviselők, a Román Tudományos Akadémia elnöke és tagjai, számos román és határokon túli környezetvédő civilszervezet tagjai és települések lakói.

A Román Akadémia jelentése szerint a ciános technológia ellentétes az EU környezetvédelmi szabályozásaival. Az erdélyi történelmi magyar egyházak 2002 októberében nyilatkozatot tettek közzé, amelyben elutasították a bányaterveket, majd 2003 novemberében a Román Ortodox Egyház is ugyenezt tette. A nemzetközi civilszervezetek közül a Greenpeace szervezett tiltakozást, a nemzetközi politikai szervezetek közül pedig a Zöld Pártok Európai Szövetsége.

2005-ben a kanadai kormány támogatását fejezte ki a projekt mellett, míg Magyarország környezetvédelmi minisztere, Persányi Miklós bejelentette, hogy a magyar kormány ellenzi a tervet. A magyar lakosság szintén ellenzi a bánya megnyitását, emlékezve a 2000-ben lezajlott tiszai ciánszennyezésre.

Szintén 2005-ben a Gabriel Resources új médiakampányt indított a projekt népszerűsítésére. Egyes sajtóorgánumok, például az Academia Caţavencu, illetve a National Geographic román kiadása visszautasították a reklámok megjelentetését. Ugyanakkor a National Geographic Society washingtoni székházában olyan dokumentumfilmet mutattak be, amelyhez a kanadai Gabriel Resources cég nyújtott pénzügyi támogatást.

Jelenleg a beruházás áll, mivel az RMGC nem szerezte meg a kitermelés elindításához szükséges engedélyeket, ugyanakkor elkészült egy törvénytervezet, amely megtiltaná Románia területén a ciánalapú aranykitermelést, de a parlament késlekedik ezt napirendre tűzni.

A múlt

A Hérodotosz görög történetíró által említett agathürszoszok – Erdély elsőként ismert népe – is bányásztak itt aranyat, Kr. e. 550–450 között. Ezt folytatták a dákok, majd a rómaiak, Verespatakon (Alburnus Maior), Abrudbányán (Abrutus) és Zalatnán (Ampelum).

Erről tanúskodik az a 25 viasztábla, amelyekre Verespatakon bukkantak rá 1786 és 1855 között. A viasszal bevont, eredetileg kettesével, hármasával egymáshoz kapcsolt fatáblákon adásvételi szerződéseket és egyéb jogi ügyleteket rögzítettek. A táblákat keltezéssel is ellátták, így megállapítható, hogy 131–167-ből származnak, és a 167-ben kitört markomann háború idején rejtették el őket Alburnus Maior bányatelepülés lakosai. Az öt, esetenként hét tanúval és pecsétjükkel hitelesített szerződések elnevezése a középkorban is alkalmazott gyakorlat alapján hétpecsétes titokként vonult be szólásaink közé.

Az arany- és ezüstbányászatnak a magyar királyság idején is fontos szerepe volt. A törvények értelmében, az ásványi kincseket rejtő földesúri birtokot a király pénzért bármikor megvásárolhatta, esetleg más birtokra cserélhette. Ez sértette a magán(földesúri)érdekeket. Így, ha tehették, eltitkolták az érctelepeket, ami a bányaművelők számának megfogyatkozásához, a kitermelt arany, ezüst mennyiségének megcsappanásához vezetett.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: ugy tudom, hogy / Kedd, 2008. november 04., 03.49 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

berzovai nem azonos berzavai (-val)

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'