JelenHaz
Vasárnap, 2019. május 26., 00.01
Levédendő termékek régiónkban

Falatonként

Habár a levédési, hitelesítési eljárás hosszadalmas és bonyolult, régiónkban egyre több település próbál ezen az úton is hírnevet, ismertséget szerezni magának. Igaz legtöbbjük nem több romantikus álomnál. Mai riportunkban utánajártunk, hol, kik, milyen italokat, ételeket akarnak levédetni az Unió egész területére.


Arad

Fölvillanyozott kezdeményezések


A megyében a levédendő élelmiszer-márkanevek tekintetében a legszorgalmasabb Nagylak volt, amely hétféle felvágottat, húskészítményt szeretne bejegyeztetni, és amelyek közül természetesen a legismertebb a nagylaki szalámi. Emellett a PF NEAMNT kolbászra és füstült sonkára is kért védelmet, de a nagylaki szalámi kizárólagos gyártási jogáért Pavel Bagyimszky is letette a kérelmet a mezőgazdasági tanácsadó irodánál (OJCA). A tolongás azonban még nagyobb, mert az AF Pintea Ead Andrea a pásztorkolbász, -szalámi, -sonka és -szalonna neveket szeretné védetté tenni.

A második város, amely valóban országszerte ismert termékkel dicsekedhet, Pécska. S habár az elmúlt években a pécskai kenyér hírneve, minőségi okok, a nagyüzemi gyártás miatt alaposan megtépázódott, két magáncég most mégis megpróbálja visszaállítani a hagyományos sütési módszert, levédetni a nevet. Az egyik a SAPARD-alapokból felépített Doris Prod Com Kft., a másik pedig a Tigu Valer nevével fémjelzett pékség. Különböző elnevezéssel, de mindketten a hagyományos módszerrel, kemencében sütött kenyeret szeretnék levédetni egész Európára.

A sornak pedig itt még távolról sincs vége, mert az OJCA tudomása szerint Arad megyében összesen húszféle élelmiszernevet és receptet óhajtanak a gyártók-termelők hitelesíteni: Áldófalván (Aldeşti) egy szilvalekvár-félét (mniere de prună), a székudvari káposztát, ménesi rozét, magyarádi mustosat, a vingai csokoládét, és több faluban, községben különböző szeszes italokat. Igaz, egyelőre nem mindegyik gyártása oldódott meg, például, a vingai csokoládé ma már csak papíron és az idősebbek emlékezetében létezik, de állítólag lenne egy cég, amely újraindítaná a rendszerváltás után szép csendben kihalt édesség előállítását. Más kérdés, hogy a hitelesítéshez először is gyártani kell, mert a bizottság kiszáll és megnézi, milyen körülmények között, milyen technológiával készülnek a levédésre szánt élelmiszerek, italok, rendelkezni kell gyártási engedéllyel. De a jó szándék elakadhat a banálisnak tűnő bizonyítási eljáráson, ugyanis a gyártónak írásos említéssel, beszámolóval kell bizonyítani, hogy a termék valóban annak a településnek volt a speciális élelmiszere, itala. S ha ez például, a pécskai kenyér vagy a nagylaki szalámi esetében nem gond, bizonyos mócvidéki pálinkáknál, cujkáknál megakadályozhatja a levédést.

Az OJPC-nél példaként említették és mutatták meg a Romániában 1929–1938 közötti időszakra érvényes, az akadémia által kiadott lingvisztikai atlasz Arad megyére vonatkozó, fénymásolt oldalát, amelyen több település ételspecifikuma szerepel, köztük a már említett áldófalvi lekvár-féle. Amelyből egy üveg, pozitív példaként már ott díszeleg a hivatal egyik polcán.

Adam Alda, az iroda ügyvezető aligazgatója elmondta még, első lépés, hogy a terméket és annak nevét, a megyei mezőgazdasági igazgatóság ellenőrzését követően hitelesítse a szaktárca, s csak ezt követően kerül sor az uniós levédésre. Amely, ha sikeres, akkor a termék címkéjére felkerül az uniós logó, és azzal a névvel senki más nem gyárthatja a tagországokban. Ám ha egy település, egy gyártó csak most szeretné elkezdeni a hitelesítési procedúrát, legjobb, ha előbb őket tanácsadásért felkeresi, mert készségesen támogatnak minden ilyen kezdeményezést. De arra mindenki készüljön, hogy az uniós logó használatáig hosszú és rögös az út.

Temes

Bánsági sváb örökség


A Ciupa Kft. házi tehéntúrójaA Temes megyei mezőgazdasági igazgatóságon Todinca Luminiţa élelmiszeripari tanácsos foglalkozik a levédésre ajánlott hagyományos termékekkel. Szerinte a vonatkozó 690/2004-es minisztériumi rendelet meglehetősen engedékeny: hagyományos összetételű és eredeti recept szerint készülő vagy hagyományos eljárással készülő élelmiszeri termékekről beszél, ami elég tág megfogalmazás, gyakorlatilag bármi belefér.  „A megyében már 37 hagyományos élelmiszeri termék – házikenyerek, péksütemények, tejtermékek és házi felvágottak – rendelkeznek a minisztérium által kiállított tanúsítvánnyal (produs tradiţional atestat), amely szerint megfelelnek a 690 sz. rendelet követelményeinek. Ezeket a termékeket többnyire kis kft.-k állítják elő, csekély mennyiségben. A két nagyvállalat (Bega Pam kenyérgyár és Agil húsfeldolgozó üzem) csak egy-két hagyományos terméket forgalmaz a levédésre javasolt termékei közül, mert az üzemi termelés szintjén nem tudják betartani a szigorú előírásokat (adalékanyagok nélkül, hazai alapanyagokból stb). Nem hiszem, hogy ezek bármelyikéből uniós szinten levédett márkanév lehet valaha, mert nagyon kicsi mennyiségben vagy egyáltalán nem forgalmazzák őket a kereskedelemben, ezért nem éri meg nekik a levédésre költeni.”

A „bánsági” házikenyereket (egyébként ezekből Krassó-Szörény megyében is javasoltak levédésre néhány fajtát) a Bega Pam kenyérgyár és az óbesenyői Nacov Ioan, egy bolgár magánpék állítják elő, előbbiek kaphatóak egyes temesvári üzletekben. A hagyományos péksütemények közül levédésre javasolták a bejglit, a házi kalácsot, különféle réteseket, táskákat, kifliket. Tényleg eredeti recept szerint készül Todinca Luminiţa szerint a grízes-mazsolás tészta, amelynek a receptjét egy varjasi sváb nénitől örökölte a temesvári Michalina Kft. 

A levédésre javasolt tejtermékekben bő a választék: sárafalvi, jánosföldi, újbázosi juhsajtok, a temesvári Ciupa Kft. tehéntejből készült sós és édes sajtja, tehéntúrója és a cserépedényben savanyított joghurtja. 

A hagyományos bánsági „disznótoros” készítmények, házi felvágottak is helyi sváb recept szerint készülnek, ezeknek levédését az Agil húsfeldolgozó cég kérte. A választék itt is nagy: különféle házikolbászok, füstöltsonka, füstölt májas-véres, disznósajt, töpörtyű, de van mititei-hús és virsli is a tanúsítvánnyal rendelkező termékek között. Senki sem veheti komolyan, hogy például a virsli márkanevet az Agil cég levédheti. A bánsági recept szerint készülő disznótoros készítmények (füstölt májas-véres, füstölt sonka) esetében lenne némi esély, de a fenti okokból a kereskedelemben ezek sem kaphatóak. 

Hunyad

Nem csak mócföldi húsfalatok?


Brádi virsli. Töretlen húshegemóniaLétezik-e egyáltalán az ipari jellegű Hunyad megyében levédendő hagyományos élelmiszer a továbbra is tradicionális falusi vidéknek számító Mócföldön kívül?

A földművelési igazgatóság szakosztálya adatai szerint nem nagyon. Eddig a megyében 27 termékre adtak be levédési kérelmet. Ezek közül 26 hústermék, s csupán egyetlen egy sajtféle. Földrajzi szempontból hasonló az egyensúlytalanság: egy brádi húsfeldolgozó cég nem kevesebb, mint 21 terméket (virsli, hurka, májas, disznósajt, különböző sonkák stb.) szándékszik levédeni hagyományos helyi specialitás címen. Rajta kívül egy Zsil-völgyi húsfeldolgozó 3 terméket, egy másik cég pedig kétféle felsőszállási virslit szeretne levédeni, szemléltette a helyzetet Cornelia Boboc, a földművelési igazgatóság munkatársa.

Hagyományos specialitásként való levédéshez bármilyen terméket természetes összetevőkből kell előállítani, s csakis természetes anyagokat tartalmazhat. Tartósítószert például egyáltalán nem szabad használni, sem import fűszereket, vagy színező anyagokat. Füstölt termékek esetén például a füstölés csakis fával történhet.Sokan érdeklődnek az eljárás miatt, le is adják a dossziét, ám a második lépésnél kihátrálnak. Ekkor ugyanis laboratóriumi vizsgálat szükséges, mely során a hatóság valamennyi alapanyagot és eljárást ellenőriz, majd ha minden megfelel az előírásoknak kiadja a bizonyítványt. A laboratóriumi vizsgálat azonban igen költséges, minden egyes termék esetén több száz lej, ami például több terméket előállító cég esetén jó pár ezer lej is lehet.

Mert hagyományos terméket csakis kereskedelmi vállalat védhet le, magánszemély nem, bármennyire is tradicionálisan készítik el otthon a virslit, sonkát, vagy füstölt szalonnát.

Érdekes módon, a megyében eddig semmilyen sütőipari vagy pékterméket sem gondoltak levédeni, s a tejipariak „becsületét” is az az egyetlen sajt menti meg. Ez nem is annyira a megye ipari jellegéből adódik, mint az élelmiszeripar szerkezetéből. Míg húsfeldolgozás terén több cég izmosodott meg, a tejipar korántsem fejlődött annyira. A pékségek pedig helyi igényeket elégítenek ki, ritka az, amely akár 20 kilométerre is elszállítja termékeit.

Ha már megkapták a védjegyet, nem nagyon akadhat probléma a cég számára. Cornelia Boboc szerint a hatóságok szűrőszerűen ellenőrzik a termelőket, s az eljárás esetleges áthágását csakis laboratóriumi vizsgálat nyomán állapíthatják meg. Ilyesmire még nem volt példa, s nemcsak azért, mert az ellenőrzések nem túl gyakoriak.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'