JelenHaz
Csütörtök, 2019. augusztus 22., 20.00
RMDSZ kongresszusi mérleg: Toró T. Tibor és Sütő-Udvari Magda

Kegyelmi idő

– Kongresszusi tapasztalatai alapján milyennek látja az ellenzékbe szorult RMDSZ a nagy politikai pártok viszonyát?

– Az RMDSZ kongresszusai, amikor nem tisztújítók, akkor igazából tét nélküliek, ez inkább egy kötelező gyakorlat, amit le kell tudni, és ki kell pipálni. Ezen a kongresszuson sem történt másként. Ami újdonság volt, az a rendkívüli figyelem, amivel a román politikum és a magyarországi pártok képviselői kísérték a kongresszust. A legmagasabb szinten képviseltették magukat a politikai pártok, de jelen volt az államelnök és a miniszterelnök is. Ez azt jelzi, hogy ellenzékben van ugyan az RMDSZ, de mint politikai tényezőt komolyan veszik. Az eléggé instabil politikai helyzetben szükség lehet az RMDSZ-re, a magyarok szavazataira a parlamentben. Megítélésem szerint az elnökválasztás után akár fel is bomolhat a jelenlegi kormánykoalíció. Az elnökválasztás eredményétől függően mindenféle kombináció számításba jöhet, közöttük sok olyan változat van, amelyben az RMDSZ visszakerülhet a kormányba.

– Ön a magyar összefogást szorgalmazó egyik erő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében vett részt az RMDSZ kongresszusán. Előre vitte-e a magyar összefogás ügyét ez a kongresszus?
– A magyar összefogás témája és érdekes színfoltja volt a kongresszusnak. A megállapodás, amit Markó Béla és Tőkés László írtak alá, valójában “lesen” hagyta mindazokat, akik kizárólagos képviseletben gondolkodtak, akik nem tudják a pluralizmus intézményesülését elfogadni. Ezen a kongresszuson az RMDSZ keményvonalasai visszafogottabbak voltak, kevés olyan hangot észleltem, akik elhibázott lépésnek tartották a magyar összefogásról szóló megegyezés aláírását. Azt gondolom, hogy az új helyzethez való szocializációban ez a kongresszus előrelépés volt, az RMDSZ aktív emberei hozzászoknak a gondolathoz, hogy a Szövetségen kívül is van élet, hogy egyeztetni kell másokkal is az elképzeléseket, és törekedni kell valamilyen konszenzusra a fontos kérdésekben. Óvatos optimizmus jellemezte a kongresszust, mint ahogyan óvatosan optimista volt az üzenet is, amit Tőkés László küldött, és az a megtiszteltetés ért, hogy én olvashattam fel. Akik arra számítottak, hogy itt egymás nyakába borulás lesz, és mindent onnan folytatunk, ahol valamikor a 2000-res évek elején abbahagytuk, azoknak csalódniuk kellett, ezt éreztem is egy-két elemzőnek a hangjából. A magyar összefogás arról szól, hogy valamilyen új típusú együttműködést, új struktúrát kell kitalálni, hogy azokban a kérdésekben, ahol a közös fellépés szükséges, egyeztessük az álláspontjainkat a siker érdekében. A magyar összefogás szempontjából ez a kongresszus feltétlenül pozitív esemény volt!

– Markó Béla RMDSZ-elnök egy interjú során úgy fogalmazott: az EP-választás próbaköve lehet a magyar összefogásnak.
– Az EP-választás az én véleményem szerint is próbája lesz ennek az együttműködésnek. A kampányban dolgozók szintjén is fontos az, hogy együtt tudjunk működni. Bár két külön kampánystáb van, és a hatékonyság érdekében külön kampányolnak a jelöltek, azért a lépéseinket, a keretprogramot, a választási üzeneteket is egyeztetjük, hogy ne legyenek disszonánsak. Közös rendezvények is vannak, mint amilyen a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés, amelyet a magyar összefogás jegyében a két elnök hív össze, de az MPP és az RMDSZ önkormányzati tisztségviselői vesznek részt rajta. Úgy gondolom, hogy nem azért van szükség két külön kampánystábra, mert nézeteltérések vannak közöttünk. A közös cél érdekében együtt kell dolgozni: minél jobb eredményt szeretnénk elérni az EP-választásokon. Együtt képesek vagyunk rá, hogy akár négy képviselőt küldjünk Brüsszelbe és Strasbourgba.
Legalább ennyire fontos az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében az együttműködés. A kongresszus fontos döntést hozott, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórummal kapcsolatban, ugyanakkor előrevetítettük a perspektíváját, hogy a Kulturális Autonómia Tanácsát is közösen hozza létre és működtesse az RMDSZ és az EMNT. Az autonómiát a nevében hordozó KAT létrehozásáról az aradi kongresszus döntött 2007-ben, és bár néhány tagját már megválasztották, azóta sem alakult meg. A mi javaslatunkra a kongresszus olyan szellemben módosította az RMDSZ alapszabályzatát, hogy kimaradtak belőle azok a paragrafusok, amelyek konkretizálják a KAT összetételét és hatáskörét, a keretet üresen hagyták. Az RMDSZ teljesítette vállalását, módosította a szabályzatát olyan szellemben, hogy a KAT-ot közösen valósíthassuk meg.
A Kulturális Autonómia Tanácsa, ha sikerül közösen működtetni, fontos intézménye lehet a kulturális autonómiának. A KAT függetlenül attól, hogy Erdély melyik régiójában élnek a magyar közösségek, egyformán hasznos intézmény lehet a számukra, nem csak mint elméleti műhely, hanem az autonómiából következő cselekvések meglépése szempontjából is, főleg azokban a kérdésekben, amelyek nem függnek a román többségtől, a hatóságoktól. Azt gondolom, hogy jó előszobája lehet a kulturális autonómiának ez a tanács.

– Milyen hatással volt az RMDSZ ellenzékbe vonulása a magyar összefogásra?
– Az RMDSZ ellenzékbe kerülése határozottan segített a magyar összefogásról szóló megállapodás megkötésében. Az ellenzékbe kerülésnek az volt az ára, hogy a magyarokat, azzal az indoklással, hogy az RMDSZ javaslatára kerültek állami hivatalokba, tömegesen eltávolították tisztségükből, ami a Székelyföldön már-már etnikai tisztogatás jelleget öltött. Tény az, hogy amikor a döntő többséget alkotó kormánypártok összezárnak, akkor a magyar politikai erőknek is össze kell zárni, és ez segített azoknak, akik a magyar összefogásról szóló megállapodást tető alá akarták hozni. Legalább ennyi pozitívuma volt annak, hogy az RMDSZ elveszítette a kormányzati szerepvállalásból származó pozícióit. Saját magunkra vagyunk utalva, kénytelenek leszünk foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amiket elhanyagoltunk, amíg a kormányzati szereptől vártuk a különböző problémákra a megoldást.
Ebből a szempontból nevezem kegyelmi időnek, hogy a magyar politikai és civil szervezetek egymásra utaltsága megnőtt. Most kell azokat az intézményeket megteremteni, amelyek nélkül a magyarság politikai érdekérvényesítése csorbát szenved. Amit ebben a fél évben, esetleg egy évben létrehozunk, azzal maradunk! Ha ezeket az intézményeket sikerül stabilizálni, ők akkor is működni fognak, ha az RMDSZ esetleg ismét kormányra kerül 2010-ben, amit egyáltalán nem zárok ki. Az én szövetségeseim azok, akik így gondolkodnak, velük vállvetve próbálok azon lenni, hogy minél stabilabb fundamentumot rakjunk le ezeknek az egyeztető intézményeknek, mint az EMEF, vagy amilyen lesz reményeink szerint a KAT. Az összes stratégiai kérdésben jó lenne, ha a párbeszéd állandósulna. Ki kell alakítanunk azokat a területeket, ahol a különböző véleményt valló magyar csoportok keresik a közös nevezőt. A magyar összefogás legnagyobb eredményének ezt tartom, akkor lesz eredményes, ha ezek az intézmények időtállóak lesznek.

Naftalinszagú bácsik helyett fiatalos társaság
– Az első igen kellemes benyomás akkor ért, amikor a kongresszus napjának hajnalán, Kolozsvár felé autózva, megálltunk egy kávényi pihenőre a Királyhágón. Röpke negyedóra alatt beérkezett az Arad, majd a Bihar megyei küldöttség is. Így együttesen a partiumi kontingens birtokba vette a királyhágói kávézót, ahol abban az órában nem nagyon volt más vendég. Jókedvű, értelmes, tiszteletet parancsoló fiatalos társaság. Ez az érzés tovább erősödött Kolozsváron, amikor a Diákház termébe léptem. Ellentétben a 2003-as Szatmárnémeti kongresszus összetételével, amely túlnyomóan naftalinszagú barna öltönyös vidéki bácsikból állt, itt meglepően sok volt a fiatal értelmiségi, akiről lerítt az érdeklődés és a hozzáértés. Szerintem ez fontos jele annak, hogy a Szövetség belső változása pozitív irányú, és a közösséghez közel áll.
A másik jelenség, amit fontosnak tartottam az, hogy eddig teljesen szokatlan módon, a Kongresszust megtisztelték jelenlétükkel és felszólalásukkal az államelnök, a kormányfő és országunk nagy pártjainak elnökei. Természetesen, a sok elhangzott demagóg szólamon túl, ez jelzés értékű: a Szövetség fontos politikai tényező, szőnyeg alá nem seperhető erőt képvisel, melyet az új ellenzéki helyzetben talán komolyabban is vesznek a különféle közéleti szereplők.
A javasolt Programmódosításban számomra legnagyobb súllyal a belső önrendelkezés elvének az előtérbe hozása bír, amely mindegyik stratégiai területen érvényesül, valamint a regionalizáció támogatása. Ezen belül, Európa Parlamenti választásokra készülve, a MI UNIÓNK, A MI EURÓPÁNK kongresszusi dokumentum zárómondatát tartom legfontosabbnak: A mi Európánk az értékek, a sokszínűség Uniója, a régiók és a közösségek Európája.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2009. május 16., 16.15 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az aradi Faragó Péter parlamenti képviselőnek lenne kitől tanulnia, de a riportban adott válaszai azt érzékeltetik, hogy nem él a lehetőséggel.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'