JelenHaz
Kedd, 2019. november 19., 12.21
Könyvvásárlási szokások

Kibetűzött világ

Egyáltalán vásárol-e még az átlagember szépirodalmat, szakkönyvet, s ha igen, hol, mennyit költ évente betűre? Divat-e még könyvtárba járni, vagy csak a kényszer tol át a küszöbön? Miként alakultak régiónkban a könyvvásárlási szokások az elmúlt másfél évtizedben? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ mai riportunkban.


Arad
Változó igények, szokások
Ujj János: “Volt olyan kisnyugdíjas, aki a szájától vonta el a pénzt”– Amikor 1991-ben megnyitottuk a Tulipán könyvesboltot, amely része volt az országos hálózatnak, nem túlzok, az emberek sorban álltak nálunk – emlékezett vissza Ujj János a vélhetően megismételhetetlen kulturális rohamra. – Érthető, hisz a rendszerváltást követően a magyarság ki volt éhezve a könyvekre.
Csak zárójelben, és aláhúzva az Ujj János említette eufóriát: amikor egy évvel korábban a Jelen szerkesztősége is hozott egy nagy rakomány könyvet Magyarországról, hasonlóan óriási volt az érdeklődés, az aradi magyarok a régi szerkesztőségben szinte a kapuig álltak sorban, hogy bejussanak az alkalmi, egyik irodában kialakított “boltba”.

A vásárlási kedvet azonban hamar elvágta a 150 százalékos inflációval is kísért gazdasági válság. Megszakadt a Tulipán-hálózat közös könyvbeszerzési rendszere is, a boltok maguk próbálták beszerezni a köteteket.

– Egész könyvlerakatok ürültek ki Magyarországon, mindenki mindent hozott, és próbált saját lábán megállva boldogulni, gyakran a szellemileg túlhaladott műveket is, gondolok itt, például, a szovjet időkből porosodó ideológiai művekre, szépirodalomra – idézett egy újabb szakaszt Ujj János.
Aztán ez a rohamperiódus is lecsengett, manapság bármilyen, Magyarországon frissen megjelent könyv behozható, csak legyen rá igény.

Támasz az idősebbekben
Az aradi Tulipán közel két évtizedes tapasztalata szerint azonban egy, a középgenerációból, idősebbekből álló törzsvásárlói kör mindig megmaradt és betért vásárolni, még a legnehezebb esztendőkben is.

– Volt olyan kisnyugdíjas, aki a szájától vonta el a pénzt, de minden hónapban akkor is vett magának egy könyvet nálunk – jelezte Ujj, hogy akkor, de manapság is, inkább csak a középgeneráció vagy az idős nyugdíjasok hajlandók áldozatot hozni a betűért. – A válságos periódusban ők tartották életben a Tulipánt – mondta.

A magyar folyóiratok behozatala aztán egy újabb időszak kezdetét jelentette a Tulipánban. Kezdetben csupán a remittenda került a polcokra, ma azonban kizárólag friss lapokat hoznak. Úgy tűnik, hogy ez kétélű fegyver, mert habár egyfelől jó és állandó forgalmat, vevőkört jelent, másfelől egyre többen szívesebben vesznek meg két színes lapot, mint egy könyvet. Tehát tovább szegmentálta a vásárlói kört, módosította az olvasási szokásokat.
Amelyek, a Nyugatról begyűrűzött ponyvairodalom hatására újabb gellert kaptak. A Tulipánban sláger most Danielle Steel, Harry Potter vagy a magyar Leslie L. Lawrence, de rendszeres vásárlói vannak a szerelmes füzeteknek, sorozatoknak is. Pedig a választék minden műfajban elegendő, csak az nem talál most kedvére való könyvet a Tulipánban, aki nem akar.

Inkább DVD
– Számtalan olyan törzsvásárlónk van, aki valamilyen témakörben gyűjt könyveket, vagy egy-egy szerző összes művét szeretné otthon a polcán látni. Egyik vevőnk, például, kizárólag a II. világháborúval kapcsolatos műveket, tanulmányokat keresi, a másik pedig Passuthot gyűjt, tudtommal már csak két kötet hiányzik neki – mutat be Ujj János néhány céltudatos vásárlót.
A “barikád” másik oldalán állnak a diákok, akik a tapasztalatok alapján szinte kizárólag csak a kötelező házi olvasmányokért térnek be, legutóbb Arany János Nagyidai cigányok-ja volt a sláger. Ugyanakkor szomorú, hogy a szülők, nagyszülők már az elemistáknak sem vesznek könyveket, a meséket inkább DVD-n veszik meg. Korábban pedig, főként a nagyszülők, karácsonykor, húsvétkor mesekönyveket vettek az unokáknak, ma viszont már, jelezve a “szülői utasítást”, a digitális változatot kérik. Van is ebből egy egész polc az üzletben.

Az antikvárium részleg forgalma is hullámzó a boltban. A kötelező olvasmányokat keresve néha felfut az érdeklődés, máskor viszont pang a részleg forgalma.

– Nyáron, amikor hazajönnek látogatóba az elszármazott aradiak, akkor mindent megvesznek, ami a várossal kapcsolatos – ismertetett meg Ujj egy másik visszatérő vevőkörrel. – Sajnos, aradi útikönyv nincs, pedig ha lenne, az elmúlt három évben legalább ezret eladtunk volna belőle.

A biztos pont
Jelenleg a Tulipánnak nincs konkurenciája a városban. A legnagyobb, és az “átkosból” örökölt Slavici könyvesboltban, sajnos, ma már nem tartanak magyar könyveket, holott annak idején itt volt a legnagyobb választék. A Corina többször is próbálkozott magyar kötetek forgalmazásával, de vélhetően sikertelenül, ezért lekerültek a polcról. A Tulipánon kívül a városban magyar könyv csak a Jelen Ház boltjában és a Selgros hipermarketben kapható. Ez utóbbi helyen elég bő hely áll rendelkezésre, de a forgalomról nem kaptunk információt.
Az Arad Megyei Könyvtár dicséretére legyen, minden évben kapnak keretet magyar könyvek vásárlására, ilyenkor két román hölgy – akik Ujj János szerint pontosan ismerik a magyar olvasói igényeket – megy be a Tulipánba, és veszi meg a szükséges köteteket. Az intézménynél megtudtuk, 2007-ben 6508 olvasó iratkozott be hozzájuk, ebből több mint hét százalék volt a magyar, akik rendszeresen kölcsönöznek is.
Irházi János

Temes
Felemás hozzáállás
Temesvár egyetlen magyar könyvesboltjaTemesvár legnagyobb könyvesboltja, amely a román nemzeti költő, Mihai Eminescu nevét viseli, hagyományosan mindig forgalmazott magyar könyveket. Ma is van magyar olvasnivaló az Eminescuban, de visszaszorultak a könyvesbolt hátsó fertályába, ott is a könyvszekrény legfelső polcára. Az eladó szabadkozott: magyar kolléganője délutános, ő keveset mondhat a magyar könyvek iránti igényről. A magyar könyveket a német és az angol nyelvű kötetekkel egy szekrényben tartják. A gyerekkönyvek iránt a legnagyobb a kereslet, azokból néhányat hozzáférhető helyen helyeztek el, hogy a gyerekek is belenézhessenek. Láttam ezeken kívül a polc tetején tudománynépszerűsítő munkákat, enciklopédiákat, szótárakat, romániai magyar irodalmat, egymás hegyén-hátán, festői összevisszaságban. Látszott, hogy kevesen forgatják őket, azt is csak akkor tehetik meg, ha kölcsönkérik a létrát.

Kizárólag magyar könyvből nem élne meg a bolt
Az egyetlen temesvári magyar könyvesboltban, a Mária téri Librisben sem volt sok szerencsém: a zárt ajtón Rögtön jövök! tábla fogadott. Makkai Zoltán, a könyvesboltot működtető cég gazdasági igazgatója a Nyugati Jelennek elmondta: van még igény a magyar könyvre, sőt, több magyar könyv is elfogyna, ha a könyvek ára arányban lenne az olvasók jövedelmével.

– Kizárólag a magyar könyvek eladásából nem élne meg a bolt. A forgalmunknak mintegy 40%-át jelentik a könyvek, a többi hangkazetta, CD, DVD, de kozmetikumokat és mosószert is árusítunk, mert másként nem vagyunk életképesek.
Makkai Zoltántól azt is megtudtuk: elsősorban ünnepek előtt, karácsonykor és húsvétkor, valamint a tanévzáró környékén fogynak a magyar könyvek, de kisebb mennyiségben folyamatos a kereslet. A divat, a reklám is befolyásolja a vásárlók igényeit: amikor Harry Potter volt divatban, mindenki J. K. Rowling könyveit kereste, volt olyan időszak, amikor mindenki Szabó Magdát vagy Müller Pétert vásárolt. Az erdélyi magyar szerzők toplistáját Wass Albert vezeti, életmű sorozatának kötetei rendszeresen fogynak. A magyar és a külföldi klasszikusokra mindig van igény, a kortárs irodalom vagy a versek iránt alacsony a kereslet. Helyi írók, költők, helytörténészek munkái iránt is van érdeklődés. Kitartó vásárlók a magyar egyetemi hallgatók, ők elsősorban szakkönyveket vesznek. Szakkönyvből, művészeti albumból a drága is elfogy. A könyvterjesztők hitelbe szállítják az olvasnivalót, két-három hónap múlva kell csak kifizetni a megrendelt könyveket, ennyi idő alatt általában el is fogynak.

A kölcsönkönyvtár elajándékozta a magyar könyveket
A Temes Megyei Könyvtárt tavaly nyáron kiköltöztették szálláshelyéről, a felújításra váró Várbástyából. A kölcsönkönyvtár az Odobescu utca 25. szám alá, a dokumentációs részleg a Gerhardinum Katolikus Líceum (az egykori Piarista Líceum) épületébe költözött.

Constantin Elena, a kölcsönkönyvtár alkalmazottja a Nyugati Jelennek elmondta: amióta ő itt könyvtáros, a magyar könyvek iránt az érdeklődés igen csekély. A könyvállomány elavult, zömmel az 1950–1989-es időszakban Romániában kiadott magyar könyvekből áll. 2004-ben a könyvtár vezetősége úgy döntött, hogy a magyar könyvek egy részét átadja Temes megyei magyarlakta településeken működő kölcsönkönyvtáraknak, hátha ott több hasznukat veszik. Kevés új magyar könyvet tudnak beszerezni, azokat is elsősorban a hazai kínálatból.

Veszélyben a ritka, értékes könyvek
Csőke Ildikó, a Temes Megyei Könyvtár dokumentációs részlegének könyvtárosa arról számolt be, hogy nagy menynyiségű, 1800–1950 között kiadott régi magyar könyv birtokában vannak. Ezek között számos értékes kötet, könyvritkaság is van. Igen keresettek dr. Borovszky Samu híres monográfiái, elsősorban a Temesvárról, illetve Temes és Torontál vármegyékről szóló kötetek, a régi, 1918 előtt kiadott statisztikai évkönyvek. Ezeket magyar és román történészek, kutatók, múzeumi szakemberek, egyetemi hallgatók egyaránt rendszeresen forgatják. Csőke Ildikó a Nyugati Jelennek elmondta: a Temes Megyei Könyvtár dokumentációs részlegének jelenlegi helyzete több mint tragikus: a régi könyvek és újságok több mint háromnegyed része hozzáférhetetlen, egy rónáci iskolában vannak felhalmozva, dobozokban, egymás hegyén-hátán, nagy annak a veszélye, hogy tönkremennek.

– A jelenlegi székhelyünkre többet nem merünk felhozni a régi könyvekből, mert attól tartunk, hogy a könyvek több tonnányi súlya alatt leszakadna az emelet. Rendkívül értékes és ritka könyvek váltak ily módon hozzáférhetetlenné, bizonytalan időre.
Pataki Zoltán

Hunyad
A betűéhség nem fáj
Kiöregedett könyvállományRöpke egy hónap alatt jóformán kiszorultak a könyvesboltok Déva központjából. Néhány cég a külvárosba menekült és kifestős könyveket meg szótárakat árul, mert erre még van igény, a nagyobbak beférkőztek a gomba módra szaporodó bevásárlóközpontokba, s van, amely teljesen feladta a harcot.
Déva esete természetesen nem egyedi.

– Nekünk Marosvásárhely központjában kellett feladnunk a boltunkat és egy kevésbé költséges helyiséget bérelni, mert már több ezer dollárban számolták a bért – állítja Kósa R. Géza, az Erdélyi Magyar Könyvklub (EMK) megbízott igazgatója.

Véleménye szerint a jelenség egész Erdélyre (Romániára) jellemző, sokszor adódik olyan eset, hogy a könyvklub partnerkönyvesboltjai képtelenek kifizetni tartozásukat a forgalmazó felé, mert ingük-gatyájuk rámegy a helyiségek bérlésére, fenntartására.
A gyakorlatilag legnagyobb és legismertebb erdélyi magyar könyvforgalmazónak régiónkban összesen egy partnerkönyvesboltja van, az aradi Tulipán. Fehér és Hunyad megyében már állandó könyvterjesztőnk sincs – ismerteti a jelenlegi helyzetet Kósa Géza.

Egy könyv száz emberre
Ez azonban szerencsére nem jelenti azt, hogy régiónkból teljesen kiszorult a magyar könyv. Bár Déván a központi könyvesboltok már felszámolásuk előtt jó néhány évvel lemondtak a magyar nyelvű könyvek forgalmazásáról, és épp az EMK indította be régiónkban a postai, sőt ma már online könyvrendelés szokását.
Az évek folyamán 2683 személy vált a könyvklub tagjává az öt megyében. Legtöbben Arad megyében, ahol jelenleg 1112 klubtagot tartanak számon. Temes és Fehér megyében már csak fele ennyit, Hunyad megyében 336 tagot, Krassó-Szörényben pedig öszszesen 21 személy rendelt magyar könyvet az utóbbi években.

Ami a tavalyi könyvrendelési átlagot illeti, Hunyad megyében például száz emberre nem jut egy megvásárolt könyv! A legjobban álló Arad megyében is összesen 603 rendelés volt tavaly! Természetesen vigaszként szolgálhat, hogy talán emellett más forrásból is felkerül egy-egy kiadvány a családi könyvespolcra. De bizonyára nem sok, hiszen ha a hazaküldött katalógus igazán bőséges kínálata sem fogja meg az embert, akkor kevésbé valószínű, hogy könyvvásárlási céllal tegyen kirándulást egy-egy nagyobb erdélyi vagy magyarországi városba. Habár elvétve erre is van példa.

Szupermarketek standjaira költöztek
Az alkalmi könyvvásárok mai napig vonzzák az olvasókatTény, hogy a könyvek már nem tartoznak a mindennapi szükségletek közé. Aki mégis könyvforgalmazásból kíván megélni, az épp arra törekszik, hogy a hétköznapi áruk közé csempéssze be a könyveket. Déván is az egyik legnagyobb forgalmazó épp azért adta fel központi boltját, hogy a leendő pláza keretében áruljon. És máris jelen vannak a könyvstandok a Real, Artima, Trident bevásárlóközpontokban.

A nemrég felszámolt dévai könyvesház is valami hasonló rendszerű dologgá készül átalakulni. Utóbbi bérlője, a Libra könyvesbolt ugyan kiszorult egy külvárosi negyedbe, de a helyiség tulajdonosa a mendemondák szerint szintén könyvesboltot akar nyitni, csakhogy nem saját szakállára, hanem bérbe adva az üzlet standjait a kiadóknak. Ez talán még hasznot is hozhat a házhoz. Feltéve, hogy a kiadóknak is sikerül alkalmazkodniuk a mai igényekhez. A szépirodalom ugyanis az agyonmediatizált, díjazott sikerkönyveken túl már nem nagyon adható el.

– Amit még keresnek, azok a szótárak, atlaszok, útikönyvek, kifestők és még hiány is mutatkozik szakkönyvekből, melyeknek kiadását már nem nagyon vállalja fel egyetlen hazai kiadó sem – állítja Căsălean Gabriela, a Libra könyvesbolt vezetője.  Véleménye szerint ma már a könyvárusítás nem kifizetődő, és ha figyelembe vesszük, hogy Déván az utóbbi egy hónap során három városközponti könyvesbolt kellett feladja a helyiségét és velük együtt ez egyetlen antikváriuma is a városnak, akkor el kell fogadnunk, hogy megállapítása igaz.

Házi könyvtárak felszámolásából tengődnek
Nem zsonganak a “könyvmolyok” a Hunyad Megyei Könyvtár magyar részlegén sem. Átlagban 400-450-re tehető évente a magyar olvasók száma – állítja László Anna könyvtáros. Tény, hogy a kínálat sem túlságosan bő. Új, azaz 1990-től errefelé kiadott magyar könyv összesen olyan száz darab található a Hunyad Megyei Könyvtár dévai fiókjának állományában. Amúgy ez utóbbi összesen 10 ezer kötetre tehető, ami igazán nem nevezhető soknak, ha azt nézzük, hogy magyar könyv szempontjából ez Hunyad megye legjelentősebb könyvtára.
Ráadásul tartalmi szempontból is kiöregedett könyvtárról beszélhetünk. Ugyan nagyjából megtalálhatók a polcokon a magyar- és a világirodalom remekei, de az egyre nagyobb teret nyerő kortárs szórakoztató irodalom, illetve a szakkönyvek, atlaszok, lexikonok igencsak hiányoznak a dévai magyar könyvállományból. Legutóbb 2005-ben sikerült néhány új kiadású szépirodalmi kötetet, valamint a Magyar Irodalom és Nyelv Nagylexikonát megvásároltatnom a könyvtár vezetőségével egy Déván szervezett országos könyvvásár alkalmával, amelyen az Erdélyi Magyar Könyvklub jelentős kínálattal volt jelen – meséli László Anna. 

A magyar könyvek számát ezenkívül néhány hazai és anyaországi adomány gyarapította, de ez is kerülő úton, és nem feltétlenül olyan kiadványokkal, amit az olvasók igényelnének. Viszont legalább 500 magyar könyv került az utóbbi egy-két évben a megyei könyvtár polcaira a helybeli idős emberek adományaiból, akik felismerve azt a tényt, hogy a beolvadási hullám által elsodort gyermekeik már soha nem fognak egy magyar könyvet felütni, jó szívvel ajánlják fel közhasználatra a több évtizeden át összekuporgatott házi könyvtárukat. Ezek azok az adományok, amelyek az utóbbi években jelentősebb utánpótlást jelentenek a Hunyad megyei városi, illetve iskolai könyvtáraknak is. Viszont ezekből az adományokból származó klasszikus irodalmi kötetekkel ma már nem igazán lehet gyarapítani az olvasók számát.
Gáspár-Barra Réka

Fehér
A kezdő lépés megvolt
Nagyenyeden bő a választék Az a bátor, vállalkozó szellemű polgár, aki magyar nyelvű könyveket keresne a boltokban Gyulafehérváron, bizony nagy fába vágja a fejszéjét.

A városközpontban a sok kávézó és valutaváltó között még véletlenül sincs könyvüzlet, fenn a várban is a Humanitas egyedül árválkodik, ajtaján vastag betűk hirdetik, hogy zárva van. A kirakatban kiállított kb. 100 kötetet figyelmesen végigvizsgálva egyetlen magyar nyelvűt sem lehet felfedezni.

Nagyenyeden sem különb a helyzet, aki az elmúlt években könyvtárát szerette volna gyarapítani, Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről szerezhette be a kívánt példányokat; egyedül a Tulipán bolt forgalmazott anyanyelvű könyveket, de nem nagy választékban. Szerencsére akadt két bátor vállalkozó, mindketten kollégiumi tanárok, Fodor Katalin és Lőrincz Ildikó, akik két évvel ezelőtt nyitották meg könyvesboltjukat.

A vevők kedvük szerint válogathatnak szépirodalmi, egészségügyi, tudományos vagy szakkönyvek között. Legjobban a gyermekirodalmi, ifjúsági könyvek kelnek el, hisz ezek jó ideig hiánycikknek számítottak a városban. Az enyedi felnőttek kedvenc írói közé tartoznak Wass Albert, Márai Sándor, Vámos Miklós, de előszeretettel olvassák Reményik verseit és Umberto Eco magyarra fordított könyveit is. A vevőkört fele-fele arányban képezik a törzsvendégek és az alkalmi vásárlók, a tulajdonosok igyekeznek minél változatosabb kínálatot rakni a polcokra, de rendelésre is hoznak könyveket. Ami a megyei és a városi könyvtárakat illeti, elenyésző a magyar könyvek száma. Nagyenyeden a könyvtárlátogatók zömét a kollégiumban tanuló diákok teszik ki, azonban ők is javarészt csupán a kötelező házi olvasmányokat kölcsönzik.
Szakács Bálint

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'