Fresh Corner
Csütörtök, 2019. április 25., 13.02
Szüret a régióban

Kiforralták

Újabb szállítmány érkezik
Újabb szállítmány érkezik
A hazai szakemberek, az ágazati vállalatok becslése alapján, a kedvező időjárási feltételek, a beruházások eredményeként idén 6,3 millió hektoliter bor kerül a hordókba, ami körülbelül 20 százalékos országos növekedést jelent 2007-hez viszonyítva.


Miközben 2005-ban a termés 2,6 millió hl volt, 2006-ban 4,8 millió, tavaly 5,00 millió. Régiókra osztva, legjelentősebb ugrásra (30%) Erdélyben számítanak, Dobrudzsában 25, Moldvában 15-20 százalékos lesz a növekedés. A legkisebb pedig a Bánságban, ahol mindössze 10 százalékkal lesz nagyobb a termés.

Az időjárás azonban még édeskevés a növekedéshez. A nyolc évvel ezelőtt kezdett fejlesztések, piacrendezés most kezdi meghozni az eredményeket, hisz csak a SAPARD- vagy más programokon keresztül támogatott beruházások értéke meghaladja a 40 millió eurót, és a szakma további 33 milliót fektetett a közös szőlő- és borpiac kialakításába. A tendencia pedig folytatódik. „A bor reformja” program keretében 2009–2013 között az Unió 210,5 millió eurós keretét hívhatja le Románia. Az összeg nagy részét friss ültetésre lehet költeni, az elképzelések alapján évente 4500 hektáron lesz replantáció.

Romániában az egy főre jutó borfogyasztás kb. 30 liter/év, de idén már 10 százalékos növekedésre számítanak a borászok. Borivási szokások alapján a lakosság 65,9 százaléka a fehér fajtákat kedveli, igaz, most már a mérleg nyelve évenként 2-4 százalékkal billen a vörösbor felé. A legtöbben (45%) félédes borokat isznak, 27 százalék pedig a félszárazat részesíti előnyben. Jelenleg a kereskedelemben eladott borok 87,3 százaléka palackozott, a piacvezető a Murfatlar (15,2%), ezt követi a Cotnari (8,8), a Küküllő menti (8,2%), Dealu Milcovului (5,7%).

Mai riportunkban arra voltunk kíváncsiak, milyen volt régiónkban a szüret.

Irányított minőség

Balla Géza a ménesi kadarkát viszi ki a világba– Számunkra itt, a Hegyalján nem volt egy könnyű esztendő, ennek ellenére a minőséget kevésbé rontotta el, pedig mi, szőlészek-borászok köztudomásúlag nagyon évjárat-függőek vagyunk – vont mérleget a szüret kellős közepén Balla Géza borász, a Wine Princess tulajdonosa.

Majd az okokat szemezgetve elmagyarázta, azért nem volt könnyű az év, mert pont akkor, amikor a szőlőszemek még nagyon aprók voltak, beállt egy háromhetes, váltakozóan száraz és nedves időszak, ami rendkívüli módon kedvezett a lisztharmat kialakulásának. Európa-szerte egy olyan lisztharmatfertőzés-nyomás ütötte fel a fejét, amilyen 20-25 éve nem volt, a borászok hiába vették elő minden tudományukat, a lisztharmat-spórák nem reagáltak a legjobb növényvédő szerekre sem. Hiába permeteztek, amikor két-három nap múlva felmentek, hogy lássák az eredményt, újra virágoztak a spórák. „Azonnal hívtam a borász kollégákat, s ugyanezt jelezték ők is vissza, így aztán visszatértünk a klasszikus kénporra, és ezzel sikerült megfogni a lisztharmatot” – elevenítette fel Balla a mostani termésre leselkedett fő veszélyt, amelyet végül mégis csak az „ősi metodikával” tudtak megfékezni.

Később aztán a természet megpróbálta kárpótolni őket, mert a kora őszi, körülbelül tíz napig tartó esőzéssel, amely, habár késleltette a kadarka szedését, és hasadásnak indultak a szőlőszemek, megállította azt a borzasztó augusztusi forróságot.

Időjárási kényszer

Az egyre hamarabb beköszöntő és egyre hosszabb forró nyarak azért rákényszerítették Arad megyében a ménesi, ópálosi, pankotai vagy világosi szőlősgazdákat, hogy az utóbbi három évben, a korábban megszokott szeptember 15-i dátumhoz képest körülbelül 20 nappal hamarabb kezdjék meg a szüretet. Amikor viszont magas kint a hőmérséklet, mint volt augusztus elején, a szemekben csökken a víztartalom, és így a cukorakkumuláció nem a metabolizáció után megy végbe, hanem a szőlőbogyóban koncentrálódik a cukor. Ez egyébként nem volna gond, de koncentrálódik a savtartalom is, miközben a borászok pont a fordítottját áhítják: nőjön a cukor- és csökkenjék a savtartalom. Balla szerint ezért most fennáll a veszély, hogy a vörösboroknál óriási savtartalommal rendelkeznek majd, „ami nem egy leányálom a borásznak, mert utána be kell avatkozni”.

A ménesi borvidék leghíresebb fajtája, a kadarka ebben a periódusban nagyon érzékeny a nedvességre, és miután szeptember közepétől több mint hét napot esett az eső, a szemek dagadni kezdtek és jó pár ki is hasadt.

Ménesen most a száraz időt várják, mert ez jelenti az aszúsodás kezdetét: a nedvességtartalom magas, kihasad a szőlő, és rátelepszik a nemes penész. Csakhogy, habár nem esik már az eső, de nincs elég meleg, és akkor szürkepenész telepszik rá nemes penész helyett. Ezért az első szüretet a kadarkáról levették a Wine Princess-nél. Ottjártunkkor egymás után érkeztek a kistraktor vontatta kocsik, amelyek felhajtottak a présházhoz, a szőlőt pedig percek alatt elnyelte a szemező garatja. A kipréselt nedű csöveken keresztül folyt a tartályokba.

A pinot noirt szüretelték kint a szőlőben, majd ezt követően a királyleánykát és azután következik a merlot, a kékfrankos, majd a kadarka. Balla Géza becslése szerint két hét alatt vége a szüretnek.

– Mennyiségileg normális volt a termés, de azért tudni kell, hogy az én pincészetemben a mennyiség egyáltalán nem számít, sőt, ha szükséges, korlátozom. Akármilyen jó az év, én több mint 50 mázsát a kék szőlőről nem szedek le, a fehér szőlőről pedig 60-70 mázsát. Nem érdekem a mennyiség, mert az a minőség rovására megy.

S habár hozzájuk mérhető konkurens még láthatáron sincs a Hegyalján, a vidék más részein is fejlődik az ágazat. Az évekkel ezelőtt több száz hektárt felvásárló külföldiek, főként olaszok, az utóbbi időben már ültettek is, ami jelzi, hogy a befektetés nem csupán spekuláció volt.

Chilei fröccs

A nemzetközileg elismert borász úgy véli, a borfogyasztás nem nő, sőt, inkább csökkenő tendenciát mutat a külföldi borok beáramlása miatt.

– Azt hittem, a chilei, dél-afrikai, ausztrál italokat a borfogyasztók csak kuriózumként fogják megkóstolni, ám sajnos, a gazdasági helyzet miatt nem így állunk – rajzolt egy gyors helyzetképet Balla. – Akik nem engedhetik meg maguknak, hogy drágább, de minőségi bort vegyenek, azok továbbra is beszédülnek az 5-6 lejes boroknak. Nem szándékozom minősíteni ezeket, annyit viszont tudni kell: Új-Zélandon, Chilében vagy Ausztráliában olyan borászati praktikumok vannak megengedve, amiről az Unióban hallani sem lehet. Csupán egy példát említenék: abban az esetben, ha az évjárat nagyon jó és a cukortartalom meghaladja a 12-13 fokot, akkor nekik azt szabad vízzel visszahígítani. Magyarán, ez már nem is bor, hanem fröccs.

Ilyet egy európai borász, aki a minőségre törekszik, elképzelhetetlennek tart, ráadásul a törvények is tiltják. Sajnos, az innen érkező borokat itt, Európában semmiféle minőségi ellenőrzésnek nem vetik alá, az Unió elfogadja a szállítmány mellé csatolt, kinti laboratóriumi eredményeket.

A Wine Princess fő piaca Erdély, és maga az egész ország. Bukarest 60-70 éve komoly felvevőpiacnak számít, és egyesek kezdenek áttérni a minőségi borokra, igaz, jó részüket a szakemberek maguk között csak sznoboknak nevezik. De létezik egy üzletemberi réteg, amely sokat járt külföldön, kóstolt jó borokat, és ők azt nézik, hogy minél drágább legyen. Balláék jelen vannak, és elég jól értékesítenek a magyar piacon is, komoly marketing programot dolgoztak ki, hisz csak idén 11 borfesztiválon gazdagították hírnevüket. Fő céljuk, hogy a magyarországi borkedvelőkkel újra megismertessék a ménesi kadarkát, mint tették azt őseik száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Nem nagy mennyiségben, de értékesítenek minőségi borokat a rendkívül nehezen betörhető piacokon, mint Hollandia, Svédország, Németország, Ausztria. „A hazai kereskedelmi politikánkhoz tartozik, hogy a kispénzű, de a minőségi kadarkát szerető embereknek is hozzáférhetővé tegyük borunkat” – jelezte, hogy számukra mindenki nagyon fontos.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Szövérdfi-Szép Zoltán / Szombat, 2008. szeptember 27., 17.12 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát igen, a ménesi kadarka rendkívüli, viszont engem most a Ballada hódított meg.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'