JelenHaz
Hétfõ, 2019. március 18., 17.40
Az ántivilág reklámjai

Kormetszetet nyújtó hirdetések

Láss csodát! 1939-ben már így is lehetett utazni
Láss csodát! 1939-ben már így is lehetett utazni
A viktoriánus Anglia egykori miniszterelnöke, Gladstone fogalmazta meg igen lényegre törően a reklám szükségszerűségét, amikor azt mondta: hirdetés nélkül csak a pénzverde tud pénzt csinálni. A sajtóban már jó régen felismerték ennek az állításnak az igazát. Nevezetesen azt, hogy a hirdetés az elsőrendű feltétele annak, hogy egy lap nyereséges üzleti vállalkozásként jelenhessen meg, mert pusztán az eladott példányszámok és az olvasói támogatás nem elegendő hozzá.


A reklámvilág „gyermekcipős” korszaka

Megszólal a rádió. Hetven éve már háborús híreket közöltA magyar sajtóban az 1850-es évektől jelentek meg rendszeresen hirdetések Ezek kezdetben jobbára a lap kiadójának egyéb üzleti vállalkozásait népszerűsítették.

Aradon az első rendszeresen megjelent magyar nyelvű lap, az Aradi Hirdető is tulajdonképpen reklámcélzattal indult 1839-ben. Szerkesztője és kiadója, Schweszter Ferenc ingyen küldte lapját a kávéházaknak, fogadóknak, de így se tudott elég hirdetést hozni, s miután felélte a lap német nyelvű változatából, az Arader Kundschaftsbalttból származó jövedelmét, időlegesen beszüntette a veszteséges magyar változatot.

Legérdekesebb hirdetése tulajdonképpen egy burkolt önreklám és a szabadságharc aradi éveihez fűződik, amikor is azt írta, hogy habár a szerkesztőségbe egy ágyúlövedék csapódott be és hullnak a bombák, a lap mégis megjelenik.

A kiegyezést követő évtizedekben már három jelentős aradi napilap vetélkedett az olvasó és a hirdető kegyeiért. Ez megmutatkozott a hirdetési díjak konkurenciájában is.

Az Arad és Vidéke 1885 novemberében egy petit (egészen apró betűs) nyolcsoros hirdetésért, egyszeri megjelenés esetén 8 krajcárt kért. Összehasonlításként említem meg, hogy egy lapszám ára 5 krajcár, egész évre az előfizetés 12 forint volt.

A nagy formátumú napilap 4. oldala kizárólag hirdetéseket tartalmazott. A fővárosi és a helyi hirdetések aránya nagyjából egyenlő volt. Megtudhatta belőlük az olvasó, hogy milyen a felhozatal a fővárosi és az aradi gabonapiacon, a budapesti áru- és értéktőzsdén, milyen csemegéket, italokat és fűszereket vásárolhatunk Marx Adolf aradi kereskedő Fehér kutya nevű boltjában a Templom utca 1. szám alatt. Érdemes figyelni a hirdetés részleteire, mert fogalmat nyújt a korabeli étkezési szokásokról. Sajtféleségekből és borokból igazán nem volt szegényes a választék: emenvölgyi, groya, linsburgi, imperial, eidomi, hollandi, pármai és szepesi-újvári sajt; magyarádi, tokaji, hegyaljai, ménesi, egri, villányi a belföldi borok, illetve meda, muscat, maévasia, cherrig és madeira a külföldi italok kínálata. A pezsgők közül az ananast, a jamaikait, a cubait és a brazíliait reklámozza az újság.

Nem hiányoznak a pénzintézeti reklámok sem. Megtudjuk a 124 évvel ezelőtti lapból, hogy az Aradi Ipar és Népbank (Szabadság tér 18. sz.) elfogad takarékpénztári betéteket. A város nagy gazdasági fejlődésének, az építkezések fellendülésének időszaka volt. Az erősödő polgárságnak szüksége volt a hitelekre. A bankok sűrűn hirdették ajánlataikat.

Száztíz oldalnyi hirdetés!

Az I. Világháború idején a lóhús is csemegének számítottA hirdetési oldalak sajátos rovata a Nyílt tér. Ennek szövege eltérő, de általában valakinek az elhatárolódását jelezte egy személytől vagy egy történéstől. Ritkábban társkereső szerepet is betöltött a rovat. Az említett lapszámban is házassági ajánlatot olvashatunk. „Egy csinos külsejű 26 éves hivatalnok, 1000 Ft. évi jövedelemmel ismeretséget kötne házasság céljából egy 17-20 év közötti művelt és csinos hajadon helybeli vagy vidéki – habár szegény –, de becsületes hölggyel. Komoly arcképpel ellátott levelek Futó 59 jelige alatt a lap kiadóhivatalába.”

Figyelmet érdemel az említett lapban megjelentetett hatósági “figyelmeztetés”. Hasonló ritkán fordult elő az időszak sajtójában. Ebben Urbányi főkapitány arra hívja fel az aradiak figyelmét, hogy egy kóbor vizslát kerítettek kézre a sintérek, amelyen az „ebdüh” (veszettség) jeleit állapították meg, és felkéri a lakosságot, hogy jelentkezzenek azok, akiket megmart, vagy akik kutyáikon e kórtünet legcsekélyebb jelét fedezik fel.

Külön fejezetet érdemelne az Aradi Közlöny 1910. december 24-i karácsonyi száma. Ez mindmáig abszolút rekord az erdélyi sajtóban, de alighanem az egész magyar sajtóban. A Közlöny 25. évfordulóját is köszöntő lap 200 (!) oldalon jelent meg, amelynek többsége hirdetés. A gyárak, pénzintézetek, nyomdák, vendéglők, szállodák, menő iparosok nagy reklámjai mellett itt már komoly helyet foglalnak az „apróhirdetések.” És a pesti reklámok mellett, amelyek kezdetben az erre szánt felületeknek legalább a felét betöltötték, ezúttal előtérbe kerültek a helyi hirdetések: Bing Ede bornagykereskedő, császári és királyi szállító számos külföldi nemzetközi versenyen díjazott borait kínálja. A hasonlóan előkelő címekkel rendelkező Domány József kiváló asztali borait népszerűsíti. Mairovitz Mór és Fiai milovai és máriaradnai fakitermelését és kőbányáját reklámozza, a Simay gőzfürdő gőz-, kád-, hideggyógyász és villanyfürdővel felszerelt osztályait, elsőrendű tyúkszemvágóit hirdeti. A Bohus palotában lévő Gallik és Székely fodrászat fémtartalomtól mentes, speciális hajfestő szereit és különleges estélyi frizuráit ajánlja a hölgyek figyelmébe. 

Újdonságként a legtöbb helyen már megjelennek a telefonszámok is. Ebben az időszakban már több mint 1000 telefontulajdonos volt a városban. Durván számolva minden hatodik (!) lakosra jutott egy telefon.

Kőkemény versenyhelyzet

A mostani művészeti iskola épülete évtizedekig szálloda voltAz első világháború küszöbén az Aradi Közlöny naptára egyfajta szintézise az 1913-as év folyamán az egyes lapszámokban megjelentetett hirdetéseknek. Itt már megtalálhatjuk a hirdetők között a város iparának reprezentatív vállalatait.

A hirdetések keresztmetszetét nyújtják a város gazdasági, társadalmi helyzetének, az erősödő polgáriasodás röntgenképei.

Lengyel Lőrinc cs. és kir. bútorgyáros teljes lakberendezéseket és egyedi bútorokat kínál nagy választékban. A Neuman Testvérek ezúttal nem a szeszgyárat, nem a malmot, hanem a gyár melléktermékeit, a „felülmúlhatatlan kelesztő képességű” gabona-élesztőt és a „légen szárított, érett és félérett állapotú istállótrágyát” kínálják méltányos áron. Az 1840-ben alapított Aradi Első Takarékpénztár jelzálog-kölcsönöket engedélyez ház- és földbirtokra.

Arad nagy kávéházai szinte állandóan hirdették új berendezéseiket, szolgáltatásaikat. Figyelmet érdemel az egykori tulajdonosoknak az a törekvése, hogy szüntelenül újítsanak és sajátosságaikkal körözzék le a  versenytársakat.

A színház épületében működő „fényesen átalakított” Városi Kávéház arról tájékoztatja a nagyérdemű fogyasztókat, hogy a legjobb honi italokhoz az összes helyi, fővárosi, valamint a legfontosabb bécsi hírlapokat szolgálja fel. A Vadászkürt szálloda a központi fűtéses szobái mellett a társalgóban amerikai biliárdasztalokat állított fel. A Fehér Kereszt 60 fényesen berendezett szobájával, koncert- és báltermével igyekszik megelőzni a konkurenciát. A Pannonia a magyaros konyháján kívül arra hívja fel a vendégek figyelmét, hogy a szálloda előtt autóbuszmegálló található. A Központi 80 modernül berendezett szobája mellett díszes télikertjével, bankettek, lakodalmak megrendezésére alkalmas termeivel szeretné meghódítani a vendégeket.

Mozireklám és hashajtó

Gazdasági válság idején a csőd megelőzéséreMerőben újdonság a mozireklám. Az Uránia, a vidék legelső nagyszabású „mozgófényképszínháza” a filmpiac legnagyobb és legaktuálisabb slágereinek bemutatójaként hirdeti magát. Olcsó helyárai mellett katonazenét is kínál.

Külön fejezetet érdemel(né)nek a gyógyszertári reklámok. Itt is felfigyelhetünk az aradi patikák sajátos termékeire. Nem egy közülük valóban korának legjobb termékei közé tartozott. Az Andrássy téren a megyeházzal átellenben lévő Hajós gyógyszertár a vérszegénységre a Ferratolt ajánlotta, a Földes patika a dr. Földes Kelemen gyártotta Margit-féle szeplő elleni krémet, illetve kitűnő pipereszappanát. Mindkettő valóban megállta a helyét a legkitűnőbb külföldi kozmetikumokkal szemben is. A Rozsnyay patika termékei, az itt megvásárolható gyógyborok pedig sokszor jelentős reklámfelületet töltenek ki.

A két világháború között aradi lapok fennmaradása és versenyképessége szempontjából szinte meghatározó a nagyhirdetések száma. Hatalmas konkurenciaharcot vívtak a hirdetésekért. Már a polgári újságírás nagyjai is felismerték azt a szükségszerűséget, amit némi malíciával ma is hangoztatnak a laptulajdonosok: az újságíró azért van, hogy hírekkel, riportokkal kitöltse a reklámok közötti üres helyet.

A kisebbségi sorsba került aradi magyar sajtó egyik legnagyobb botrányának is a hirdetésekből adódó baki volt az okozója. A rendőrkvesztornak a város lakosságához intézett felhívásába véletlenül becsúszott egy gyógyszertári hirdetés egy sora. Így a Reggel című lapban arra hívta fel a lakosság figyelmét, hogy a legjobb hashajtó az Artin drazsé, amely minden patikában kapható.
Nem volt ismeretlen a burkolt reklám. Ha például a Reggel vagy a Hírlap arról tájékoztatta a nagyérdemű olvasóközönséget, hogy „új bevezetés” volt a Vass-fürdőben, a férfiak tudták, hogy új prostikra számíthatnak a kétes hírű műintézetben.

A kissé konzervatív beállítottságú Aradi Közlöny mellett az Erdélyi Hírlap a vidék egyik legjobb napilapja. Major Béla felelős szerkesztő tág teret biztosít az egyre népszerűbb apróhirdetéseknek.
A nagy gazdasági válság (1929–33) utáni években sokan állást keresnek, eladásra kínálják ingóságaikat. Egy-egy lapszámban két-három hasábot töltenek meg a kishirdetések. A lap saját reklámja a vállalkozókat célozza meg a magyar nyelvterület egyetlen (pesti) reklámszaklapjának népszerűsítésével: „Rossz az üzlet? Újjáéled! Hogyha jár a Reklámélet.”

A Nyílt tér továbbra is állandó rovata a hirdetési oldalaknak. Az időszak nehéz gazdasági viszonyainak tükreként a gyakori válások miatti anyagi elhatárolódásnak adnak nyilvánosságot. A szövegek nagyjából azonosak:  „xy ezennel közlöm, hogy feleségemtől különválva élek és adóságaiért anyagi felelősséget nem vállalok.” Olykor e rovatban a cégek is közöltek elhatárolódást és cáfolatot egy-egy kirúgott alkalmazott rágalmaival szemben.

A konszolidáció éveiben megjelennek az utazási hirdetések és egyre nagyobb teret kapnak a mozireklámok. Többnyire budapesti utazási irodák párizsi, velencei, abbáziai útjait reklámozzák. A tehetős polgárság a színházi élet és a film új csillagait utánozva szabadságát a felkapott fürdőhelyeken tölti. A mozik pedig az aradi születésű Jávor Pál filmjeit hirdetik.

A hangosfilm mellett a rádió a kor másik technikai újdonsága. Aradon rádiógyártással az Iron cég foglalkozott. Szinte minden lapban hirdetett. És a rádiót forgalmazó üzletek se adták alább.
Érdekessége a második világháborút megelőző évek aradi reklámpiacának a nagy cégek viszonylagos távolmaradása. Az ASTRA, a textilgyár, a Fita, a Teba ritkán hirdetett. Ezek a gyárak az ország élvonalába tartoztak, és bizonyára úgy gondolták, a jó bornak nem kell cégér.

A második világháborút követő államszocializmus hosszú évtizedeiben az „ántivilágból” ismert reklámozást polgári, illetve kapitalista csökevényként mellőzte a sajtó. Az apróhirdetéseket is csak a ’70-es évektől engedélyezték, és szövegüket nagyon óvatosan kezelték.

A ’90-es évektől kezdődően mindent újra kellett tanulni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'