JelenHaz
Péntek, 2019. március 22., 14.03
Parlamenti választások 2008 - RMDSZ-jelöltek és -esélyek

Megmagyarázni az igazi tétet

Megmagyarázni az igazi tétet
Megmagyarázni az igazi tétet

A választási rend­szerből, pártokról, az Arad megyei jelöltek esélyeiről, kampányról Király András képviselő – és most kép­vi­se­lőjelölt is – nyilatkozott lapunknak.

 
– Mekkora az esélye az Arad megyei magyarságnak, hogy ismét legyen képviselője a parlamentben?

– Több oldalról lehet a kérdést megközelíteni, de a jelenlegi választási törvény nagyon sok ismeretlen elemet tartalmaz. Éppen ezért egy dologra kell koncentrálni: vigyük ki az üzenetet, és hitessük el a magyar kö­zösséggel itt, a megyében és országosan, hogy a tét a par­la­menti képviselet. A par­la­menti képviseletnek pedig nem az a tétje, hogy 18 vagy 28 ember Bukarestben le­gyen, hanem hogy akiket megbíztak, megfelelően kép­vi­selhessék a közösséget. Tehát amennyiben el­ve­szít­jük parlamenti kép­vi­se­le­tün­ket, egész biztosan elveszítjük annak a lehetőségét is, hogy kormányra kerüljünk. Meg kell magyaráznunk az em­be­rek­nek az igazi tétet: az csak me­se, hogy most meg­lec­kéz­tetjük az RMDSZ-t, s majd négy év múlva jönnek újak vagy kevésbé újak, és akkor hely­rehozzuk, amit 18-20 év alatt “elrontottak”. Ez nem így mûködik. Vannak tények, amelyekkel mindenkinek szembe kell néznie, s bár­milyen új emberek jönnek, nekik is szembesülniük kell ezekkel.

Mi, ha nagyon össze­szed­jük magunkat, maximálisan hét százalékot tudunk elérni, hisz a romániai magyarság aránya 6,6 százalék. Ez 22-25 kép­viselőt és 13-14 szenátort jelent, ami már tényező, ezzel számolni kell majd a par­la­mentben, kormányban. Be kell bizonyítanunk, amit a ro­mán pártok mind a mai napig hangoztatnak, hogy az RMDSZ korrekt, megbízható partner, lehet rá számítani, biz­tos a szavazótábora. Ezt a biz­tos szavazótábort kell bő­vítenünk, elhitetnünk, hogy a közösség csak nyerhet ve­lünk. Arad, de Temes és Hu­nyad megyékben is az üze­netünk csakis a szervezet erejére vonatkozhat.

 

– Ha az RMDSZ most is kormánytényező, miként születhetett számára ennyire kedvezőtlen választási tör­vény?

– Államfői sugallatra vá­lasz­­tókörzetekre osztották a me­gyéket, és az egész fo­lya­ma­tot a PD-L indította el úgy, hogy bizonyos civil­szervezeteket felbérelt, hoz­zá­csaptak egy médiakampányt, és elérték a céljukat. Lo­gi­kájuk nagyon egyszerû: úgy gondolták, egy 35-37 szá­za­lékos pártból 2008 őszén így lehet legalább egy 45-48 szá­za­lékos pártot faragni, amely majd maga mellé vesz bárkit, hogy kormányozzon. Az egye­­­düli célja ennek a nagy gyûjtőpártnak, a PD-L-nek, hogy kormányra kerüljön. Tehát ezért jött létre ez a hibrid választási törvény tulajdonképpen a régi le­másolásából, hisz valójában semmi köze a sokat han­goz­tatott egyéni vá­lasz­tó­ke­rü­letes voksoláshoz. A kormány által benyújtott változat sok­kal jobb volt, mert azt mond­ta, a man­dá­tumok egy ré­szét direkt el lehet vin­ni, a többit pedig me­gyei, or­szá­gos párt­lis­ták alapján.

– Ez nagy­jából a ma­gyaror­szági modell.

– Igen, nagy­jából ar­ra a modellre hasonlított, de sem a de­mokraták, sem a kon­zer­vatívok nem akarták meg­érteni, mi az, hogy or­szágos lis­ta. Meg­tá­mad­ták az Al­kot­mány­bí­ró­sá­gon, de a tes­tü­let­nek a szemét bekötötték, a fü­lükbe viaszt öntöttek, mert nem hallottak, nem láttak sem­mit, szerintem a szöveget sem lát­ták. A de­mok­rata liberálisok el­érték céljukat, így most ez a hib­rid rendszer lépett életbe, amely minden megyét az eddigi kép­viselet alapján oszt vá­lasz­tási körzetekre. Az ér­dekes, hogy továbbra is párt­listák van­nak, annyi a kü­lönbség, hogy most egy párt egy körzetben csak egy je­löltet indíthat. A man­dá­tumleosztás is szinte tel­jesen megegyezik a régivel, egy kivétellel: az a képviselőjelölt, akinek a pártja országosan eléri az öt százalékot, és ő is eléri a kör­zetében leadott szavazatok felét, plusz egyet, az direkt megkapja a man­dá­tumot. Aki viszont csak 49,9 százalékot szerez, kiesik a játékból. A többi leosztás már lista alapján tör­ténik, or­szágosan ha­tá­roz­zák meg a mandátumokat.

– És az aradi RMDSZ-nek hány voks a célkitűzése?

– A mi körzeteinkben csakis csapatban szabad ját­szani. És el kell magyarázni, hogy a vá­lasztási lista most nem függő­le­ges, hanem víz­szintes, ezért minden egyes szavazat számít, lényeges, hogy a mandátum közelébe kerüljünk. Egy man­dá­tum­hoz Arad megyében kö­rül­belül 25 ezer szavazat kell, nekünk a reális esélyünk 17-20 ezer között mozog. De verseny­ben vagyunk a többi megye RMDSZ-szervezetével is, mert a leosztásnál számít, hogy Arad megye hányadik helyen végez. És a hely­ha­tó­ságin ebből a szem­pontból is jól sze­re­pel­tünk. Amennyi­ben az RMDSZ országos szinten eléri a hat százalékot, ez szinte biztossá teszi, hogy Aradnak, Te­mes­nek, vagy akár Hunyadnak is lesz par­lamenti képviselője. De is­métlem, számít, hogy mennyi szavazatot gyûjt az RMDSZ az illető megyében. Mi itt, Ara­don, figyelembe véve a hely­ha­tóságin elért ered­ményt, egy­millió számítást végeztünk, de a választás olyan lesz, mint a foci: nincs két egyforma mér­kőzés. Ugyan­azok az ered­mények nem születhetnek, de a ta­paszta­latok alapján az Arad megyei magyarság a par­lamenti választásokon na­gyobb szám­ban szokott részt venni, ez alaposabban meg­mozgatta mindig a kö­zös­séget. Teljesen mindegy, hogy melyik kör­zetben fog nyer­ni a jelöltünk, az úgyis az egész Arad megyei ma­gyar­sá­got képviseli majd.

Esélylatolgatásokba nehéz be­­lecsúszni, mert ezeket a kör­zeteket nem a leg­or­to­doxabb módszerekkel húzták meg, és nem is nagyon vették fi­gye­lem­be a többi párt vé­le­ményét. Végig­néztük több megye kör­ze­teit is, hát, ne­hezen el­kép­zel­hető ka­cs­ka­rin­gókat húztak meg. Gya­kor­latilag leültünk ezt meg­­tárgyalni, én a nyugati ha­tárral nagyjából párhuzamos körzetet javasoltam, mert ott él a legtöbb magyar, de azon­nal leszavazták. Végül a vita is elmaradt, és közeledett a végső határidő, akkor a ro­mán pártok teljesen el­zár­kóz­tak.

– Nem volt nekik mindegy, mi jó az RMDSZ-nek?

– Főleg a liberálisok érez­ték úgy, itt az alkalom a szá­mukra legelőnyösebb kör­zetek meg­rajzolására. Az RMDSZ szá­mára jó körzetbe bekerültek volna ők is, és nem tudtuk nekik el­ma­gya­rázni, hogy a szavazataik így sem vesznek el, mert ők sem tud­nak 50 szá­zalékos körzetet kialakítani ma­guknak. Saj­nos, az ő sza­va­zóbázisuk nagyjából egybeesik a miénk­kel, így kettévágták a nagyobb magyar közösséggel ren­del­kező községeinket. Arad me­gyei specifikum, hogy a hét körzetből három a me­gye­székhelyen van, négy vi­dé­ken, de a vidékiek közül kettőben a jelenlétünk jel­ké­pes: a Maros-vidékén és fönt a Körösöknél. Minden kör­zet­ben PD-L fö­lény van, a három aradi kör­zet­ből ket­tőben 50 százalék fölött áll­­nak, a vidékiek közül fent 40 százalék, Kisjenőnél 30, Pécs­ká­nál 44 százalék.

– Említette, hogy a hely­ha­tósági választásokhoz képest változik a kampánymódszer.

– Egész más lesz a kam­pányunk, hisz most végig kell járjuk a Maros völgyét, a Kö­rös­öket, és nagyon végig kell járnunk a magyar kö­zös­sé­geket. Elmúltak az idők, amikor tud­tuk, a ma­gyar­jaink elmennek szavazni, és úgyis az RMDSZ-re vok­solnak. Jó kam­pány­csa­pa­tokat kell össze­raknunk, és bát­ran ki kell vinni az üze­netünket a me­gyébe. Minden körzetre kam­pánystábot szer­vezünk, sőt, minden ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lésen lesz ka­pocs­ember, aki­vel megbeszéljük a teendőket.

– A rangsoroló után sem jelentették be, ki melyik kör­zetben indul.

Mi kaptunk a központi vezetéstől hosszabbítást a kör­zetek elosztását illetően. Van­nak megjegyzések, de a legjobb felállást kell kia­lakítanunk. Egy biztos: én nem fogok olyan körzetben elindulni, ahol nincs jelentős magyar közösség. Ott indulok el, ahol jól vagyunk kép­vi­selve, és ha ez ahhoz hoz­zá­járul, hogy Aradnak lesz egy par­lamenti képviselője, és az más lesz, nem én, akkor is nagyon boldog leszek. Mert tudom, mit jelent, ha kép­vi­selet nélkül marad az Arad me­gyei közösség. Nagyon sajnálom, hogy nem jött létre a meg­egyezés az EMNT-vel, szívesen átengedtünk volna egy körzetet számukra. Úgy érzem, min­dettől függetlenül, minden magyar szavazatára szükségünk lesz, és remélem, jól sze­re­pe­lünk november 30-án.

Képviselőjelöltek


Király András


Tóth Csaba


Pénzes Gyula


Sipos György


Búza Gábor


Faragó Péter


Albert László


Szenátorjelöltek


Bölöni György


Cziszter Kálmán


Haász Tibor


 

Aki nyer, az mégsem

Részlet Székely I. Gergő és Bognár Zoltán törvényelemzéséből

 

A választók két szavazattal rendelkeznek, tehát változatlanul külön szavazólapon voksolhatnak a képviselőjelöltekre és sze­ná­tor­jelöltekre. A pártok az egyéni kerületekben csak egyetlen jelöltet állíthatnak, és minden jelölt esetében öt minimálbérnek megfelelő összeget (2500 lejt, azaz mintegy 670 eurót) kell letétbe helyezniük. Az összeget csak abban az esetben kaphatják vissza, ha országos szinten megszerzik a szavazatok 2 százalékát. A független jelöltek sem mentesülnek az összeg befizetése alól: nekik abban az esetben szolgáltatják vissza a pénzt, ha egyéni körzetükben begyűjtik a szavazatok 20 százalékát. Amennyiben ez nem sikerül, az összeg az államkasszába folyik. A jelöltek egyszerre csak egy kerületben indulhatnak, kivételt képeznek azok a kisebbségi szer­ve­zetek, amelyek országos szinten egy kép­vi­se­lőjelöltet indítanak. Az 1976 előtt született jelöltek írásban kötelesek nyilatkozatot tenni arról, hogy a diktatúra éveiben nem működtek együtt a politikai rendőrséggel. A függetlenek a képviselőházba minimum 4 százalékos, de több mint 2000 lakos támogatása mellett, a szenátorjelöltek minimum 4 százalékos, de több mint 4000 lakos támogatása mellett indulhatnak. Ez változást jelent a régi törvényhez képest, amely szerint a független jelöltek a választókerületben 5 százalékos támogatottság mellett szállhattak versenybe.

A mandátumelosztás három szakaszban történik

Mindenekelőtt a Központi Választási Iroda (BEC) megállapítja, hogy mely szerveztek teljesítették az országos szinten előírt 5 százalékos küszöböt, vagy végeztek az első helyen legkevesebb 6 képviselői és 3 szenátori egyéni kerületben. A választási koalíciók esetében a küszöb (tagjaik számának füg­g­vé­nyében) 8 és 10 százalék között mozog. Amennyiben a két feltétel közül egyiket sem sikerült teljesíteniük, a kisebbségi szervezetek az új törvény értelmében is szerezhetnek egy képviselőházi mandátumot, ha megszerezték az egy képviselő megválasztásához szükséges országos átlagszavazatszám 10 százalékát.

Az első szakasz a többmandátumos vá­lasztókerületek szintjén zajlik. Az egyéni választókörzetek a több­mandátumos megyei választókerületek részei. Minden megyére kiszámolják a megyei választási koefficienst, ami tulajdonképpen a megye összes egyéni választókerületében leadott érvényes és el nem veszett szavazatok összegének, és a megyében kiosztandó mandátumok számának há­nya­dosát jelenti. Elveszett szavazatnak szá­mítanak az olyan pártokra leadott voksok, amelyek nem teljesítették az országos vá­lasztási küszöböt, valamint azoknak a füg­getlen jelölteknek a szavazatai, akik nem nyerték meg az egyéni kerületet. A választási koefficiens e típusának a neve a szak­zsar­gonban Hare-kvóta.

Minden pártnak összegzik a megye egyéni választókerületeiben szerzett szavazatait, az összeget elosztják az imént kiszámított megyei kvótával, és lefele kerekítenek. A kapott szám nem más, mint az illető pártnak az első szakaszban (tehát a megye szintjén) odaí­télendő mandátumok száma.

A független jelöltek akkor jutnak man­dátumhoz, ha megszerezték a szavazatok abszolút többségét az egyéni vá­lasz­tó­ke­rületben, amelyben indultak.

A mandátumelosztás második szakaszában meghatározzák, hogy melyik párt hány kompenzációs mandátumra jogosult. A kö­vet­kezőképpen történik: a pártok tö­re­dék­sza­va­za­tait elosztják az 1, 2, 3, 4… osztósorral (d’Hondt módszer), majd a hányadosokat csökkenő sor­rendbe rendezik, párttól füg­getlenül. A mandátumokat a legnagyobb maradékokra íté­lik oda – természetesen annyit, ahány szé­t­osz­­ta­­t­lan mandátum maradt. A további ma­radékok nem szá­mítanak. A folyamatnak még nincs vége, ugyanis a mandátumokat vissza kell osztani a megyékre. Ez úgy történik, hogy minden párt­nak a megyei töredékszavazatait elosztják az or­szágos töredékszavazataival. Az így nyert ará­nyo­kat beszorozzák az előbbi lépésben meg­ha­tá­ro­zott mandátumszámmal. Ez tehát rangsorolja a megyéket aszerint, hogy men­nyi­vel járultak hozzá az illető párt országos tör­e­dék­sza­va­za­tai­hoz.

A kapott értékeket pedig sorrendbe állítják, méghozzá kétféleképpen: (1) készítenek egy országos listát, és (2) minden megyében külön-külön rangsorolják a pártokat tö­re­dék­szavazataik szerint. A fennmaradó man­dá­tumok függvényében minden megyében kiválasztják a legkisebb számot a listáról, amely még mandátumra jogosít fel.

Ezt a számot a megye visszaosztó koef­ficien­sének nevezték el a törvényben. Ezután az országos rangsorra térnek át, és sorban elosztják a rajta levő számokat annak a megyének a visszaosztójával, amelyre az illető érték vonatkozik. Ezt addig folytatják, amíg a kompenzációs mandátumok el nem fogynak. A második szakasz végére tehát tisztázódik, hogy az egyes megyékben az egyes pártok hány mandátumot kaptak. (…)

Mivel az új rendszer által bevezetett változások az egyes pártok egyes megyékben megszerzett mandátumainak a megyén belüli elosztására korlátozódnak, az igazán fontos kérdés az, hogy ezek mennyire fogják meg­vál­toztatni az arányos elosztás eredményét.

A harmadik szakasz

tehát az új rendszer hozadéka, és ismét a megyék szintjén zajlik. Célja: meghatározni, hogy a pártok mely jelöltjei jutnak man­dá­tumhoz. A régi rendszerben ezt au­to­ma­ti­kusan a pártlistán elfoglalt hely határozta meg.

Mivel az új rendszerben már nincs pártlista, hanem a pártnak annyi egyéni jelöltje van, ahányat az egyéni választókerületekben indított, a mandátumok elosztása az egyéni jelöltek választási sikerétől függ.

Az áttekinthetőség érdekében foglaljuk össze, milyen eredményre jutottunk eddig a pontig:

1. Ismeretes, hogy a megyének hány mandátum jár – ez a megye lélekszámától függ.

2. Az is tudható, hogy az egyes pártok hány mandátumra jogosultak minden megyében – ezt az arányos elosztás eredménye adja meg.

3. Megállapíthattuk, hogy a parlamenti küszöböt teljesítő pártok közül melyik hány egyéni választókerületben nyerte el a sza­va­zatok abszolút többségét (50 százalék +1 szavazat) az illető megyében.

A parlamenti küszöböt el nem érő pártokat már kizárták a versenyből, így előfordulhat, hogy lesznek olyan egyéni választókerületek, ahol a győztesnek mégsem terem babér. A rendszer másik újdonsága, hogy a régi 5 százalékos listás küszöb mellé bevezettek agy alternatívát, így most már 6 képviselői és 3 szenátusi vá­lasz­tó­kerület egyidejű meg­ny­e­ré­sével is bejuthat a párt a parlamentbe. (Transindex)


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: kí-váncsi / Hétfõ, 2008. szeptember 22., 23.26 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kapocs emberek,korelnökök,megmagyarázók,újabb pártfunkcionárok ?
Hozzászólt: nézelődő / Hétfõ, 2008. szeptember 15., 08.08 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Tipp szórványvidékre.
Román jelöltek RMDSZ-színekben
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/14858
Hozzászólt: 121 / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 17.29 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A mostani Arad megyei magyarság az 1990-esnek 77,74%.a
A mostani szavazatok az 1992-eseknek a 46%-a.
A 2004-es Arad megyei helyhatósági választások RMDSZ-es eredményei jobbak voltak a parlamentieknél, 7,86%-os, illetve 6,21%-os részesedés az érvényes szavazatokból.
Annak reményében, hogy a HTML nem szórja nagyon szét, íme az adatok:
____________Képviselőház___Szenátus___Megyei___Részesedés
________________________________________tanács___az érvényes _________________________________________________szavazatokból
1990 parlamenti___34 737 _______38 145________________12,67%
1992 parlamenti___25 230 _______26 502________________13,50%
1996 parlamenti___21 543 _______22 533________________9,94%
2000 hejha_______________________________11 618______7,19%
2000 parlamenti___21 574 _______21 974________________9,57%
2004 hejha_______________________________15 365______7,86%
2004 parlamenti___17 731_______18 025________________6,21%
2008 hejha_______________________________13 931______7,42%
Hozzászólt: 121-nek / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 14.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A számok rendjén lennének,csak 199o-ben 62ooo magyar élt a megyében,most talán 48ooo,1992-ben a szavazatok 26ooo körűl voltak.Ezek a parlamenti választások eredményei melyek mindig jobbak a helyhatósági vál-ok eredményeinél.
Hozzászólt: Csele / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 14.03 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A Csele egy név,nem csak a patak neve,az én nevem,de ez az én problemám,NI magyarázgathat,de nincs mit,amig RMDSZ listén indult kapott a lista annyit,hogy tisztségbe kerűljön,amint egyedűl állt a gátra az az még néhányan támogatták az eredmény ismert.Megértem,hogy ezt szemétbe dobná,de nem lehet,ez tény.A diákkort pedig tartsa meg jó emlékezetébe.
Hozzászólt: szamba / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 13.14 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

kat - kat - kat - ........ - kat - .....
Hozzászólt: kegyetlenek a számok / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 10.34 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát igen N.I. gyorsan felejtsuk el azt a fránya 121-et, bezzeg mikor a helyhatósági elött beszambáztak a székházba befutó helyeket követelni akkor jól jöttek a püspök úr számai - amihez amugy semmi közük sem volt
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 09.07 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Cselének, és mindazoknak, akiknél beragadt a szalag 121-nél

Ezen a felületen sokszor leírtam már, hogy teszek a névtelenekre.
Névtelen levél helye a szemétkosár vagy a tűz.
Most mégis reagálok, leírva egy diákkori szokásunkat.
V.-es koromtól végig bentlakó voltam, 24, 21, 10, 6, 5 személyes szobákban. Menzán étkeztem tizenévig. Ágyon nem, de szekrényen gyakran közösködnünk kellett. Volt időm megtapasztalni és művelni az együttélést magyarokkal és románokkal egyaránt.
Ha visszaolvassák a Jelent, majd a Nyugati Jelent, akkor láthatják, hogy gyakran előfordult velem, hogy kritikus cikkeket írtam az RMDSZ-ről, annak tisztségviselőjeként is. Egyik utóbbi megyei Küldöttgyűlésen azt mondtam: értünk haragszom.
Most is ezt tettem.
De, akinek nincs füle a hallásra, esze a helyzet fölfogására, annak hiába mondanak, írnak bármit.
Most sem az általam leírtakkal, annak tartalmával, üzenetével foglalkozott a hozzászóló, hanem megismételte, sokadszor, azt a bizonyos 121-et.
Szóval diákkorunkban ha valakii azt mondta: "hülye vagy", akkor a standard válasz ez volt: "már más is mondta, mondjál valami újat".
Megismétlem, a 121-eseknek köszönhetően nem először, hogy annak a pécskai RMDSZ-nek az elnökeként voltam alpolgármester, amelyet 1989 december 28-ai alakulásától 2005. nyaráig vezettem. Az új elnök, egyetértésemmel egyetlen jelöltként lett megválasztva annak reményében, hogy 2008-ban szaporítani tudja a szavazatokat és mandátumokat.
És íme mi lett az eredmény:
- a 2004-es 962 (17,83%) polgármesteri szavazatból lett 958 (16,37%), és nem volt MPP-s jelölt;
- az 1188 (22,64%) városi képviselői szavazatból 982 (17,13%);
- az 1156 (22,51%) megyei képviselői szavazatból 1096 (19,40%), és itt sem volt MPP-s lajstrom;
és a városi képviselők száma 5-ről lett 3-ra esett.

Akinek Nagy István a szálka az beragadt 121-nél, akinek a romániai magyarság fontos az mérlegeli, hogy az, amit Nagy István elmond vagy leír abban mi a hasznosítható mindannyiunk javára.
Hozzászólt: 121 / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 07.15 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

1990 - 32000

2000:
Arad - 5092
HT - 12 917
MT - 12 984
KA - 13 931

csela csala csalamade boci eszi meg
Hozzászólt: Csele / Szombat, 2008. szeptember 13., 23.33 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Lehet,hogy mid ez igy igaz,de egy olyan valaki aki 12 évig az RMDSZ-nek köszönhetően volt tisztségben az minimum hallgasson.Azt már nem tudja bemesélni,hogy rá mint egyénre szavaztak,mert lakóhelyén Pécskán 121 szavazatot kapott.
Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2008. szeptember 13., 22.13 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Idézve őt, megpróbálom megérteni, lefordítani Király Andrást.

„A tét a parlamenti képviselet” – és ezt el kell hitessék, mert különben mire gondolnának a szavazati joggal rendelkezők? A jelöltek pecsenyéjének gyarapítására?

„A parlamenti képviseletnek a tétje, hogy akiket megbíztak, megfelelően képviselhessék (Képviselhessék? Nem inkább képviseljék? - NI) a közösséget” – Mert mint tudjuk, nem a szavazók bíznak meg valakit a képviselőséggel, hanem a mandátum-odaítélő algoritmus.

„Az igazi tét” a romániai magyarság, amelynek erősödő közösséggé szervezéséért az RMDSZ nem végez munkát.

„Mi, ha nagyon össze¬szedjük magunkat, maximálisan hét százalékot tudunk elérni” – de a helyhatósági választásokon a megyei tanácsoslistákra 429329 szavazatot, 5,14%-ot gyűjtött a szervezet.

„Be kell bizonyítanunk, amit a román pártok mind a mai napig hangoztatnak, hogy az RMDSZ korrekt, megbízható partner, lehet rá számítani, biztos a szavazótábora.” – No ez az, amit eddig egyetlen új választás sem igazolt vissza. Az RMDSZ-re adott szavazatok folyamatosan csökkentek, ami választóival szembeni korrekt partnerségének és megbízhatóságának egyik tükre, annak, hogy mennyire lehet rá számítani. Az 1990-es 1 030 000 szavazatról a 430 000-re zuhanást biztos szavazótábornak nevezni tárgyismeret hiányára vagy politikai nagyotmondásra utal.

„Az üzenetünk csakis a szervezet erejére vonatkozhat.” – Ez az erő festéktonnákban és aszfaltcsík-hosszban számszerűsíthető, de közösségszervező erőt egyáltalán nem takar. A nagyzerindi és a nagyvarjasi eset azt ékesen bizonyítja.

„A PD-L civi¬szervezeteket bérelt fel.” – Diplomatikus? Parlamenti képviselőhöz méltó? A parlamenti immunitás biztosította becsmérlés lehetőségének gátlástalan kinyilatkozása!

„Ennek a hibrid választási törvénynek valójában semmi köze az egyéni választókerületes voksoláshoz.” – Mert a pécskai körzetben kiosztásra kerülő szavazólapokon nem Király András illetve Bölöni György RMDSZ jelöltek, vagy mások, tehát egy-egy EGYÉN fog csak szerepelni? Dehogynem! Csak a politikai marketing, a szavazó átverése, megvezetése azt kívánja, hogy hazudjanak neki. A Király András féle politikusnak az a szavazó jó, aki nem tudja kire, mire szavaz, mert akkor utólag esetleg számon kér.

„A kormány által benyújtott változat sokkal jobb volt, mert azt mondta, a mandátumok egy részét direkt el lehet vinni, a többit pedig megyei, országos pártlisták alapján.” – A parlament által, tehát Király András által is, megszavazott változat szerint is közvetlenül el lehet vinni a mandátumok egy részét. De nincs pártlista, ami biztos mandátumokhoz juttatná a pártvezérkarokat. Nekik kockázatos ez a törvény. Csak későn jöttek rá, hogy maguk elől húzták el az urak a húsosfazekakat.

„Az Alkotmánybíróság szemét bekötötték, a fülükbe viaszt öntöttek, mert nem hallottak, nem láttak sem¬mit, szerintem a szöveget sem látták.” – Ez a csúcs! A Puskás Bálint, előzőleg RMDSZ-es, által is fémjelzett legmagasabb szintű romániai taláros testület tagjait így lebunkózni igazi teljesítmény az immunitás védte parlamenti képviselő részéről. Mit meg nem enged magának négy év képviselőség után! És most is rá kellene szavazni. Megbotránkoztató!

„Továbbra is pártlisták vannak, de most egy párt egy körzetben csak egy jelöltet indíthat.” – Lista tehát az, amin nincs két név. Király András a magyar nyelvet is átírja. Az olvasót meg tudatlan baromnak nézi.

„A mandátumleosztás is szinte teljesen megegyezik a régivel, egy kivétellel … A többi leosztás már lista alapján történik.” – A mandátumelosztás semmiben sem egyezik meg a régivel. Akkor lista volt, most nincs lajstrom. Akkor a lista kapott első körben mandátumo(ka)t, most egyik vagy másik jelölt. Akkor a visszaosztáskor a lista további tagja kaphatott mandátumot, most valamelyik körzet egyéni jelöltje. Most NINCS lista, de Király András valami miatt leragadt a négy évvel ezelőtti szóhasználatnál.

„A választási lista most nem függőleges, hanem vízszintes.” – Ami NINCS, az Király Andrásnak most nem függőleges, tehát a Föld középpontja felé mutató, hanem vízszintes, vagyis az égtájak valamelyike fele mutató.

„Ezeket a körzeteket nem a legortodoxabb módszerekkel húzták meg …, én (Király András – NI) a nyugati határral nagyjából párhuzamos körzetet javasoltam, mert ott él a legtöbb magyar.” – Még hogy Király András ortodox. A legortodoxabb. Ő szendén minden olyan falut, ahol jelentős számú magyar lakik, egyetlen szavazókörzetbe tett volna. De bezzeg azok az ortodoxok nálánál is ortodoxabbak voltak. Hogy mik vannak.

„Nem tudtuk nekik elmagyarázni.” – Hát erről van szó! Nem tudták! Végre egy őszinte mondat.

„Sajnos, az ő szavazóbázisuk (a liberálisoké - NI) nagyjából egybeesik a miénk¬kel”. – Egy másik gyöngyszem. A (román) Nemzeti liberális Párt szavazóbázisa nagyjából egybeesik az RMDSZ-ével. Egyikre is, a másikra is a magyarok szoktak szavazni. Előbb szabott, és már nem is mért.

„Kettévágták a nagyobb magyar közösséggel rendelkező községeinket.” – Pécskát, Kisiratost, Zerindet, Nagyiratost, Vingát, Tőzmiskét szétszabdalták Alszegre, Felszegre, Kisutcára, Telepre és így tovább. És ezt eddig egyetlen újság sem írta meg!

„Minden magyarlakta településen lesz kapocsember, akivel megbeszéljük a teendőket.” – A választási siker érdekében elnök úr föloszlatta a helyi RMDSZ szervezeteket, és kapocsemberekre épít?

„Ott indulok el, ahol jól vagyunk képviselve.” – Pillanatnyilag az aradi 3-as körzetben vagyunk a legjobban képviselve. Király András parlamenti képviselő ott lakik. Tehát hallgat a józan észre, és annak a körzetnek a szavazóit próbálja magához édesgetni, akik között gyermekkora óta él. Nagyszerű!

"Mi kaptunk a központi vezetéstől hosszabbítást a kör­zetek elosztását illetően." - Taktikáznak. A szavazó szerintük jobban érzi magát sötétben. De az is lehet, hogy szándékos az elsötétítés. Amúgy is mi köze Jani néninek és mari bácsinak ahhoz, hogy kinek a nevét nyomtatják a szavazólapra? Semmi. Kegyeskedjék olyan szemüveggel a fülkébe lépni, amelyik a jelölt nevét nem engedi át, hanem csak a választási jelét. Vagy már megrendelték világszabadalmukat valamelyik gyártótól, képviselő úr?

„Nagyon sajnálom, hogy nem jött létre a megegyezés az EMNT-vel, szívesen átengedtünk volna egy körzetet számukra.” – Melyiket? No vajon melyiket, a 4-est vagy az 5-öst? A kedvencét, Konoppal?
Hozzászólt: Akkor sag schon / Szombat, 2008. szeptember 13., 20.49 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az önazonosság-identitás-feladása a nemzeti közösségből való kicsángálásnak semmi köze nincs az Őn által felemlített politikailag fertőzőtt közvéleményhez.Apropó,miért mindig a magyar félnek kell a boldogság oltárán feláldoznia nemzeti hovatartozását.
Hozzászólt: apropó Sag-Son / Szombat, 2008. szeptember 13., 16.57 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A vegyes házasságok számának növekedése valóban nem RMDSZ probléma, a magyarok asszimilációja ilyen szempontból fékezhetetlen jelenség. A jövő generáció már nem fogja megnézni, hogy ki milyen nemzetiségűvel fog frigyre lépni, hanem, hogy kivel lesz boldog. Úgyhogy erre kár pedáloznia az RMDSZ-nek. A magyar kisebbségre nézve hosszas távon valóban veszélyt jelentenek a vegyes házasságok...de fiataljainkat nem állíthatjuk meg, hisz minden szülő a gyermeke boldogságát nézi. A nemzeti különbségek az új generációnál már nem fognak ekkora problémát jelenteni. Az, hogy egy magyar vegyes házasságban él, nem bűn, ezt nem lehet megakadályozni; az embereknek a saját családjuk boldogságára kellene koncentrálniuk, nem pedig a politikailag fertőzött közvéleményre.
Hozzászólt: Sag-Son / Szombat, 2008. szeptember 13., 16.07 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Miért él a magyarok jelentős része vegyesházasságban,miért jár kb.8oo magyar gyerek nem magyar tannyelvű iskolába.Talán van válasza és már helyre áll a világ rendje.Ez nem RMDSZ problem.
Hozzászólt: son / Szombat, 2008. szeptember 13., 13.30 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Vajon Király képviselő és a királyi többes számot használók miért nem képesek (vagy nem akarnak...) válaszolni arra kérdésre, hogy miként alakult ki az a helyzet, melynek során felmerült, hogy a választók jelentős része "meg akarja mutatni" az RMDSZ-nek? Ha válaszolnának erre a kérdésre, talán helyre állna a világ rendje...
Hozzászólt: vagyim / Szombat, 2008. szeptember 13., 12.13 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kiraly ur zaro allitasarol csak egyetlen szo jut az eszembe: hipokrita= hipokrita viselkedésnek vagy cselekedetnek) nevezzük azt a gyakorlatot, amikor valaki olyan hitről, hiedelemről, érzésekről vagy erényekről prédikál, amelyek belőle hiányoznak, vagy amelyek neki nincsenek.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'