Hétfõ, 2017. október 23., 22.09

Megy a gőzös Temesvárra

A vidék egyik legrégibb állomása, kb. 1910  (Forrás: Puskel Péter: Emléklapok a régi Aradról)
A vidék egyik legrégibb állomása, kb. 1910 (Forrás: Puskel Péter: Emléklapok a régi Aradról)

Miután Szolnok érintésével már 1858-ban kiépült a vasúti fővonal Aradig, sőt 1864-ben már Nagyszebenbe is eljutott a gőzős, felvetődött a vasúti pálya kiterjesztése déli irányba, Temesvár irányába. (Szeged érintésével a Bánság központjának már megvolt a vasúti kapcsolata a fővárossal.)

A munkálatok egyik hitelezője a Darmstadti Bank volt, kivitelezője egy építkezési magántársaság. A két dél-magyarországi város gazdasági fontosságát tekintve az Osztrák–Magyar Államvasút megpróbálta megszerezni a forgalomirányítás jogát, de az építkezés hitelezői ezt csak a Tiszai Vasutaknak akarták átengedni. Ez utóbbiak igazgatósága viszont hosszasan alkudozott a földtulajdonosokkal az építkezési területek megvásárlásáról, és csak 1870 nyarán jutottak végre dűlőre.                             A munkálatokat tovább késleltette a kedvezőtlen időjárás. 1870 novemberében és decemberében a hatalmas esőzések miatt meglazult a talaj. Ráadásul a Maros jobb partján a fellazult talaj miatt lesüllyedt a rögtönzött híd város felőli pillére, és egy időre megszakadt a közlekedés Újarad és a Bánság felé, ami újabb késéshez vezetett.

Hasonló volt a helyzet az ugyanebben az időszakban épülő Nagyvárad– Kolozsvár vonalon, amelynek átadását is 1870 végére tervezték, de a sokadszorra beharangozott átadást különböző okokból minduntalan kénytelenek voltak elnapolni.

Ezzel a túlzott óvatossággal magyarázható, hogy 1871. április 4-én a legnagyobb titokban elvégezték az Arad és Temesvár közötti vaspályán a műszaki próbákat, és két nap múlva, április 6-án, minden különösebb hírverés nélkül, indult el az aradi régi pályaudvarról az első szerelvény Temesvárra. A kudarctól tartó üzemeltetők annyira óvatosak voltak, hogy se Aradon, se Temesváron még a hatóságokat sem értesítették. Egyetlen helyi napilapként, az Alföld is csak utólag értesült az eseményről. Mégis néhány bennfentes „fülest szerzett” a műszaki premierről, mert utazóközönségben nem volt hiány.

Orczyfalván a zuhogó hideg eső ellenére kivonult a polgárőrség és a rezesbanda, sőt díszlövésekkel fogadták a személyvonatot.

Az első szerelvény igen komótosan haladva három óra alatt tette meg a távolságot. Az Alföld krónikása erősen kifogásolta ezt a csigatempót. Azzal érvelt, hogy a közel ötször távolabb fekvő Budapesttől akkoriban nem egészen hat óra alatt érkezett meg Aradig a vonat. A lap krónikása szerint a személyvonatnak 2 óra alatt kellett volna megtennie az 58 km-es távolságot. (Ma, 140 év múltán is 120 percre (!) van szüksége a személynek a temesvári állomásig.)

Az viszont az utazóközönség iránti tiszteletről vall, hogy másnap, április 7-én az Alföld már közölte a módosított vasúti menetrendben az új járatot, amely Bécset és Budapestet Aradon át összekötötte a Bánság központjával.

Naponta reggel, délben és este indult Bécsbe vonat, illetve érkezett meg onnan Temesvárra. A teljes menetidő Bécstől Temesvárig nem egészen tíz órát vett igénybe.

Az Arad–Temesvár közvetlen vasúti összekötetés mindkét város további fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségűnek bizonyult.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu