Szerda, 2019. február 20., 07.21
Földi rejtelmek a városok alatt

Mélybe szólás

Ha a régészek szabad kezet kapnának, akkor sok városban bontódnának le értékes régi épületek, hogy felszínre kerüljenek

a neolitikum, bronzkor vagy vaskor kincsei, az akkori települések maradványai, sírok.

Persze, ennek kivitelezése nyilvánvalóan az abszurdum kategóriájába tartozik, mai riportunkban mégis utána
néztünk: a régészek, történészek, szakemberek szerint, mi lehet
nagyvárosaink alatt? Mely letűnt kor nyomai kerültek a felszínre, hol, mit lehetne még ásni?

Arad
Sejthető és megmagyarázhatatlan leletek

– Ha kronológiai sorrendben vesszük, az első, amit meg kell említeni, a neolit korból származó település-maradványok, ezek elsősorban a Mosóczy-telepen és környékén találhatók. Két településről lenne szó, ezekre véletlenül bukkantak rá, és a Vincea kultúra részei – kezdte a rövid ismertetést Arad föld alatt rejtőző kincseiről Peter Hügel, a múzeum igazgatója. – A város mai területén a legrégebbi bizonyíték, hogy itt korábban is laktak, a bronzkorból (i. e. IV. évezred közepe) származnak. Ezek a Kultúrpalota, Kórház tér környékén és Buzsákban találhatók. Meg kell jegyeznünk, hogy régen, a város mostani helyén a Maros ágai által szabdalt szigetek voltak, és az emberek ezeken alakították ki lakhelyüket. Ellenben sokkal több nyomot találtunk az első vaskorszak (Kr. e. VIII. század) idejéből, úgy tűnik, ekkor valódi demográfiai robbanás történhetett. Ez nagy kiterjedésű lakott terület volt, amely a jelenlegi városközpont alatt található, szélei pedig a Maros partjáig húzódnak. Ennek nyomait találtuk meg a közelmúltban egyébként itt, a múzeum melletti gyermekparkban, erről akkor bőven beszámolt a sajtó – magyarázta az igazgató.

A múzeum alatt is érdemes lenne kutakodniDe a lakott települést bizonyították az Astoria, jelenleg Continental Szálló építésekor talált, rendkívül látványos tárgyak, akkor 52 darabot sikerült megmenteni, de vélhetően sokkal több maradt még az épület alatt, erről annak idején még a kommunista sajtó is beszámolt, igaz, csak óvatosan.

Egy érdekes dologra is felhívta a figyelmet Hügel, aki megemlítette, hogy a Forradalom útján felfedeztek egy körülbelül Kr. e. 1000-ből származó vályoglakást, amely a jelek és nyomok szerint ráomlott az édesanyára és gyermekére.

Török ház a belvárosban

Közeledve napjainkhoz, a második vaskorszak idejéből már dák települések nyomai fedezhetők fel Mikelakának az úgynevezett 300-as része alatt, ezek a Kr. e. III–II. századból valók. Úgynevezett dák kerámiát egyébként Gájban és Buzsákban is találtak az aradi régészek. Feltétlenül megemlítendő, hogy Buzsákban rábukkantak egy Hallstadt korabeli településre – Gava kultúra –, ahol egy nagyon szép temetkezési urnát mentettek meg. De Hallstadt korabeli leletek kerültek elő, amikor a Hirschl-ház műszaki állapotának felmérését, az archeológiai próbakutatást végezték, vagy a minorita templomnál. Meg kell említeni, hogy a Hirschl-ház alatt török időből, számítások szerint a XVI. századból való ház alapjai vannak, de felszínre kerültek török kerámiatárgyak, díszek is.

Hügel: “A népvándorlások korából elszigetelt, de rendkívül érdekes leletek kerültek felszínre”Érdekes és egyelőre megmagyarázhatatlan leletekre bukkantak az időszámításunk utáni periódusból. Ilyen, például, egy tégla a IV. Flavia Felix légió pecsétjével, amely az újaradi katolikus temetőben került felszínre, ám hiába kutakodtak tovább, semmiféle más jelét nem lelték a római katonai jelenlétnek. S ha már Újarad szóba került, feltétlenül beszélni kell az itt lévő, Kr. e. IV. századból származó kelta temetőről, amely a Constituţiei utca nyugati végén található. Ez Hügel szerint egy rendkívül érdekes spirituális temetkezési hely volt, például hamvakat tartalmazó sírokkal, de megtalálták, vélhetően, a druida pap bronzból készült szikéjét és egyéb érdekes bronztárgyakat. Természetesen véletlenül, amikor az egyik zöldség-kertészetben öntözési csatornát ástak. Szabályos archeológiai feltárást nem végeztek, csupán az anyagot vitték el. Két évvel ezelőtt ugyanebből a korból származó, két kelta temetőt találtak a régészek Arad és Öthalom (Vladimirescu) között, ennek nyomai akkor bukkantak elő, amikor a telek tulajdonosa ásni kezdte háza alapjait.

Fazekasság – nagyüzemben

Ha félig-meddig az aradi agglomerációhoz tartozónak vesszük Öthalom községet, akkor feltétlenül meg kell említeni a két település között, a vasúti síntől keletre talált erődítmény-maradványokat. Egyelőre nem sikerült behatárolni ennek a korát, de az 1970-ben végzett próbaásatások alatt egy, a IV. századból származó lakószint, és egy cserépégető kemence került elő.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a repülőtér környékéről sem. Itt, a reptér és a Csálai erdő között, közel a gáthoz egy III.–V. századból származó, fazekasmesterek lakta telep került a felszínre valamikor a ’60-as években. Nem kevesebb, mint hét kemencét találtak a régészek, az egyiket kiásták, és ez restaurálva ki van állítva a múzeumban. Természetesen óriási mennyiségű kerámia került napvilágra, valamint egy IV. századból származó érme. Úgy tűnik, hogy ezek a fazekasmesterek uralták Arad és környéke piacait, s a gyártott mennyiségek alapján volt is fizetőképes kereslet ezekre a cserépedényekre.

– A népvándorlások korából elszigetelt, de rendkívül érdekes leletek kerültek felszínre – magyarázta az igazgató. – Nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy gepida temető volt a Radnai úti hőerőmű alatt-környékén. Amikor a vasutat építették, akkor két, nagyon gazdag sírt tártak fel a régészek, főként dísztárgyak kerültek elő. Szintén ebből az időszakból beszélhetünk rendkívül érdekes leletekről Gájban, amelyek, sajnos, még nincsenek feltárva, de a véletlenszerűen előbukkant nyomokból, tárgyakból ítélve a befogható kor több ezer évtől a XI. századik terjed. Például, előkerült egy V. századi cserépedény, réztárgyak.

Tovább közeledve napjainkhoz, IX–XI. századi leletek kerültek felszínre az UTA környékén, a Szabadság téren.

Peter Hügel szerint nálunk, nyugat-európai vagy közelebbi, pécsi mintára nem igazán lehet szabadtéri múzeumokat, üvegbúra alatt védett épületrészeket kiállítani.

– Az ötlet nagyon vonzó, csakhogy, mondjuk, Péccsel ellentétben Arad alatt nincsenek egységes, komplex építmények, római város, teljesen feltárható temetők, amelyeknek egy kicsi részét, ha morbidnak is tűnik, ki lehetne állítani.

Az egyedüli megoldás, s ezen kollégáimmal már gondolkoztunk  is, hogy a belvárosi régi házak pincéjében, ahol erre lehetőség van, megmutatni, látogathatóvá tenni a XVI–XVII. századi török épületek maradványait, esetleg a feltárt tárgyakat, hisz erről a korról nagyon keveset tudunk, a történészek alig foglalkoztak vele.
Irházi János

Temes
A régész esti sétája

Középkori edények és használati tárgyakAz utóbbi évtizedek leggazdagabb régészeti lelőhelyére véletlenül bukkantak rá a Bánát Múzeum régészei, méghozzá Temesvár szívében, a Szabadság tér–Május 9. utca–Szent György tér körzetében. Florin Draşovean, a régészeti feltárásokat vezető archeológus írja a Temesvár a középkor alkonyán című, a napokban megjelent tudományos munka előszavában: 2006 májusában esti sétája közben figyelt fel rá, hogy a Május 9. utcában, a villamossínek cseréjét előkészítő munkálatok közben a markológépek régi utca- és épületmaradványokat hoztak felszínre. A Bánát Múzeum azonnal a munkálatok leállítását kérte, hogy feltárhassák a gazdagnak ígérkező lelőhelyet. Az intézményre nehezedő nyomás ellenére (“a közösség érdekei azt kívánják, hogy a villamossínek minél hamarább a helyükre kerüljenek”…) a következő hónapokban, teljes erőbedobással, elvégezték a feltárást. A régészek 2,65–3,30 méter mélységig leástak, mert a környék domborzata változó volt a középkorban, a legmagasabb fekvése a mai Szabadság térnek volt. A feltárt lelőhelyből a középkori használati tárgyak (edények, cserepek, szerszámok, szegek, evőeszközök, fegyverek, cipőtalpak stb.), emberi és állati maradványok mellett több mint 400 érme is előkerült. Egy török kori és egy későbbi, valószínűleg a ferences kolostorhoz tartozó temetőt is feltártak, amelyekből több csontvázat ástak ki épségben.

A Május 9. utcában felszínre került egy ágakkal és farönkökkel burkolt középkori utca egy része, amely Vicze Károly történész szerint Henrik Ottendorf leírásában is szerepel. A Május 9. utca alatt egyébként négy, különböző korokból származó és egymástól eltérő fekvésű utcarészletet és fából épített házak maradványait tárták fel. Kiásták egy elszenesedett ház maradványait, amely a leletek alapján az osztrák ostrom idején, 1716-ben éghetett le. A legmélyebb rétegből, egy ház padlója alól ásták ki a 413 darab ezüstpénzből, illetve néhány hamisítványból álló kincset. Ezeket az érméket Raul Şeptilici írja le a Temesvár a középkor alkonyán című kötet numizmatikai fejezetében. A 413 érme közül 410-et a Magyar Királyságban vertek, többségük I. Ferdinánd király (1526–1540) képmását, illetve a Szűzanyát ábrázolja, a régebbi érmék II. Ulászló (1490–1516) és II. Lajos (1516–1526) korából valók. Előkerült néhány XVI. századi, Erdélyben vert pénzérme is. A közel 200 gramm súlyú, ezüstpénzekből álló kincs annak idején kb. 8,66 g színaranynak megfelelő értéket képviselt. Találtak még 12 érmét a lelőhely különböző pontjain, ezekből 9 magyar és 3 török pénzérme.

Kelet-Európa leggazdagabb középkori cipőlelete

A Temesvár központjában feltárt középkori lelőhely talán legizgalmasabb lelet-együttese az a mintegy 160 darabból álló, elsősorban cipőtalpakat, cipő-felsőrészeket, bőr ruházati cikkek darabjait tartalmazó gyűjtemény, amelyekről M.-Kiss Hedy közöl tanulmányt a Temesvár a középkor alkonyán című kötetben. M.-Kiss Hedy a Nyugati Jelennek elmondta: a Szent György téri ásatások során felszínre hozták a török bazár tölgyfa szerkezetét, ami épségben megmaradt. Erről a helyszínről kerámia, fém, vas használati tárgyak mellett bőrből készült, keleti és nyugati típusú cipő- és ruhamaradványok kerültek elő, nagy menynyiségben. “A szerves anyagokból készült bőr- és textilruházati cikkek többnyire megsemmisülnek ennyi idő alatt, ezek a tárgyak kivételesen jól konzerválódtak – nyilatkozta M.-Kiss Hedy, a Bánát Múzeum restaurátora.

– Ennek véleményem szerint az a magyarázata, hogy növényi anyagokat használtak a cserzésükre, a földnek az összetétele is besegített, az iszapos talaj, ami nem engedte át a levegőt, és a tölgyfa épület taninja. A török kornál régebbi, az 1300–1400-as évekből származó bőrdarabok is előkerültek, ezek elsősorban marhabőrből készült cipőtalpak, borjú-, juh- és kecskebőrből készült felsőrészek. Világosan megkülönböztethetők a keleti, török szabású és a nyugati típusú lábbelik, ezeket Szolnokon és Pécsen is tanulmányoztam, Temesváron is azokhoz hasonlók kerültek elő. XIII. századi, egy darabból szabott nyugati típusú cipő is felszínre került. Ezeknek a cipő- és bőrruházat-maradványoknak a restaurálását, konzerválását is én végzem, rendkívül igényes, ugyanakkor veszélyes munka, mert a fertőzéseket okozó baktériumok könnyen átvészelik az évszázadokat.

A pasa kincse

Törökkori temetőt tártak fel a Szent György téren– Milyen kincseket rejthet még a föld Temesvár alatt? – kérdeztük Vicze Károly temesvári történésztől, aki elsősorban a török hódoltság időszakával foglalkozik behatóan. “Véleményem szerint elsősorban a pasa házát kellene megkeresni, amelyet a középkori utazók leírnak és korabeli metszeteken is látható. Ez lehetett a török kori Temesvár egyetlen kőből készült épülete, különben csak faházak voltak a várfalakon belül és ezeket fel is gyújtották az osztrákok 1716-ban. Az ábrázolások alapján a pasa háza a török fürdő – ennek helyén épült az osztrák Városháza – közelében állt, ezért vagy a jelenlegi Tiszti Kaszinó, vagy a katonai kórház alatt kellene keresni a maradványait. Egy másik érdekes kérdés a pasa kincse, erről még Jókai Mór is említést tesz A cigánybáró című könyvében. Van egy olyan elképzelés, hogy Musztafa pasa temérdek kincse a váron belül maradt és a pasa házából kivezető alagútban rejtették el. Ez a feltételezett alagút a Szabadság teret kötötte össze az osztrák időkben épült Dikaszteriális palota előtti térrel. Egy másik legenda szerint a pasa Bocsinkai grófnak adta át a kincset, hogy ne kerüljön osztrák kézre, így a kincs Újbázosra kerülhetett, a mai arborétum területére. Érdemes lenne ásni az 1960-as években lebontott Erdélyi kaszárnya helyén is. Erről a területről az 1850-es évekből származó leírások szerint római kori érmék és falmaradványok kerültek elő. Római aranypénzeket ástak ki az Erdélyi kaszárnya szomszédságában épült tömbház alapozásánál is, amelyben sokáig egy CEC-kirendeltség működött. A Hunyadi-kastély közelében állított I. C. Brătianu-szobor helyén volt az Erdélyi kaszárnya lőporraktára, annak a környékén is érdemes lenne ásatásokat végezni.”
Pataki Zoltán

Hunyad
Nagy meglepetések nem várhatók

Építkezések alkalmával Hunyad megye városaiban is előkerülnek régészeti leletek: legutóbb márciusban Szászvároson, a városháza kibővítése alkalmával a városközponti telken több rétegnyi épületfalra bukkantak. A legrégebbi téglamaradványok a tizenharmadik századból, a falak zöme viszont a XVI–XVII. századból származnak, amikor a törökök lángba borították a várost.

Nem lényeges, monumentális leletekről van szó, hanem lakóházakról, tehát az építkezés leállítása korántsem indokolt, hangsúlyozta Mihai Căstăian, a Hunyad Megyei Múzeum szászvárosi részlegének vezetője.

Vajdahunyad sokáig a Hunyadiak kastélya körüli jelentéktelen falu volt, amely csupán a tizenkilencedik század második felében, az acéliparnak köszönhetően fejlődött várossá. Csupán a Buituri nevű városrészben, egykori önálló faluban volt a Hunyadiak által épített ferences kolostor, amelynek maradványai alighanem a föld alatt hevernek. Petrozsény – akárcsak az egész Zsil völgye – a tizennyolcadik századig lakatlan volt, s az ipari forradalomig minden település alig érte el a közepes nagyságú falu méretét: errefelé sem lehet túl sok érdekességre számítani, szögezte le Ionuţ Codrea, a Hunyad Megyei Múzeum ifjú régésze.

Régészeti “apróbazár”

Déva és Szászváros azonban teljesen más eset. Évszázadok óta folyamatosan lakott területek lévén, a megyeszékhely és a német lakosságának köszönhetően jelentős polgári múlttal rendelkező Szászváros tele vannak régészeti leletekkel. Az óvárosban szinte bárhol ásnak, biztosan valamilyen régészeti leletre bukkannak: többnyire lakóházakra, esetleg templommaradványokra. Kastélyokra, palotákra, várromokra, vagy hasonló történelmi jelentőségű régészeti hagyatékra azonban nem számítanak, ezek ugyanis megmaradtak.

Szászvároson a várban, a magyar református és a német evangélikus templomok tőszomszédságában találhatók a tizenegyedik századból származó római katolikus templom romjai. Az építmény egyértelműen a magyarság megtelepedéséhez kötődik, hangsúlyozza Ionuţ Codrea. A romok egy része a felszínre került, további komolyabb régészeti ásatásokra azonban nem került sor.

Szászvároson a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gyermekotthon környékén is régészeti leleteket feltételeznek a földben. A templom épülete ugyan több évszázados, a ferences kolostor épületeit viszont többször elpuszították a történelem viharai, illetve újabbakat húztak fel helyettük. A régebbi épületek maradványai alighanem a föld alatt hevernek.

Déva jelentősebb hagyatékkal rendelkezik. Az 1892 és 1905 között lebontott több évszázados régi református templom alapzata alighanem most is föld alatt hever. Az 1910-ből származó jelenlegi református templom ugyanis nem a régi fölött, hanem jó néhány méterrel arrébb épült. Régészeti ásatásra nem került sor, noha a régi templom területe nem épült be: jelenleg az új templom és a tanítóképző iskola közötti zöldövezet van ott.

A XVII. században – a református után bő három évszázaddal – épült első román ortodox templomból csupán a torony állta ki a történelem viszontagságait. A templom többi része alighanem a föld alatt van: régészeti feltárásra egyhamar nem kerülhet sor, mivel az egykori templom helyén jelenleg az ortodox temető található.

Déva központjában, a városháza előtti téren, majdnem Traianus császár szobra alatt találhatók a rövid életű örmény templom maradványai. A reformátusnál összehasonlíthatatlanul kisebb templom a tizennyolcadik században épült, 1806-ban viszont már nem létezett: aligha állt többet fél évszázadnál.

Jelentősebb hagyaték

Déván mégis jelentősebb régészeti leletek is hevernek a föld alatt. Elsősorban a magyar honfoglalás kori temető, amely a Micro 15-ös negyedben, a 6-os számú általános iskola alatt található. A temetőre a lakótelep építésénél 1974 őszén bukkantak. A feltárás nem történhetett meg: amint kiderült, hogy magyar történelmi hagyatékról van szó, a Securitate rögtön leállította az ásatást, s föléje felépítették az iskolát. Piskitelepen hasonlóképpen történt: a magyar temető fölé lakótelepet építettek a hetvenes években. A különbség csupán az, hogy az ottani temető a dévainál jó fél évszázaddal későbbi korból, Szent László király (uralkodott 1074–1095 között) idejéből származik.

Ionuţ Codrea szerint talán a legjelentősebb régészeti hagyatékot a jelenlegi Progresul dévai városnegyed, s az azon túli szántóföld rejti. A tizennyolcadik században ott létesült a Bolgártelep, amikor bolgárok menekültek ide – akárcsak az Arad megyei Vingára – az oszmánok elől, s új hazájukban áttértek a katolicizmusra. Vingával szöges ellentétben a Dévára került bolgárok rég beolvadtak. Az egykori Bolgártelepből is csupán a Szent Ferenc Alapítvány központját adó ferences templom maradt meg. A többi épület eltűnt, noha jómódú polgári házak is voltak. A néhai Bolgártelep egy részén a Progresul tömbháznegyed épült, a Marosig terjedő másik részén – beleértve az egykori kikötőt is – viszont mezőgazdasági farmok szántóföldje található. Akkoriban Déva ugyanis a Marosig terjedt, s kikötője is fontos volt. Végül is Alvinctől – Déván és Aradon keresztül – a Maroson végig Szegedig folyt a hajózás.
Chirmiciu András

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'