JelenHaz
Kedd, 2019. március 26., 02.02
A szórványmagyarság őrei

Nagy család, nagy áldozat

Nagy család, nagy áldozat
Nagy család, nagy áldozat

Bácsi olyan 18 kilométerre fekszik Dévától. Közel van, gondolná az, aki időnként autóba ülve arra jár. Mindennap bejárni a megyeszékhelyre azonban nem olyan egyszerű, főleg ha iskolás gyerekekről van szó.

Szűkös anyagi helyzete ellenére a Toma család mégis vállalja az áldozatot, s a dévai Téglás Gábor iskolába járatja két idősebb gyermekét. Sőt, két kisebb testvérükkel az utánpótlásról is gondoskodtak. Emiatt a Szórványtengely mozgalom novemberi dévai összejövetelén a szórvány-őrség díjjal ismerte el a szórvány magyar oktatás megmentéséért tett erőfeszítéseiket.

Ottjártunkkor csupán az édesanya, Toma Ilona volt otthon gyermekeivel. Marosvásárhelyről kerültünk Bácsiba 8 évvel ezelőtt, két kisgyerekkel, beteg apósomat kellett ápolnunk. Közben megszületett a másik két gyerek is, apósom pedig elköltözött az élők sorából. A házat örökölve itt maradtunk, meséli az édesanya.

A 11 éves Mária a legidősebb gyerek, aki a 9 éves Csabával együtt a dévai iskolába jár. A kis Ilona még csak 3 éves, János, pedig még másfél éves sincs.

– Ágyhoz kötött öreg ember ápolása mellett mert 4 gyereket vállalni? Manapság ez ritkaságszámba megy.

– Így adta a Jóisten. Nehéz volt, s továbbra sem könnyű az élet, de amíg egészségesek, minden akadályt legyőzhetünk.

– A távolságot máris legyőzték, hiszen a két iskoláskorú gyerek a Téglás iskolába jár. Naponta ingáznak busszal, noha sokkal könnyebb lett volna a közelbe román iskolába íratni őket. Más szülők még akkor sem íratják magyar iskolába csemetéiket, ha egyazon településen élnek.

– A férjem ragaszkodott leginkább a magyar iskolához. Amíg az iskolás gyerekek elsősök, másodikosok voltak mindennap kivittük őket a buszmegállóba. Most már nagyobbak, már csak a kapuig kísérjük.

A Toma gyerekek a Déva-Pusztakalán rendes helyközi járattal járnak be a Téglás Gábor iskolába, hiszen a közel 100 magyar lakost számláló, beolvadó-félben lévő Bácsiból ők az egyetlenek, akik magyar iskolába járnak. A gyerekek ingázási költsége jelentős tétel a család büdzséjébe, főleg, hogy a térítés gyakran késik. Programjuk is meglehetősen megterhelt: reggel fél hatkor kelnek, hogy elérjék a hét órás buszt és csak délután öt órakor érnek haza.

– Nem fél egyedül elengedni a gyerekeket?

– Mindig félek, állandóan szorul a szívem amíg haza nem érnek, de más megoldás nincs, másképp nem tanulhatnak magyarul.

A leckék körülbelül felét még a délutáni foglalkozás keretében az iskolában végzik el, a másik felét viszont otthon. Tavaly és tavalyelőtt az iskola menzájában ebédeltek, most a szűkös anyagi helyzetben lévő szülők nem engedik meg maguknak a költséget. Tekintettel a család szociális helyzetére remélik, hogy az iskola mégis megoldja az étkezés ügyét, mondta Toma Ilona.

A gyerekek azonban szeretnek iskolába járni. „Nekem a rajz és a magyar” a kedvencem, mondja Mária, „nekem pedig a matek és a román”, úgy öccse, Csaba. Kisebb testvéreiknek csupán néhány év múlva lehet feltenni a kérdést. Amikor ők is magyar iskolába fognak járni. Szüleik eltökélt meggyőződése szerint.

Aligha meglepő, hogy a kolozsvári és nagyszebeni kezdeményezéssel létrejött, szórvány-magyarságot felkaroló Szórványtengely mozgalom éppen nekik ítélte a szórványőr díjat!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'