JelenHaz
Szombat, 2019. december 14., 08.13

„Nem kaptam semmiféle konkrét felkérést”

„Nem kaptam semmiféle konkrét felkérést”
„Nem kaptam semmiféle konkrét felkérést”
HORVÁTH LEVENTE, a közelmúltban leváltott aradi alprefektus először a Nyugati Jelennek beszél az intézményen belüli hangulatról, személycserék hátteréről, RMDSZ-ről, saját terveiről, helyéről. Az interjú múlt pénteken készült.


– Sikerült már feldolgozni, hogy egyik napról a másikra kiseperték a vizsgázott, magas rangú köztisztviselői gárdát?

– Sok mindent elmond a tény, hogy egy-két hét múlva abban a helyzetben leszünk, hogy leváltottak 120 magas rangú köztisztviselőt, és ideiglenesen kineveztek a helyükre 120 embert, akiknek lehetőségük van egy éven belül letenni a vizsgákat. Igaz, hogy a törvény lehetőséget ad, hogy bennünket, államérdekre hivatkozva mozgassanak, de tulajdonképpen mindenki tudja, ez politikai döntés volt, semmi köze az adminisztrációhoz. Persze, áthelyezni is csak akkor lehet valakit, ha nincs megfelelő képesítése, nem kapott jó minősítést az év végi, kötelező elbíráláson, de tudomásom szerint minden magyar prefektus, alprefektus kiváló minősítést kapott. Mégis, az egyetlen, aki ha egy fokkal lejjebb, de megőrizhette helyét a prefektúrán, az György Ervin, aki most kovásznai alprefektus.
Aminek egyedüli oka, hogy szerintem a kormány nem merte bevállalni, hogy Hargitában és Kovásznában ne legyen egyetlen, magyar nyelvet beszélő, magas rangú köztisztviselő.

De az is szomorú, hogy az aradi prefektúrán én voltam az egyetlen magyar, holott a tízszázalékos képviseltség alapján többen kellett volna legyünk. Keserű szájízzel távoztam a prefektúráról, mert maga a módszer, amit alkalmaztak, sértő volt, szőnyeg alatt történt az egész, és ellentmondásban volt azzal, amit személyek, hatóságok megígértek a személyünkkel, megtartásunkkal kapcsolatosan.

– Vagyis ha a politika nagyon akarja, akkor ön is kaphatott volna valamilyen tisztséget az aradi prefektúrán?

– A tények szerint ezt meg lehetett oldani a másik alprefektussal, Carmen Ilával, aki addig mozgolódott, amíg sikerült elintéznie, hogy igazgatóként az intézményen belül maradjon. Hogy ez mennyire volt politika, és mennyire “saját vállalkozás”, hagyjuk mások megítélésére. Én viszont Arad megye egyetlen kormányzati felügyelője leszek, hiszen Gavril Popescu prefektus visszatért a párthoz.

„A munkamorál a választások óta megromlott”

– Kívülről, kiszivárgott információkból úgy tűnt, főleg az utóbbi hónapokban kriptai hangulat uralkodott a prefektúrán.

– Nem volt egyszerű Gavril Popescuval dolgozni, és utólag bánom, hogy felvállaltam bizonyos tevékenységeket a prefektúrán belül. Nem kellett volna kiállnom annyi ember mellett, akik politizáltak, politikai pártok színeiben intézmények élén dolgoztak, hiszen amikor alkalomadtán nekem lett volna szükségem valamilyen politikai támogatásra, nem kaptam meg senkitől. De nyilvánvalóan nem azért mentünk oda, hogy politizáljunk. Így is kellemetlen helyzet volt, mert Aradot és a megyét a PD-L vezeti, és igazából Popescu volt az egyedüli ellenzéki személy. Gyakorlatilag nem tudták neki megbocsátani, hogy indult a megyei önkormányzati elnökválasztáson. Kinevezését követően ellenséges hangulat alakult ki, ami kihatott az egész intézményre, a tevékenységre, amit alprefektusként végezhettem. A munkamorál a választások óta megromlott, gyakorlatilag személyi kérdések is felmerültek, aminek következtében többen elmentek az intézményből. Rutinmunka folyt, de ez elmondható minden más intézményről is, hisz nem volt költségvetés, vitte őket a tehetetlenségi erő, az igazgatók sem mertek döntéseket bevállalni. Az új politikai gárda ténykedése rányomta bélyegét munkánkra, vártuk, mikor váltanak le. Hármunk közül én egyedül próbáltam azért a napi kurrens dolgokat megoldani.

„Csoda lesz, ha egy-két embert megőrzünk a hátsó vonalakban”

– Aradon mintha megállt volna az intézményvezetők leváltása. Elfogyott a szufla a kormánypártokból?

– Vihar előtti csend van, a boszorkánykonyhában azért készülődnek a dolgok, a politikum nem tudja elfogadni a jelen struktúrákat, és mindent megtesznek, hogy kényük-kedvük szerint megváltoztassák. Sajnálom, hogy Arad is elindult a lejtőn, és nem lesz tiszteletben tartva a magyarság képviseltsége. Szerintem még aligazgatók szintjén sem tudjuk ezt megtartani, csoda lesz, ha egy-két embert megőrzünk a hátsó vonalakban.

– Aradot illetően késik az egyezség a PD-L és a PSD között?

– Amennyire én láttam, nem tudtak kiegyezni, ki legyen az a személy, akivel helyettesíteni fogják a leváltandó vezetőt. Még egyszer aláhúzom, az ígéretekkel ellentétben mindkét párt csak a saját érdekeit nézi.

– Az RMDSZ-szel milyen volt a viszonya?

– Nem lehetett úgy tevékenykedni, hogy ne tudhassák rólam, kinek a támogatásával kerültem a prefektúrára, de próbáltam mindenkivel kedvező, jó viszonyt kialakítani. Az RMDSZ ilyen szempontból előnyt élvezett, ha a polgármestereinkre, megyei tanácsosokra gondolok, az ő részükről a munkám valószínűleg megfelelőnek mondható, igyekeztem minden téren támogatni őket. Sok kezdeményezésem volt, ami önkormányzati szinten testet öltött. Nem szeretnék konkrét kormányhatározatokat kiemelni, tudják azok a polgármesterek, akikről szó volt, nyilván, RMDSZ-es kormányzati támogatással kiegészítve. De volt egy olyan munka, amely most a napokban fejeződött be, és ez a határőrség épületeinek átadása az önkormányzatoknak. Az utolsó épp a mácsai volt, de Kisiratos, Zerind, Nagyiratos, Pereg, Pécska már korábban megkapták.

Kérhetnek, lobbizhatnak, de hogy a kérelmek mikor jutnak el a kormány asztalára, senki sem garantálhatja 

– Az RMDSZ országosan ígérte, segítenek elhelyezkedni a közigazgatásból kidobottaknak. Önnek ajánlottak valamit?

– Volt valós alapja ennek az ígéretnek, de az az igazság, hogy valahogy mindig bíztam abban, létezik egy törvény, amely valamennyire megvéd bennünket, nem gondoltam, hogy mindenkit leváltanak az országban. Úgy döntöttem, szeretném a közigazgatási karriert tovább folytatni, és nagyon rosszul esett, amikor kiderült, a mesének itt vége szakadt. A választások előtt mindig hangsúlyozták, hogy alprefektus, prefektus nem függesztheti fel magát, nem kampányolhat, nem indulhat választásokon, mi ezt megértettük, elfogadtuk, így most minden politikai párt nyert azzal, hogy minket félreállítottak. Úgy gondoltam, ha már bevállalom, hogy nem veszek részt egy olyan versenyben, amelyben mások vizeit zavarhatnám, akkor cserében egy komolyabb támogatást vártam, hogy folytathassam a politikamentes, adminisztratív tevékenységet.

– Nem volt ez naivitás ebben az országban?

– Próbálok mindig jót feltételezni az emberekről, de az utolsó pillanatban már kiderült, itt tisztogatás folyik. Az RMDSZ kilépett a tárgyalásokról, ami szerintem kicsit elhamarkodott volt, habár nem tisztem ezt politikailag elbírálni. Egy dolgot tudok: szórványban a magyarság megsínyli ezt a döntést, az önkormányzatban maradt RMDSZ-es tisztségviselők az elkövetkező időszakban nem kapnak majd támogatást az intézményektől. Személyesen kérhetnek, lobbizhatnak, de hogy a kérelmek, határozat-tervezetek mikor, hogyan jutnak el a kormány asztalára, senki sem garantálhatja nekik.

– Ön szerint az RMDSZ csúcsvezetősége képtelen szórványban is gondolkodni, mert ha igen, esetleg bevállalja az államtitkárságokat?

– Nem óhajtom kritizálni ezt a döntést, de szerintem több volt benne a büszkeség, mint a jövőben való gondolkodás, kiszámíthatóság. Akkor azt mondták, a jelenlegi kormány maximum négy-öt hónapot ér meg, de mára kiderült, ezeknek az embereknek, akik valamilyen funkciót kaparintanak meg, akkora az éhségük, hogy ezt a fajta partnerséget, mert koalícióról szó sincs, még jó pár hónapig fenntarthatják.

„Szemléletváltásra, fiatalításra lenne szükség az aradi szervezetben”

– Visszatérne a politikába?

– Azt hiszem, szükség van pár hónapra, hogy letisztuljanak a dolgok, jelenlegi, kormányfelügyelői tisztségem átmeneti állapot, a kérdés, hova fog vezetni: visszavezethet a politikába, de a gazdasági szférába is, aminek a hátrányára egyébként elvállaltam 2005-ben az alprefektusi tisztséget. Nem kaptam semmiféle konkrét felkérést, hogy az RMDSZ, helyi vagy országos szinten mit várna el tőlem, mit látna velem kapcsolatban.

– Aradon sem ültek le önnel?

– Aradon elmondták, hogy az RMDSZ kapui nyitva állnak számomra, de hogy ez konkrétan mit, és milyen szintet jelent, nem sikerült megbeszélni senkivel. Voltak jelzések, hogy mivel a megyei szervezetben is fiatalítani kell, vállaljam el az elnökjelöltséget, de ezt csak úgy tudtam volna elfogadni, ha nagyobb, nyitottabb véleményformálás történik ezen a téren, mint, például, egy felmérés a Nyugati Jelen weboldalán. El tudtam volna képzelni egy ilyen felmérést, kérdezzük meg az aradi embereket, mit szólnának hozzá, ha vissza szeretnék térni a vezetésbe. Nem óhajtok senki útjába állni, kellemetlenkedni, de el kell mondanom, szemléletváltásra, fiatalításra lenne szükség az aradi szervezetben.

Nem hiszem, hogy a jelenlegi országos helyzet meggyőzne, hogy visszatérjek az aktív politizáláshoz, kell egy önvizsgálat az elmúlt ötven hónappal kapcsolatban. Akkor érdemes majd, és kell visszamenni politizálni, ha az ország dönt a jelenlegi államfő leváltásáról. Amíg ez a fajta gondolkodás, társaság vezeti Romániát, korlátozottak a lehetőségeink az eredményes, értékek mentén történő politizáláshoz.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: XY / Szerda, 2009. április 08., 14.43 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A mandátum alatt mutatni is kéne valamit !!! Azután várni a húsosfazekat.Nem csak az avatóűnnepségeken kell mutatkozni.
Hozzászólt: A pincéből / Szombat, 2009. április 04., 00.34 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az a közös magában és Buzaban, hogy mindketten mérhetetlen egójuktól látni sem akarják arrogáns visselkedésük visszataszitó mivoltát. Fáj, nem fáj de tény hogy ameddig alprefektus volt kedves Horváth úr annyira képviselt bennünket - jól érzékelhető haszonnal, ugye - hogy még az RMDSZ gyűlésekre sem akarózott önnek eljárni. Hogyisne, horkanna fel, hisz a prefektúra intézménye egy apolitikus intézmény! Erre válaszolnám én, hogy az elnökség intézménye is az, ennek ellenére Basescunak esze ágában sincs szakitani pártjával, sőt! Na, most lehet tovább háborogni!
Hozzászólt: kisokos / Péntek, 2009. április 03., 08.28 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Lassan ,körvonalazódik,hogy ki ír a "pincéből"
Hozzászólt: xy-nak / Csütörtök, 2009. április 02., 23.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Akkor buli van!
Dögöljön a férgese.
Jöjjenek a szentek.
Például Ön, a gyönyörű nevével (xy).
Hozzászólt: bb-nek / Szerda, 2009. április 01., 22.25 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

...merthogy te viszont nem mered a neved adni egyet se búsulásodhoz, ugyebár...
Hozzászólt: bb / Szerda, 2009. április 01., 19.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Egyet se búsulj kedves Levente!
A tudás az egyedüli dolog, amit soha senki nem vehet el, neked pedig ebből adatott bőven. Meg vagyok győződve, hogy ennek segitségével a Te utad is kialakul. Ezt a sok irigy csürhét, szerintem hagyd, hogy főjön és fulladjon bele az irigység levébe...... "Savanyú a szőlő" mindazoknak, akik semmire sem vitték,és mindössze azzal tudnak foglalkozni hogy a mások sorsát "osszák"...... szomorúbb annak, aki oly sokat képzel magaról, közben tudvalevő, hogy egy nulla.....és ehez még a nevét is adja, hadd lássák a "nagy bölcsességet..... Megérdemli ez a magyarság a sorsát, csak azt kapja amit megérdemel... hisz a Tiz parancsolatban is benne van "ne kivand a te felebarátod......" Ha ez a mérhetetlen irigység nem volna, mivel tudna vajon foglalkozni a magyarság?........
Hozzászólt: xy / Szerda, 2009. április 01., 00.02 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

kisérteties hasonlóságot látok Búza és az ő sértődöttségében... valahogy egyiküket sem sajnálom!
Hozzászólt: Murvai miklós / Kedd, 2009. március 31., 23.23 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

„Persze, áthelyezni is csak akkor lehet valakit, ha nincs megfelelő képesítése” – az ilyent nem áthelyezni, hanem ki kell rúgni… ha nincs „politikai támogatottsága”.

„… maga a módszer, amit alkalmaztak, sértő volt,… és ellentmondásban volt azzal, amit személyek, hatóságok megígértek a személyünkkel, megtartásunkkal kapcsolatosan.” – de lejárt a politikai támogatottság, tehát nem ér a szavam.

„Nem kellett volna kiállnom annyi ember mellett, akik politizáltak, politikai pártok színeiben intézmények élén dolgoztak,” – de a politikai támogatottság pecsenyéje alól nem jó kihúzni a parazsat.

„...amikor alkalomadtán nekem lett volna szükségem valamilyen politikai támogatásra, nem kaptam meg senkitől.” – mert már elfogyott a politikai támogatottsága?

(jelenlegi)„... politikum nem tudja elfogadni a jelen struktúrákat, és mindent megtesznek, hogy kényük-kedvük szerint megváltoztassák.” – mert nekik van most politikai támogatottságuk.

„Nem lehetett úgy tevékenykedni, hogy ne tudhassák rólam, kinek a támogatásával kerültem a prefektúrára, de próbáltam mindenkivel kedvező, jó viszonyt kialakítani. Az RMDSZ ilyen szempontból előnyt élvezett,” – na, né, hát ez politikai támogatottság? Az rmdsz és nem a „magyarok ügye” szorult támogatásra???

„mindig bíztam abban, létezik egy törvény, amely valamennyire megvéd bennünket.” – ez már politikai képmutatás, s ha nem az, akkor politikai infantilizmus.

Szóval – annak mondom, aki még nem tudná– kies e hazában soha, de soha nem lehetett állami főhivatalnoki beosztást megszerezni és megtartani politikai támogatottság nélkül. Romániában a politikai hovatartozás, megspékelve az éppen nyeregben ülő pártfőnök jóindulatával, dönt arról, hogy ki a bun továris, azaz, a jó szakember.
Az akkor éppen aktuális politikai algoritmus röpítette az urat az alprefektusi bársonyszékbe, persze csak miután onnan eltávolították annak a fenekét, akinek lejárt a politikai szavatossága. Ez a hatalomelosztó mindenkori román politikai vetésforgó terméke.
Azonban, ismerek olyan személyeket, akik a megélhetést biztosító polgári foglalkozás birtokában nemet bírtak mondani az ilyen csábításnak, sőt ismerek olyan esetet is, amikor valaki azért lett alprefektus, mert az illető szervezet vezetősége ideig, óráig meg akarta menteni az illetőt a munkanélküliség rémétől.
Románia vergődése belátható időn belül megszűnne, ha a szakértelmet nem a politikai algoritmus, hanem a bundamentes pályázati megmérettetések döntenék el, mert akkor nem rojtos szájúak, hanem rátermettek vezetnék ezt az országot.
A riportalany kettősmércével mér, nem titkolja abbéli csalódottságát, hogy „érdemei elismerése mellett” előde sorsára jutott.

Csak vissza ne menjen tanítani a Csikybe, mert ott már dúl a szakértelem az igazgatói székért.
Hozzászólt: hát... / Kedd, 2009. március 31., 14.14 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát igen, nem mindig papsajt!
Hozzászólt: jaj / Kedd, 2009. március 31., 12.46 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Csak tudnam mit tett ezido alatt.
Hozzászólt: Lulu / Kedd, 2009. március 31., 11.07 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Megható mint a kis Kató,4 éve is kinevezték politikából kifolyólag.Fiatalon sirásra görbűlő szájjal.Na hagyjuk barátocskám.
Hozzászólt: krox / Hétfõ, 2009. március 30., 21.55 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

"tízszázalékos képviseltség" - hmmmmmm? Jó lenne, ha lett volna tízszázalákos, de nem volt. És az RMDSZ-es kormányzati hivatalnokok sem tettek semmit azért, hogy legyen.

"a módszer, amit alkalmaztak ... ellentmondásban volt azzal, amit személyek, hatóságok megígértek a személyünkkel, megtartásunkkal kapcsolatosan"
Rossz a viszonyítási alap. A szolgált jogállamban a törvényhez lehet, és kell viszonyítani.

"több volt (az RMDSZ csúcsvezetésében) a büszkeség, mint a jövőben való gondolkodás, kiszámíthatóság"
Szerintem minden kiszámítható volt. A saját pecsenyéjük melegen tartása volt a céljuk, és azt elérték.

"szemléletváltásra, fiatalításra lenne szükség az aradi szervezetben"
A szemlélet immár nyolc éve változik. A megye csúcsvezetésében csupa fiatal van, sőt már fiataltalanítottak is. A szemléletváltás semmi jobbat nem hoz(hat)na.

"Amíg ez a fajta gondolkodás, társaság vezeti Romániát, korlátozottak a lehetőségeink az eredményes, értékek mentén történő politizáláshoz." - mondja az egyik - tegnap még - társasági tag. Hmmmmm.
Hozzászólt: Ilona János / Hétfõ, 2009. március 30., 20.44 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Érdekes, elgondolkodtató interjú.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'