JelenHaz
Hétfõ, 2019. március 18., 18.20
Hajózási emlékek

Szemelvények a Maros szabályozásának aradi történetéből

Szemelvények a Maros szabályozásának aradi történetéből
Szemelvények a Maros szabályozásának aradi történetéből
A Maros mentén egyes községek már emberemlékezet óta bírnak védtöltésekkel, de általában mondható, hogy a torontálmegyei és csanádmegyei védtöltések 1825. és 1830. között nagyobbrészt közmunka erővel jöttek létre.


Az ötvenes években ez utóbbi töltések kijavítása és erősbítése határoztatott el. E munka azonban igen lassan haladt, és csak 1860-ban készült el; ekkor már a Maros bal partján Fönlaktól és a jobb parton Apátfalvától a folyó torkolatáig voltak védtöltések. Az 1860., de kivált az 1879-ik év óta a községi védtöltések száma növekedett és azok mindenütt erősbítést és nagyobbítást nyertek. Ármentesítő társulati töltések a Maros jobb partja felől csak Apátfalvánál, illetve az apátfalva–makói határnál, a bal part felől pedig már Fönlak-nál kezdődnek és megszakítás nélkül a Tiszáig terjednek. Az előbbiek »körös-tisza-marosi« és az utóbbiak a »felső-torontáli ármentesítő társulat« tulajdonát képezik.
Az 1752-ik évben Arad városa körül árvíz elleni védtöltések még nem léteztek s csupán a vár, mely a régi Óvár téren állott, volt vertfal-bástyával körülvéve és víz ellen is védve. Az 1779-ik évi december 9-től 13-ig tartott vízáradáskor csakis a kitartó munkássággal felhányt töltések mentették meg a várost a végpusztulástól, de már az 1784-ik évi február 5-én jelentkezett nagy árvíz alkalmával a víz a nagy költséggel és fáradsággal öt év előtt készített védgátakat áttörte és az aradi főpiacra rontott. Ezek szerint tehát a városi védtöltések eredete az 1779-ik évre vezethető vissza, mely idő után 100 év múlva, vagyis az 1879-ben jelentkezett nagy víz után nyerték az aradi védtöltések mostani kiterjedésüket és alakjukat.

A Maros folyásának szabályozására irányuló törekvések nyomaira már II-ik József császár uralkodásának idejében találunk; ekkor ugyanis egy Sax nevű mérnök készített erre vonatkozó terveket, melyek keresztülvitelét azonban a közbejött háborús idők megakadályozták. Az 1830-as években a folyó szabályozása újra előtérbe lépett és különösen torkolata megváltoztatásának kérdése vettetett fel ; de már akkor is élénk ellenzésre talált azon eszme, hogy a Maros Szeged alatt vezettessék a Tiszába; főkép Szeged ellenezte ezt kereskedelme érdekében. Az 1840-es évek elején a Tisza és mellék folyóin Vásárhelyi Pál vezetése alatt történtek azon kitűnő topograficus és vízrajzi felvételek, melyek a későbbi szabályozási munkák alapjául szolgáltak. Az 1840. évi IV. t.-cz. rendelkezése folytán kiküldött és József nádor által 1842. december 5-re összehívott országos bizottság, abból az elvből kiindulva, hogy csak azon folyóknak tulajdonítható nagyobb jelentőség, melyeknek szabályozása által vagy a belközlekedés könnyíttetnék, vagy a külkereskedésnek nyílnának rövidebb és jutányosabb vonalak, a Dunán és Tiszán kívül a Marost is szabályozandónak véleményezte. Ily előzmények után a Maroson megkezdetett az átmetszések készítése és 1845—1847-ig 5, 1855—56-ig 24, 1862—1865-ig 2, 1871 —1872-ig 2, összesen 33 átmetszés 37 kilométer hosszal létesíttetett, mi által a solymos-lippai határtól a Maros torkolatáig a vízfolyás 88 kilométerrel megrövidült és az árvíznek gyorsabb lefolyás adatott. Ezen közmunka-erővel készített átmetszések általában anyamederré fejlődtek ki, néhány azonban, az ópálosi, hidegkúti, pécskai és szemlaki átmetszés túl szélessé fejlődött és elfajult.
Az 1872-ik év óta a Maroson átmetszés nem történt, miután általában azon vélemény uralkodott, hogy e folyón minden hatásosabb átmetszés már végrehajtatott. Az 1879-ik évi szegedi katasztrófa után a kormány által felkért külföldi szakértők a Maros folyóra is kiterjeszkedve, adott véleményes jelentésükben nem ellenezték, hogy ott a hol a helyi körülmények azt kívánatossá tennék, a kanyarok átvágassanak, mivel azt mondják, hogy a Maros árvizei korábban futván le, mint a Tisza árvizei, a szegedi árvízszint magasságára egyáltalában nem lenne hátrányos ezen mellékfolyó árjainak lefolyását átvágások és töltések által még jobban siettetni. — Ezek figyelembe vétele mellett az újabb időben átmetszések csak ott terveztetnek, ahol ez a helyi körülmények által indokolva van.

Erdély határától a Maros torkolatáig terjedő Maros-szakasz hossza 260 km. A vízmércék egymástól való távolsága, ezek »0« pontjainak magassága, valamint a vízszín esése a következő adatokból tűnik ki.

A Maros »0« vízszínének absolút esése Erdély határától a Tiszáig 83 547 m. Hogy a folyó menti partok és töltések alámosások ellen biztosíttassanak, községek és közlekedési utak a víz romboló hatása ellen megvédessenek, továbbá túl éles kanyarok kifejlődése megakadályoztassék, szükségesnek bizonyult már eddig is a Marosnál több helyen partvédműveket építeni. — A folyó alsóbb szakaszán (nevezetesen Aradtól a Tiszáig) a partvédművek vagy tisztán rozséból vagy vegyesen rőzse és kőből, a folyó felső szakaszain ellenben, hol a kő olcsóbb, tisztán kőből készíttetnek. A Maros menti védtöltések biztosítására partvédművek úgynevezett iszapfogók, rőzseanyagból és kőből, eddig leginkább a felső-torontáli ármentesítő társulat által létesíttettek. Állami költségen partvédművek már az 1873/4-ik években építettek a soborsin-valemarei hídnál a bal parti hídfőhöz csatlakozó partok biztosítására és Osztrov községnél az ottani kincstári farakhely megvédésére. Ezen partvédek elkészítése után azonban a Maros-szabályozási munkák szüneteltek 1887-ig.
A földművelésügyi minisztérium a Maros szabályozását szükségesnek mondotta ki. Mederrendezést igénylő szakaszok a Maroson sok helyt léteznek úgy, hogy ha a folyó torkolatától felfelé Zámig, azaz a tutajkereskedés központjáig a medret rendezni akarnák, mintegy 40 helyen kellene mederrendezési munkálatokat foganatosítani, s ezenkívül a partokat sok helyen biztosítani. A mederrendezés céljából eddig iszapfogók Kelmák felett s alatt, továbbá az ópálosi pályaudvar előtt építtettek. A mederrendezéssel kapcsolatosan a folyó medre és a védtöltések között fekvő hullámtér is rendezendő még. Az árvizek rendesebb lefolyása ugyanis csak az által biztosíttatik, ha a töltések előtereiről a víz és jég szabad elvonulását akadályozó minden ültetvény, épület és keresztgát bizonyos szélességben eltávolíttatik (…)

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2008. augusztus 10., 15.35 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kinek melyik művéből a szöveg?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'