A süllő folyóvízi horgászata (V.)

Az előző részben a mártogató, tapogató módszer eszközeit mutattam be Önöknek. Mai cikkemben az úszós és fenekező módszer eszközeivel foglalkozom.

Az úszós módszerhez a legjobb egy 3,5–4 méter hosszú, B 20-40 gramm vagy B 30-60 gramm dobótömegű teleszkópos bot, de megteszi a már említett tapogató bot is. Itt a legcélszerűbb a középkategóriájú orsók használata, azonban a zsinór lehet vastagabb, 0,25-0,30 mm-es, jó minőségű és lágy. A szerelékhez szükség van még egy olyan karcsú testű, lehetőleg bóbita nélküli úszóra, amely a szükséges terhelés mellett az eleven csalihal mozdulataitól még nem merül alá, de jól jelzi a süllő kapását. A csúszó úszó kisúlyozásához kellő tömegű szivarólmot vagy gömbólmot rögzítsünk fixen a főzsinórra, a felkötött horogtól mintegy 25 cm távolságban. Az ereszték mélységét az úszó fölött zsinórra szerelt elcsúsztatható ütközővel szabályozhatjuk.

Az úszós szerelék másik változata a lefenekezett úszós készség, amely célszerű lehet akkor, ha az áramló vízben, amennyiben még lehetséges, rögzíteni kívánjuk a végszereléket, illetve ha az úszós felszereléssel „tapogatni” is szeretnénk, ugyanis ez kiválóan alkalmas erre is. Ezt a készséget úgy állítjuk össze, hogy miután az úszó ütközőjét és magát az úszót felfűztük a zsinórra, annak végére háromágú forgókapcsot kötünk fel. Ennek oldalsó karikájába hurkoljuk a horgot (a horog mindkét szereléknél 2-1/0-ás), az alsó ágába pedig egy számmal vékonyabb zsinóron az ólomsúlyt hurkoljuk. A horogelőkét csatolhatjuk a főzsinórhoz egy szimpla forgókapoccsal is két csúsztatható ütköző közé. Így könnyebben beállíthatjuk a csalihal fenéktől való távolságát.

A fenekező módszernél, akár partról, akár csónakból horgászunk, általánosan alkalmazható a 2,70-3,00 méter hosszú, B 40-80 g. vagy B 50-100 gramm dobótömegű bot. Ez lehet kétrészes vagy teleszkópos. Az orsó viszont már közepesnél nagyobb, 50-es kapacitású legyen. A horog legalább 1/0-ás, de célszerű lehet akár 3/0-ás is. Az ajánlott zsinórvastagság: 0,30-0,35 mm-es. A süllő fenekező módszerrel való horgászata talán a legnépszerűbb az eddig felsoroltak közül, és összeállítása is egyszerű, akár csúszóólmos, akár végólmos változatában. Nekem a következő összeállítású szerelék tűnt a legfogósabbnak: a főzsinórra fűzzünk 2 db 1-1 cm hosszú szelepgumi darabkát, és mindegyiken külön-külön kétszer fűzzük át a zsineget, kössük fel a horgot, majd egy számmal vékonyabb, 30-40 cm hosszú külön ólomelőke két végére kössünk végfület, és annak egyik végét az ütköző fölött csatlakoztassuk a főzsinórba, a másik végét hurkoljuk a nehezék fülébe. Ezzel kész a szerelék. Állítsuk be a horognak az ólomelőke elágazásától való távolságát az ütközőkkel. Egyébként azért kell két ütköző, hogy erőteljes bevágáskor a nehezék előkéje ne „másszon” el. Homokos, márgás, köves területen való horgászáskor az ólomelőke lehet akár 100-120 cm, de faágak közt nem ajánlom a 20 cm-nél hosszabbat.
Kádár Tibor