Hamilton megmagyarázta, miért volt levert a dobogón

Írta:
2018. május 1. 16:05 (kedd) /

Miután Sebastian Vettel elfékezte magát, Valtteri Botttas pedig defektet kapott, a brit F1-es pilóta örökölte meg a bakui győzelmet – hogy aztán visszafogottan ünnepeljen a pódiumon.

A négyszeres világbajnok idei első győzelmét aratta Bakuban, ahol szintén először állt dobogóra – győzelmét azonban megkeserítette, hogy két körrel a leintés előtt vette csak át a vezetést csapattársától, aki defekt miatt feladni kényszerült a futamot. A brit bevallotta, azért késett a dobogóról, mert megkereste Bottast a Mercedes motorhome-jában, a pódiumceremónia során pedig nem is volt felhőtlen az öröme.„Ez egy lottósorsolás volt, és használod-e vagy sem a ’megajándékozott’ szót – én nem tudom, hogy használnám – de szerencsés futam volt számomra” – idézte a Motorsport Hamiltont. „Úgy álltam a dobogón, hogy tudtam, Valtterinek kellene itt állnia, mert szerintem megérdemelte volna. Ezzel az érzéssel pedig teljesen más volt ott lenni. Voltak olyan versenyek, ahol úgy álltam dobogón, hogy veszítettem, és más járt jól helyettem, legyen szó bármelyik pilótáról.”

„A boldogság, ami látszott rajtuk, megérdemelték-e, vagy sem, az ujjak a levegőben… én máshogy vagyok bedrótozva. Megtehettem volna ma. Győztem, és elfogadom. De szeretek nyerni, hiszen túljártam mindenki eszén.” Hamilton egyből a verseny után kijelentette, hogy a bakui futam újabb remek lecke volt arról, hogy nem szabad feladni. „Úgy jöttem ide, hogy maximum a harmadik lehetek. A versenynek voltak olyan pillanatai, amikor azt éreztem, nyerhetek, aztán elfékeztem magam, és azt gondoltam, itt a vége, hiszen utána szenvedtem a gumikkal. De úgy voltam vele, hogy ’Folytasd, folytasd, folytasd!’, folyamatosan azt mondtam magamnak, hogy ’folytasd és ne add fel, valami történni fog!’. És így is lett.”„Ez egy emlékeztető volt számomra, noha nem mintha lenne rá szükségem, hiszen az egész életemben ilyen tapasztalatokon mentem keresztül. Amikor próbálod megmászni a sziklát, de folyamatosan visszacsúszol: ’Oda fogok érni, oda fogok érni, oda fogok érni!’ Amikor nagyon, nagyon fiatal voltam, édesapám azt mondta, ne adjam fel, és ez a mai napig érvényes számomra. Ez az egész életet befolyásolja, amikor sikerre vágyunk. Próbálod, próbálod, elbuksz, próbálod, elbuksz, aztán sikerrel jársz. Ez most egyértelműen bizonyítást nyert, persze más dolgok is kellettek hozzá.” (formula.hu)

 

Hozzászólások