Csütörtök, 2018. június 21., 00.05
Török Zsolt patagóniai expedíciójának beszámolója

„Még most sem hiszem el, hogy sikerült!”

„Még most sem hiszem el, hogy sikerült!”
„Még most sem hiszem el, hogy sikerült!”

Talán már nem is kell bemutatnunk, ki is igazából Török Zsolt aradi születésű alpinista – hisz nemcsak az aradiaknak ismerős, hanem nemzetközileg is ismert hegymászó.

Péntek délután az USR aradi székhelyénél élménybeszámolót tartott a legutóbbi expedíciójáról, a Patagóniában lévő Cerro Torre-csúcs megmászásáról. Zsolt nem egyedül győzte le a világ egyik legnehezebben mászható szikláját, Vlad Căpușan alpinista társaságában hódította meg a tetőt, azonban ő nem tudott eljönni a bemutatóra.

Az egy hetet tartó expedíció nem volt zökkenőmentes, eső, viharos szél és szélsőséges meteorológiai viszonyok próbáltak keresztbe tenni Zsoltéknak, azonban ők nem adták fel. Az eseményen Zsolt egy 6 perces, vágott kisfilmet mutatott be a közönségnek, melyet néha-néha megállított, és mesélt az élményeiről. Volt olyan szakasz is, ahol a jégfalra kifeszített 50 méter hosszú kötélen több mint egy óra alatt jutottak át az időjárás miatt – Zsolt hozzátette, hogy általában, jó körülmények között 10–15 perc alatt meg lehet mászni ezt a távot. Minden egyes lépésüket nagyon meg kellett fontolniuk, mert a jégfalon lévő hótakaró miatt nehezen tudták bebiztosítani magukat. A legnehezebb rész a csúcs előtti utolsó 40–50 m volt: reggel 6 órakor  vágtak neki, és délután 14 órára értek fel – ez nem kevesebb, mint 8 óra. Vlad a szó szoros értelmében lyukakat vájt a falat beborító hórétegben, ahhoz, hogy be tudják magukat biztosítani. Egyszer meg is csúszott, de szerencsére nem ütötte meg magát, nem szenvedett komolyabb sérüléseket. „Ez egy hihetetlen élmény volt számunkra. Addig, ameddig nem jutottunk át egy bizonyos szinten, nem tudtuk, hogy feljutunk-e vagy sem a csúcsra. A sok évi munka, mint hegymászó, a sok befektetés, kezdve attól, hogy Romániából repüld át a fél világot, hogy eljuss oda, az expedíció költségei – nem beszélve arról, hogy sokáig távol vagy a családodtól – után a kitűzött céltól téged 50 méter választ el. Hazatérhetsz győztesként, vagy hazatérhetsz úgy, hogy időt, pénzt és rengeteg energiát fektettél be, és mégsem másztad meg a csúcsot” ­– tette hozzá Török Zsolt.

Mikor felértek, kitűnő időjárás és ragyogó napsütés fogadta őket. „A csúcs mindig az a pont, amelynek elérését a legjobban vágyod, érte küzdesz meg minden pillanatban, de amint felértél, mindig el kezdesz gondolkodni a visszaúton is. Ahogy felértünk, elsősorban egyszerűen nem akartam elhinni, hogy vagyok annyira szerencsés, hogy sikerült megmásznom a csúcsot, másodszorra pedig, hogy milyen kellemes időjárás fogadott minket – megközelítőleg 20 km/h-ás szél fújt, ami Patagóniában nagyon ritka, sütött a nap, tiszta volt az égbolt és a ködnek nyoma sem volt. Tudtam örülni a pillanatoknak, volt időm fényképeket készíteni és kiélvezni azt a pár szabad percet, hogy igenis, sikerült!” – mondta Zsolt.

 

A bemutatón vetített filmhez Zsolt még hozzátette, hogy nagyon veszélyes dolog volt, amit ők csináltak: ahhoz hogy Vlad filmezze őt, vagy fordítva, egyikük ki kellett biztosítsa magát, egy rossz mozdulat és akár tragédiába torkollhatott volna az expedíció.

Március 3-án Prahova-völgyén a Romániai Alpinisták Gáláján bemutatják az expedícióról készült filmet, amelyen jelenleg is egy kolozsvári stúdióban dolgoznak. A Nyugati Jelen megkérdezte Török Zsoltot, hogy Aradon vetítik-e majd, válasza pedig igen volt, március végén tervezik bemutatni a filmet az aradi közönségnek is.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'