Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. április 03., 11.36
Részletek a szerző emlékirati könyvének 2. kötetéből

A Ceaușescu házaspár kivégzése

2019. december 23., 10.43 Hétfõ

Harminc évvel ezelőtt, karácsony és újév között, az ország lakossága estéit a TV előtt töltötte, várták az ország első két vezetőjének peréről és kivégzéséről készült filmet, amely bemutatását előre „beharangozták”. De hogyan jutottak Románia teljhatalmú urai, Nicolae és Elena Ceaușescu, idáig? Ezt próbálom a következőkben elmesélni.

A cikk szerzője, Hosszu Zoltán ügyvéd volt RMDSZ-es (aradi) szenátor az 1990-es évek első felében tagja volt annak a szenátusi bizottságnak, amely 1991–95 között (két összetételben) kivizsgálta az 1989-es forradalom idején történteket.

 

1989 december 22-én, délfelé, a kommunista párt (bukaresti) székhelye előtti  tüntetőknek sikerült áttörniük a katonaság kordonját és elfoglalniuk az épület előterét. A házaspár és környezete pánikba esett, pláne amikor Ceaușescu kiment a balkonra, hogy szóljon az emberekhez. Kifütyülték. Akkor Stănculescu tábornok, Milea tábornok öngyilkolása okán két órája kinevezett védelmi miniszter azt tanácsolta az államfőnek, hogy hagyják el az épületet. Erre csak akkor voltak hajlandók, amikor meghallották, hogy a földszinten betörnek az ablakok. Közben Stănculescu odarendelt egy helikoptert, amely le is szállt az épület lapos tetejére. A házaspár és közvetlen munkatársai felmentek a járó motorokkal várakozó helikopterhez, Manea Mănescu miniszterelnökkel, Emil Bobu pártvezérrel és két testőrrel bemásztak a gépbe, amely 12.06 órakor elhagyta a Központi Bizottság épületét. Az épületben lévő karhatalmi erők, pártaktivisták, szekusok pillanatok alatt eltüntek, felszívódtak, „mint az ürgék”, ahogy képletesen mondta Stănculescu tábornok, a tüntetők behatoltak és elfoglalták az épületet.

A helikopter a Bukarest melletti Snagov-tó partján lévő elnöki rezidencián leszállt, onnan az államelnök telefonált néhány környező megye elsőtitkárának, érdeklődött az ottani helyzetről, visszaszállt feleségével a helikopterre, de Mănescu és Bobu nélkül, és továbbrepültek Dolj megye felé. Mivel a kért kisérő helikopterek nem jelentek meg és a pilota jelezte, hogy így veszélyes lett a repülés, Ceaușescu megparancsolta a leszállást. Titu városhoz közel, a Bukarest–Târgoviște országút mellett értek földet. Onnan „autóstoppal” bementek a Târgoviște határában lévő növényvédő intézetbe, telefonálni. A Dolj megyei elsőtitkár küldött értük több rendörautót és a rendörök tanácsára, mivel sokan összegyültek a központban, elvitték őket a városban lévő katonai egységhez. Az ottani parancsnok, Chemenici ezredes telefonált miniszterének, hogy ide érkezett az államelnök, Stănculescu tábornok pedig megparancsolta, hogy különítsék el és őrizzék őket, új parancsig.

Annak ellenére, hogy már aznap 15 óra körül Caramitru színész-forradalmár bejelentette a TV-ben, hogy elfogták a Ceaușescu házaspárt Târgoviștán, 3 napig nem történt semmi, és a lakosság sem kapott más információt. Miért? Azért, mert még folyt a hatalom megszerzéséért megkezdődött „versenyfutás” a különböző volt, de kegyvesztett pártvezetők, Ilie Verdeț, Teodor Mazilu, Ion Iliescu között, sőt, Sergiu Nicolaescu is kormányt akart alakítani, a pártszékházba bejutott tüntetők is azért kezdtek szervezkedni, hogy átvegyék az állam vezetését. Az Iliescu körül összegyűlt társaság lett a „befutó”, mivel elkezdtek ingázni a TV és a hadügyminisztérium épülete között, így ismertek lettek és megnyerték a katonaság támogatását is. Stănculescu tábornok azt mondta a kihallgatáson, hogy azért támogatta Iliescut Ilie Verdeț ellenében, mert az utóbbi ugyanazt a politikát akarta folytatni, ugyanolyan eszközökkel, ellenben Ion Iliescu ugyanazt a politikát akarta folytatni, de más eszközökkel. Az Iliescu körüli csoportban voltak: Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, Silviu Brucan, Militaru (tartalékos) tábornok, Alexandru Bârlădeanu, Mihai Montanu, Dan Marțian, Mihai Ispas, Aurel Dragoș Munteanu, Virgil Măgureanu, Sergiu Nicolaescu. Ez a társaság, hogy elnyerje a lakosság bizalmát, egy fortélyhoz folyamodott: a Megmentési Front listájájának elejére, amit felolvastak a TV-ben, ismert disszidenseket, antikommunistákat tettek, mint Ana Blandiana, Doina Cornea, Tőkés László, anélkül, hogy beleegyezésüket kérték volna. Ez volt az első hamisítás és visszaélés, amit az új, még csak alakuló vezetőség elkövetett.

Közben a târgoviștei laktanyára december 22–23 éjjelén lövéseket adtak le, egy ottani tiszt szerint éppen Chemenici ezredes parancsára, hogy azt a látszatot keltsék, hogy támadják a laktanyát. Ceaușescu 23-án hevesen kérte, vigyék egy TV- vagy rádióstudióba, hogy beszéljen a néphez, vagy legalább a helyi acélkombinátba, hogy szóljon a munkásokhoz. Ehelyett katonaruhába öltöztették a házaspárt, betuszkolták őket egy kétéltű páncélozott járműbe (TAB), amelyet a laktanya melletti kiképzőterepen járattak naphosszat, azzal az indokkal, hogy a terroristák megtévesztéséért teszik. Másnap, 24-én, sőt, 25-én délelőtt is így kocsikáztatták őket. Stănculescu magára vállalta a kocsikáztatás elrendelését.

December 23-án Iliescu közölte Stănculescuval, hogy nemzetvédelmi miniszternek Militaru tábornokot nevezték ki.

Gelu Voican inszisztált, hogy öljék meg a diktátorokat, támogatták ebben Silviu Brucan és Militaru tábornok. Stănculescu beszámolója szerint „december 24-én este megint a fürdőszobába gyűlt össze az a titokzatos kabinet (Brucan, Iliescu, Bârlădeanu, Dan Marțian, Petre Roman), akik ott szoktak tanácskozni, félve a lehallgató-készülékektől, és az ülés végén azt a missziót kaptam, hogy szervezzem meg a târgoviștei kiszállást és a Ceaușescu házaspár perét”.  Gelu Voican szerint nehezen tudták Iliescut rávenni, hogy egyezzen bele a kivégzésbe, a végén beadta a derekát, azzal a kikötéssel, hogy legyen elötte egy ítélőtörvényszéki eljárás; csak Aurel Dragoș Munteanu kérte a kivégzés elhalasztását karácsony utánra, de ő ellenzett akármilyen halasztást, mert „minden új rendszer csak erőszakos cselekedetekkel tud fenmaradni; azért volt fontos Ceaușescu megölése, hogy lássa a világ, milyen erősen játszunk”. Stănculescu a minisztériumba hivatott két katonai bírót, egy katonai ügyészt és két ügyvédet, kért helikoptereket és 8 ejtőernyős katonát Boteni-ből, odarendelte Baiu ezredest, a katonai TV-adás főnökét és a minisztérium jogtanácsosát is. Mindnyájan, kiegészülve a forradalmárok küldötteivel, Gelu Voican Voiculescuval és Virgil Măgureanuval, meg egy orvossal, elrepültek Târgoviște-ra 5 helikopterrel. Stănculescu kerített egy sárga lepedőt, megbeszélte Chemenici laktanyaparancsnokkal, ha látják a sárga jelt, ne lőjenek.

Az egyik bíró, Nistor Ioan tábornok csak a helyszínen tudta meg, hogy létezik egy december 24-én kiadott FSN-határozat egy rendkívüli katonai törvényszék megalakításáról. Szerinte ez az ügyésznél volt, de az ügyész, Dan Voinea kijelentette: ő a másik bírótól tudta meg, Popa Gicától, hogy létezik egy rendkívüli katonai törvényszék létrehozását előíró „dekrétum”, amit Iliescu elnök írt alá. Ellenben Popa Gică, a bírói tanács elnöke úgy nyitotta meg az ülést, hogy „kérem üljenek le, egy népbírósági törvényszék előtt vagyunk”, tehát ő sem tudott a katonai rendkívüli törvényszékről. A katonai ügyészség főnöke, Diaconescu tábornok azt mondta nekünk, hogy nem létezett semmilyen dekrétum vagy határozat, semmilyen ügyészségi periratot nem adtak ki, nem létezett semmilyen elfogató parancs sem. Tehát az a FSN-határozat, amely elrendelte a Ceaușescuházaspár tetteinek elbírálását, utólag volt megszerkesztve és ante-datálva. Ez egy újabb súlyos irathamisítás, amit az új hatalom elkövetett. Nem is beszélve arról, hogy december 24-én, amely dátum az Iliescu révén aláírt iraton szerepel, Iliescu még nem volt elnök. Csak a december 26-i ülésen nevezte meg a FSN az ideiglenes vezetőségét, Iliescut elnöknek, Mazilut alelnöknek és Petre Románt miniszterelnöknek választva meg.

Megérkezés utána a laktanyában kaptak 2 szobát, Stănculescu azt mondta az ítészeknek, hogy rövid az idő, egy órájuk van a tárgyalás lebonyolítására. Önkéntes alapon kijelöltek 3 helyi tisztet ülnöknek. Sebtiben Dan Voinea ügyész kézzel megírt egy kétoldalas vádiratot, amelyben felsorolta az újságokból átvett vádakat: genocídium a 60 000 halott miatt, a nemzeti gazdaság aláásása, az államhatalom aláásása, diverziós cselekedetek elrendelése, de nem létezett semmi bizonyíték, semmi bűnkivizsgálási irat a vádak alátámasztására. A vádlottakat egy páncélozott járművel hozták a helyszínre, ahol az orvos megmérte Ceaușescu vérnyomását – Elena nem engedte, hogy az orvos hozzáérjen –, majd bevitték őket a tárgyalóterembe. A házaspár nem ismerte el az elhangzott vádakat, sem az ítélőszék törvényességét, Ceaușescu kikötötte, hogy ő, ahogy az alkotmány előírja, csak a Nagy Nemzetgyűlés előtt felel, kijelentette, hogy államcsíny áldozata, az árulók ott vannak a teremben és hosszasan ránézett Stănculescu tábornokra. Azt is mondta, „ha ki akartok végezni, nincs szükség erre a cirkuszra”. (Dacă vreți să ne împușcați, nu este nevoie de mascarada asta”.)

A tárgyalás 55 percig tartott, a tanács visszavonult, de néhány perc múlva visszajött kihirdetni a halálos ítéletet. Az egyik ügyvéd, Teodorescu, észrevette, hogy az ítélet nem tartalmaz semmit a fellebbezés lehetőségéről és határidejéről. Odalépett Ceaușescuhoz, de az újból kijelentette, hogy nem ismeri el ezt a törvényszéket, akkor az ügyvéd azt mondta, a törvényszék el nem ismerése azt jelenti, hogy a vádlott nem akar élni semmilyen fellebbezéssel, tehát az ítélet végleges.

Az ejtőernyős csapat vezetője, Boieru Ionel azt mondta a kihallgatásán, hogy még a tárgyalás előtt Stănculescu őt és még két katonáját jelölte ki ítéletvégrehajtónak. A bírók visszavonulása után kötelekkel megkötötték mindkettejük kezét és rendre kivezették őket az udvarra. Elsőre Nicolae Ceaușescut, aki azt mondta: „Éljen a szabad Románia!”, és elkezdte énekelni az Internácionálét (teljesen falsul, egy szemtanú szerint). Kihozták Elenát is, a falhoz állították őket, de nem kötötték le a szemüket. Boieru hátrált néhány lépést és elkezdte lőni őket automata fegyverével. A másik két kijelölt ejtőernyős is lőni kezdett, hozzájuk csatlakozott még néhány ott ácsorgó katona, mindnyájan kiürítették fegyverük golyótárát. Baiu ezredes, aki a tárgyalást végigfilmezte, lekéste a kivégzést, mivel ki kellett kapcsolnia az elektromos kábelt és behelyeznie a felvevőgépbe egy elemet. Csak a már vérbefagyott fekvő tetemeket sikerült lefilmeznie. Annyi golyót kaptak, hogy Elena koponyája szétrepedt. Az orvos megvizsgálva őket megállapította, hogy halottak, akkor sátorlapokba csavarták a holttesteket és felrakták a második számú helikopterre. Stănculescu nem ismerte el, hogy ő szervezte meg a kivégzőosztagot, azt mondta: a katonák saját elhatározásukra vitték ki az udvarra és lőtték agyon a házaspárt.

Visszatértek mindnyájan Bukarestbe, leszálltak a Ghencea stadion gyepére, de az odarendelt ARO autók nem érkeztek meg. Stănculescu elment az öltözők felé telefonálni a járművekért, de meglepetve látta, hogy mindnyájan jönnek utána, a helikoptereknél csak a piloták és a boteni-i katonák maradtak. Stănculescu, visszaérve a minisztériumba, telefonált Boteni-ba, hol vannak a „csomagok”? Boieru Ionel elmondta, hogy amikor megérkeztek a stadionba, Stănculescu azt parancsolta, hogy várjanak egy fél órát, mert jön egy autó a két holttestért, és elment. Vártak több mint egy órát, de nem jött semmilyen autó. Megbeszélte a pilótákkal, hogy elmennek, lerakták a helikopter mellé a két „csomagot”, azt mondták egy ott ácsorgó őrnek, hogy vigyázzon rájuk, amíg meg nem érkezik az ARO, és visszarepültek Boteni-ra. Éjjel telefonáltak a boteni-i laktanyára, hogy merre vannak a halottak?, és hogy reggel jelentkezzenek a minisztériumban. Megmondta, hogy a „csomagokat” ott hagyták a stadionban.

Az történt, hogy az operatőr, Baiu Ion ezredes, miután megérkeztek a Steaua stadionba, bement Țopescu (volt sportközvetítő) irodájába, ott volt a focicsapat orvosa is és mások, kinyitottak egy viszkisüveget, és ittak a halottak emlékére, nyugodjanak békében („să le fie țărâna ușoară”). Mivel ő volt ott a rangidős tiszt, neki jelentették a közben megjött ARO-sok, hogy nem találják a „csomagokat”, ezért ő értesítette Stănculescut, hogy a holtak eltűntek.

Stănculescu azt mondta, ahogy megtudta a boteni-i katonáktól, hol vannak a halottak, még akkor éjjel beszállt egy TAB-ba (páncélozott járműbe), hogy keressék meg a „csomagokat”, de elkezdték lőni a járművet, a segédtisztjét el is találták. Akkor abbahagyták a keresést. Reggel visszatértek, megtalálták egy árokban a két „csomagot”, elvitték a hullaházba. Továbbra a temetéssel Gelu Voican foglalkozott, mert Iliescu kinevezte őt december 26-án nemzetgazdasági miniszternek.

A Ceaușescu házaspárt jeltelen sírba temették el a Ghencea temetőben, de azért évekig jártak ki a sírjukhoz emberek és vittek nekik virágot, pláne a születésük és a haláluk évfordulóján.

Hosszu Zoltán

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu