Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2022. május 17., 23.00

A Hogy volt? ürügyén

Írta: Ujj János
2021. május 17., 14.16 Hétfõ / Arad

Az el nem szalasztható tévéműsorok közé régóta beletartozik a művészekről (színészek, rendezők, zenészek, írók, kritikusok) készült vasárnap délutáni Hogy volt? Radványi Dorottya és (egy ideje) Sztankay Ádám egyórás összeállítása jeles művész-személyiségekről, korszakokról, jelentős eseményekről.  A riportműsorban elhangzottak illusztrálására bevágások, részletek sikeres filmekből, legendás színpadi előadásokból, tévéjátékokból, slágerek születéséről.

Elsősorban azoknak a tévénézőknek szól a műsor, akik látták játszani a szereplőket filmben, színpadon, van némi információjuk pályafutásukról, a korábbi előadásokról. A valaha elkészült produkciókról. Legyen az film, tévéjáték, koncert, portré, de akár kabarétréfa is. Számukra élvezet felidézni legendás alakításokat, hallani a színészóriásokhoz kapcsolódó anekdotákat, de egy-egy produkció születésének kulisszatitkairól is megtudhatunk néhány érdekes történetet, apróságot. A szerkesztőknek mindig van miből válogatni, mert bő a rendelkezésre álló kínálat. Még a vidéki színházak előadásaiból is előkerülnek felvételek.

Most, hogy a Magyar film napja alkalmából megnézhettük a Mészáros Márta rendezte Aurora boreális című alkotást, villant az eszembe a gondolat: vajon egy negyedszázad múlva, ha netalán valaki szeretne egy hasonló jellegű műsort indítani, egy akkori szerkesztő, műsorvezető vajon miként tudna összeállítani az egyórás adást a (mondjuk) most csúcson lévő, avagy csak éppen tehetségét bontogató művészről. Mert filmek (a csillagos egekig rúgó gyártási költségek miatt) egyre kevesebb számban készülnek, tévéprodukciók pedig egyáltalán nem. Élő színházi közvetítések évtizedek óta ritkák, mint a fehér holló!

De ha netalán az akkori producerek összekaparnának annyi dokumentációs anyagot, amennyi egy műsor elkészítéséhez szükséges, feltételezzük, hogy lesz érdeklődő közönség is. Mert ne szépítsük a dolgot: manapság nem trendi a mozizás. És a színházak pénztárainál (kevés előadás kivételével!) sem tolonganak a nézők. Manapság nem sokan ismerik a színészeket!

Hogy ne menjünk messzire, három évtizeddel ezelőtt mi, aradi magyar színházkedvelők, annak ellenére, hogy nem volt anyanyelvű színházunk, névről, arcról ismertünk minden temesvári vagy nagyváradi színművészt. Éveken keresztül emlegettük például Fábián Enikő (Yvone, burgundi hercegnő), vagy Fábián Ferenc és Sinka Károly (Megkövesedett erdő) legendás alakítását. Manapság a közember legfeljebb a médiából szerezhet(ne) tudomást ezeknek a teátrumoknak egy-egy sikeres előadásáról. Megtekinteni azt nem fárad el. Távolabbi színházak produkcióiról nem is szólva.

Állítom, hogy évtizedeken keresztül azsúrban voltunk a hazai magyar színházi élettel. Legnagyobb művészeinket láttuk színpadon is. Hasonlót mondhatok el az anyaországi fővárosi színészekről is, hiszen kétévenként (olykor ritkábban) élőben, a tévé jóvoltából pedig szinte hetente-havonta láthattuk a jelesebb, sarokkőnek számító előadásokat. Színészi teljesítményekben a bemutatott magyar filmek, a jelentős számú tévéjátékok is bővelkedtek. Emlékezzünk csak a Makk Károly rendezte Szerelem című filmben nyújtott két parádés női (Darvas Lili és Törőcsik Mari) alakításra!

Ha összeszámolnánk a Kárpát-medence magyar színtársulatait, (szerencsére) szép szám jönne össze. Csak Erdélyben egy tucatnyi! Akkor még hol vannak az anyaországiak, a délvidékiek és felvidékiek? Ha szép sorban, minden hónapban lenne egy élő tévéközvetítés valamelyik teátrumból, nem hiszem, hogy a jogdíj elmaradása miatt valamelyik anyagi csődbe menne. Nem kellene megpróbálni?

Ha másért nem, hát a nemzeti összetartozás erősítéséért. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu