Ablakmosó

Ritkán telik el olyan nap, hogy ne érkezzen a világhálón valamilyen természeti katasztrófáról, közlekedési- vagy munkabalesetről, váratlan halálesetről, fegyveres konfliktusról, lázadásokról szóló hír. Szerencsére a terrorcselekmények száma mintha (némileg) csökkenőben lenne. De a lövöldözéseken, robbantásokon kívül is marad elég késes, macsétés gyilkosság. Köztük rendőrhalál is. Az itthoni tudósítások sem szívderítőek, de a szerte a világból érkezett hírek között vannak elborzasztók.

A sok borzalom között egy-egy vidámító történet, klip valóságos felüdülést jelent. Hát még egy olyan optimista kicsengésű, humanizmussal telített, mint minap érkezett. Ablakmosó a címe. A soktíz-emeletes, csupa ablak magas épületet takarító, alpinista kötélen lógó fiatalember hogyan teszi néhány percre vidámmá a korteremben gyógyuló (?) daganatos beteg gyermekek életét. Egy helyben kiagyalt ötlettel, hogy habból hajat, fejfedőt, bajuszt varázsol az ablak túlsó oldalán álló, a kemoterápiás kezelés miatt kopasz kisleányra és fiúkra. Sőt, önmagára is. S mindezt telefonján rögzíti és mutogatja az ablakon túl bámuló, majd kacagó gyermekeknek.

Elgondolkoztató, hogy ha ilyen apró ötletekkel ilyen örömet tudunk szerezni egymásnak, akkor miért lőnek, ütnek, rúgnak, gyújtogatnak, törnek-zúznak, rabolnak egyesek? Mint egy másik, az említettel egyszerre érkezett videón, amelyen amerikai színes bőrűek torolják meg az ártatlan fehéreken, gyermekeken, felnőtteken, idősökön az egyik társukon esett sérelmet. És ezeket a szörnyű tetteket szemérmesen elhallgatja a baloldali média. A sokszorosan büntetett előéletű, börtönviselt lakós halála több napra nyúló nemzeti gyász, miközben a hivatása teljesítése közben agyonlőtt rendőr esete egyetlen nap alatt lekerül a címoldalról, a vezető hírek közül. Még a tettes neve sem került elő.

Magam, s a hozzám hasonló pacifista százmilliók azért imádkoznak, hogy sokszorozódjanak az ablakmosóhoz hasonló küldemények a világhálón is. Hogy több legyen a mosoly, mint a könny.

Egyelőre fordítva van! Sajnos.