Ami utána jöhet

Az év kezdetén ránk törő vírusjárvány gyökeresen megváltoztatta életünket. Az idősebb korosztály, akik már sok mindent megéltek, kevésbé fél és kevésbé csodálkozik, talán könnyebben is tűri a ránk törő negatív hatásokat, de a fiataljaink számára a jelenlegi helyzet nem csak szokatlan, de ijesztő, és a jövőt illetően aggasztó gondolatokat gerjeszthet. A legnagyobb baj a bizonytalanság. A médiák az utóbbi hetekben hatalmas információáradatot zúdítottak ránk, a helyzet szinte félóránként változik, de sokan belefáradtak, szeretnék tudni, hova vezethet ez az egész zűrzavar. A válasz egyértelmű: pontosat senki nem tud, rengeteg az elmélet, a találgatás.

Azt mindenki sejtheti, a szakértők ezt talán tisztábban látják, hogy ez az alattomos támadás, ami az emberiséget érte, lényeges világpolitikai – és társadalmi – változásokat hozhat. Mielőtt ezt a kérdést boncolgatnánk egy, két tényt tudomásul kell vennünk. A jelenlegi SARS-CoV–2 koronavírus még nagyon sokáig aktív maradhat. Hogy meddig, senki nem tudja. Európában, sok államban, optimista beállítottsággal, már enyhítik a szigorításokat, melynek eredménye, sajnos, az lehet, hogy a járvány új erőre kap. Az eddigi tapasztalatok alapján csak tömeges teszteléssel járó szűrés, és egy nagyon szigorú, társadalmi elkülönítés lassíthatja a járvány terjedését, de ez sehol sem működik hatásosan. Egy példa, az Egyesült Államokban április 27-ig 5,4 millió tesztet végeztek el, Németországban bár naponta nő a teszteltek száma, tegnapig valamivel több, mint 2 millió személyt teszteltek. Ha a népességi adatokhoz hasonlítom, ez az arány nagyon alacsony. India 1,3 milliárd emberét mikor lehetne letesztelni? Ha a járvány a különösen nagy népsűrűségű országokban, vagy a nagyon szegény Afrikában elszabadul, ez általános humanitárius katasztrófához vezethet. Hetekkel ezelőtt, a védőoltás alkalmazását csak az év végére jósolták, de a legfrissebb hírek szerint már szeptemberben kezdhetik alkalmazni, de addig sok hány ember meghalhat, és persze új orvosság is szükséges.

A vírus elleni igazi harc csak most kezdődik. Azt már tudjuk, hogy a világgazdaságra óriási csapást mért, és a távoli következményeket egyszerűen nem lehet felbecsülni.

Ismételten felmerül a kérdés: mennyire vagyunk kitéve a természet hatásainak, illetve el tudjuk-e határolni magunkat attól, amibe végeredményben beletartozunk, a környezetünktől. Nincs egyértelmű válasz, mert az emberi gondolkodás sem egyértelmű. A materialista világszemlélet helyesli a környezet-átalakítást, a metafizikus gondolkodás viszont nem képzelheti el, hogy azt, ami nem én vagyok, de mégis beletartozom, a Kozmoszt, tehát a Rendet, így a környezetemet is megváltoztassam. Ez persze filozófia, de a vírus elterjedésének adhat egy „normális” magyarázatot. Máig a vírusok legalább 5 ezer faját térképezték fel, de valószínű, hogy számuk több millió lehet. (Tegnap olvastam, egy régebbi jelentést, mely szerint az óceánokban 200 ezer tengeri vírust azonosítottak.) Ha ebből az óriási tömegből, az egyik most támadásba lendült, ez nem lehet szokatlan, sőt, ilyesmire álladóan számítani kell, meg kell tanulni ellenük védekezni.

Ugyanakkor olvasom, hogy félelmetes összeesküvés-elméletek terjednek a koronavírusról. A hírportálok részletezik is az úgynevezett rémhíreket, melyek terjesztése akár büntethető is. De kit lehetne megbüntetni, hiszen a német média egyik ismert kiadója, az „Amadeus Verlag”, most adta ki a „Wir töten die halbe Menscheit” (Megöljük az emberiség felét) című könyvet, Jan van Helsing és Eileen Rolf „közismert” szerzőktől. Megjegyzem, a Kopp és az Amazon világcégek is terjesztik, 21 euróért mindenki olvashatja! Talán engem is megbüntetnek, de íme röviden a könyv lényege: „Megöljük az emberiség felét” – és ez gyors lesz. Az elit terve, hogy megszabaduljon az „alacsonyabb rendű népektől” járványok és betegségek révén. A többiek megtapasztalják a zöld-szocialista új világrendet.                 

A könyvet még nem olvastam, néhány napja, április 3-án jelent meg, de kérdem én, azok, akik elolvassák, mit gondoljanak, hol az igazság? Az egyik oldalon a rémhírek megbüntetése, a másik oldalon a sajtószabadság. Aztán tegnap, olvasom a „Spiegelt”, Európa egyik legismertebb hírmagazinját, Németország talán legolvasottabb és legbefolyásosabb hetilapját. Legutóbbi számában olvasom: „Kezdetben volt a Vírus”. Alcím: Korszakváltás. Az emberiség már a COVID–19 előtt krízisben élt, és tudtuk ezt. A jelenlegi sokk egy újrakezdés lehetőségét adhatná, amely egy jobb tartósabb világhoz vezetne.

A szerző részletezi a járvány gazdasági következményeit, melyek valószínűleg sokkal rosszabbak lesznek az eddigi gazdasági válságoknál. Az utóbbi  öt hét alatt közel 30 millió amerikai vesztette el munkahelyét, a világ árucseréje valószínűleg 30%-kal fog csökkenni, kis és nagy cégek tízezrei nem tudnak többet talpra állni. Semmi nincs és nem lesz, ahogy régen volt, írják szakértők, és politikusok, ,,a legsötétebb órája az emberiségnek”, mondja egy másik (pesszimista), mígFerenc pápa  a képmutatástól való eltávolodást reméli.

Szóval e vírus okozta sokk lehetne az alkalom, a lehetőség, hogy rádöbbenjünk, hogy mindennek a vége úgyis a halál, és hogy eddigi életünkön változtatni kellene? Igen, a COVID–19 sok mindent megváltoztathat, mert már a járvány előtt egy krízis kellős közepén evickéltünk.

Ulrich Fichtner zseniális német újságíró, riporter, hosszú oldalakon érvel, és hivatkozik másokra, szociológusokra, politológusokra, akik már régen jelzik és követelik a változásokat, mert a neoliberális, globalizációs folyamatok negatív következményei mind erősebb társadalmi elégedetlenséghez vezettek. Szerinte a jelenlegi politikai intézkedések viszont nem jelzik ennek a változásnak a szükségszerűségét, a dolgokat valahogy úgy rendezik, hogy a krízis után, mintha semmi sem történt volna, minden marad a régiben.

Nagyon nehéz, szinte lehetetlen egy ilyen hosszú, tartalmas írást, röviden, egy másik ország, más nyelvű, és más társadalmi hagyományokkal rendelkező olvasóinak tolmácsolni. Szerző (egy közismert baloldali lapban) igyekszik a tényekre szorítkozni, a megoldást, az igazságot keresi. Vádolja a jobboldali bankárokat, akik óriási haszonszerzési célból szinte mindenre képesek, de vádolja a kiabáló baloldalt is, amely csak a kapitalizmus eltűntetését követeli, de alternatívát nem tud felmutatni. Ha egész röviden összegezném mondanivalóját, így fogalmaznék: A nyugati, modern kapitalista társadalom már a korona-krízis előtt egy mély válságban vergődött. Talán már régóta azt hittük, hogy sebezhetetlenek vagyunk. Ez egy óriási tévedés volt. Még talán annyit: a szerző szerint abban biztosak lehetünk, hogy elkövetkező jelenünkben, az egészség megőrzésének domináns szerep juthat.

Saját véleményem, és ez e kis írás valódi célja, hogy rádöbbenjünk, a világ egyre bonyolultabb, kellemetlen meglepetésekben nincs hiány. Valószínű, hogy modern technikánk és fejlett orvostudományunknak köszönhetően ezt a csúnya krízist is túléli az emberiség, nem lesz világvége. Elképzelések, teóriák, minden oldalról érkeznek, nem árt velük foglalkozni, de igyekezzünk józan ésszel mérlegelni, hogy mit érdemes komolyan venni. Az elit nem valószínű, hogy kiirtaná az emberiség felét, mert előfordulhat, hogy ők is rossz helyre kerülhetnek. Változásokra viszont igenis nagy szükségünk van, mert a világ, így, igazságtalan.

Hollai  Hehs Ottó, Németország