Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2021. május 15., 17.11
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel

Ami volt, és ami van…

Írta: Puskel Péter
2016. január 07., 18.27 Csütörtök / Arad

Szökőévbe léptünk, s az évkezdés nemcsak a lehullott hó, hanem tájainkon immár közel egy évszázados „múltra” visszatekintő szokásrend miatt is csikorog. Karácsony, szilveszter hét végére esett, így szerencsésen meghosszabbította a búfelejtő napokat. Az iskolások is kaptak egy heti szünidei ráadást, úgy, hogy minden az év végi lazítást szolgálta.

Az ember, ha nagyon keres, talál ellenpéldát is.

Volt, aki nagyon várta már a januári munkanapokat. Egy boldog menyasszony például azzal a hírrel lepett meg, hogy hétfőn a reggeli órákban jegyeztette elő az anyakönyvi hivatalban nyár derekára tervezett esküvőjét, és már alig fért fel a listára.

Elvétve ugyan, de akad ilyen is.

A kivétel mindig erősíti a szabályt.

Szóval az álmos rajt után előre kell néznünk. Feledjük a tavalyi kudarcokat! Egészséges derűlátással napirendre kell térnünk fölöttük.

Merthogy nem minden papsajt – tartja egy régi magyar mondás. Kár volna továbbra is azon keseregnünk, hogy miért bizonyult fiaskónak az Arad 2021-es projekt, amihez, szerény véleményem szerint, indokolatlanul nagy reményeket fűztünk. Ennek hangot is adtam nem egyszer.

De balul sült el sok más elképzelés is. A vár civil hasznosítása jó pár évig még a légvár kategóriába sorolható. A hipermodern pályaudvar átadását az éppen decemberben történt baleset, illetve az elektronikai rendszer szinkópái hátráltatják. Egy rendkívül szükséges, méregdrága egészségügyi berendezést nem tudott átvenni a kórház. A várost elkerülő utak felüljáróinak befejezése továbbra is torzóban maradt, a kerékpársávokat pedig az évzárás hajrájában alaposan „összekutyulták”. Nem sikerült megszüntetni, csillapítani a filharmónia körül gyűrűző botrányokat. Ennek egyenes következményeként a 126 éves múltra visszatekintő művészeti együttes a felére zsugorodott. Ráadásul meglehetősen hosszú ideig „kényszerlakhelyen” kénytelen muzsikálni. Desszertként pedig a város egyetlen európai mércével mérhető sportklubja, az Univ Goldiș-ICIM női kosárlabda-csapat is számottevő anyagi támogatás nélkül maradt.

Hadd, ne folytassam!

Szóval volt itt baj elég 2015-ben.

Idén, úgy tűnik, finomabban „hangolunk”, a meglévő lakótelepek arculati kozmetikája az egyik fontos cél. Talán arra is kiterjed a figyelem, hogy 120 éves az utcai ivóvíz- és csatornahálózat és Arad egyik potenciális turisztikai látványossága, a víztorony.

Nagyon sok, ma Aradnál sokkal népesebb és jelentősebb hazai városban akkoriban legfeljebb csak ábrándoztak a vízöblítéses vécéről és a fürdőkádról. De főként arról az akkoriban ultramodernnek számító csatornázási megoldásról, amit a skóciai cég Aradon megépített.

Akkoriban csak Aradon!

Illene hát emléket állítani ennek az ipari vonatkozású „aradikumnak”, s erre, talán a legjobb hely a Forradalom útja és a Crișan utca kereszteződésében, a zöldövezetben 1896-ból megmaradt csatorna-szellőztető környéke lenne. Kiegészítésképpen pedig a víztorony bejáratánál elhelyezett emléktábla, az épületben pedig a kiegészített múzeumi gyűjtemény.

Mert csak azzal lehet a fővárosban, de talán európai szemléletű megítélésben érdemeket szerezni, ami volt, és ami van. Ami felmutatható. A hangzatos terveket, még ha mi mégoly komolyan is gondoljuk, a jövő zenéjének tartják, amiből nem biztos, hogy lesz valami.

Rengeteg időnk volt rá, hogy ezt megtanuljuk.

Úgy tűnik, errefelé még mindig nem ismerjük eléggé, hogyan gondolkodnak és ítélkeznek a Dâmbovița partján.

Lehet, hogy ezért buktunk meg Bukarestben?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu