Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. május 26., 15.00

Aradi villamosokról, sokadszor

Írta: Jámbor Gyula
2021. február 02., 15.25 Kedd / Arad

Vagy tíz nappal ezelőtt olvastam tisztelt kollégám cikkét az egyik aradi román újságban – arról szólt, hogy az aradi villamosok nem közlekednek pontosan (a kiírt órarend szerint), piszkosak, rosszul fűtöttek. Az első reakcióm az volt, hogy a személyesen ismert, szélsőségesnek semmiképpen nem mondható pályatársam kissé elvetette a súlykot, s az ideálishoz méri az aradi állapotokat.

A leírtak nagyjából igazak ugyan, de hol vagyunk az ideális állapotoktól?

Mit várnánk: hogy Aradon ugyanolyan villamos-csodák közlekedjenek, mint mondjuk Strassbourgban (Európa egyik fővárosában), amilyeneket jó évtizede láttam?

Nekünk be kell érnünk, egyelőre, ki tudja meddig, kevesebbel.

Ma az aradi villamosközlekedés, szerintem, nagyságrenddel fölötte áll a 30 évvel ezelőttinek. Az uraságoktól levetett holmit (külföldön, főleg Németországban kiselejtezett, potom pénzért vásárolt járműveket) jól hasznosítottuk, és egy nagyjából jó villamosközlekedési rendszert mondhatunk magunkénak. Amelynek persze számos hibája van.

Tisztelt kollégám cikkében azonban nem esik szó egy szerintem nagyon is fontos vonatkozásról, a villamosok jelzéséről: arról, hogy a bizonyos vonalon közlekedő járművet hogyan tudja felismerni a megállóban várakozó utas.

Ugyan, mondhatná az olvasó: hát a vonaljelzéséről. Minden villamos elején, a vezetőfülke jobb (a várakozó felől nézve bal) oldalán van egy erről szóló tábla. Hát nem világos?

Sajnos, nem világos.

Nappal, napfényes időben még csak-csak. (Látássérültek erős hátrányban, de most tekintsünk el tőlük.) No de este, sötétedés környékén vagy után, ki tudja leolvasni az éppen közeledő járat számát?

Vegyük Arad egyik legforgalmasabb megállójának, a színház mellettinek a példáját.

Itt, ha jól számolom, legalább öt villamosvonal megy át, köztük a Vlaicu és Gáj, Mosóczy-telep, Mikelaka (egy a Hegyalja) felé menő járatok.

A színház előtti megálló igen gyengén megvilágított, a világítótestek az út két oldala felé néznek. Ha befut egy járat, meggyújtott lámpákkal (ami elvakítja a várakozókat), szinte senki nem tudja, a jobb szemű fiatalok közül sem, melyik járat futott be. A már gyengülő látású idősebbek közül meg pláne nem.

Na jó, megnézhetik a járat számát oldalról: egy villamos jobb oldalán kellene lennie egy (vagy két) táblának.

Csakhogy nincs. Vagy minden tizedik, huszadik járaton, ha van, s akkor a várakozók egymástól érdeklődnek kétségbeesetten, hogy milyen számú villamos érkezett be.

E sorok írója, aki sajnos, elég gyakran utazik, főleg este, villamoson, számtalanszor tapasztalta a fentebbi jelenséget. Nem is tenné szóvá, ha egyéni sérelemről volna szó, és most szégyelli, bizonyos mértékben, hogy a jelenségre immáron többedszer visszatér, mintha nem volna más témája.

Aztán, elmélkedve kicsit a dolgok fölött, vigasztalja magát.

Mondják tudós szociológusok, történészek, alapos kutatások nyomán: akármilyen tévhit besulykolható, beépíthető a köztudatba, közgondolkodásba, ha azt sokszor, folyamatosan és megfelelő hozzáértéssel teszik.

Ebből kiindulva talán az is igaz, hogy a jó, pozitív tapasztalat is besulykolható, pláne ha vannak megfelelő példák is rá.

Az aradi villamosközlekedés tekintetében számtalan példa is adódik.

Hogy ne menjünk messzebbre a száz-egynéhány kilométerre lévő (amúgy „bezzeg gyerek”) Nagyváradnál. Ott is számos levetettholmi-villamos közlekedik. Mindenik elől-hátul, sőt oldalról este is látható vonaljelzéssel.

Hogy Aradon nem (igen ritka – az új, aradi gyártmányú modern villamosok kivételével), az arra indítja a kívülálló (és szenvedő) szemlélőt, hogy itt a hozzá nem értés, inkompetencia, nem törődés kirívó esetével állunk szemben.

Valamikor egy híres hadvezér azt mondta volt: egy csata elvesztése azzal kezdődik, hogy egy katona nem varrja fel az egyenruhájáról leesett gombot.

A nagy dolgok kicsikből indulnak ki és tevődnek össze.

Aradon a közszállítás (amelynek döntő része a villamosközlekedés) egy olyan banális, és viszonylag könnyen, kevés költséggel – de persze némi munkával, törődéssel – lenne valamelyes részben megoldható, mint a villamosok megfelelő jelzésének feltüntetése. (Ha valakinek nem tűnt volna fel, most hívom fel a figyelmét: a villamosok legfelső pontján egy kicsiny „ablak” arra szolgál, hogy azon a járat számát – este kivilágítottan – feltüntessék.)

Jó pár éve, a régi polgármesternek személyesen felvetettem a kérdést.

Hogy mekkora eredménnyel, arra a jelenlegi írás a példa.

Most a városi tanácsosokhoz, közelebbről a két RMDSZ-eshez fordulok: „ütős” lenne egy ilyen interpelláció köz-, azaz nem csak magyar érdek szolgálatában. (Persze az információkat ellenőrizni kellene, amihez elég lenne egy-két este mintegy félórás, órás megfigyelés.)

Románia pillanatnyilag egészen súlyos problémákkal szembesül, tisztában vagyok vele, hogy az aradi villamosközlekedés „piti” kérdése ezeknek töredéke.

De ez legalább megoldható lenne. Az alapvető gondokat sokkal nehezebb megoldani.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu