Árnyék

Uniós tagságának második évébe lépve Románia ahelyett, hogy újabb lépést tenne a szebb reményû jövõ felé, ismét megbotlott, a múlt árnyékába menekül visszafelé.


Erre utal az Alkotmánybíróság január harmincegyedikei verdiktuma, mely szerint az úgynevezett Ticu-törvény több pontja, mely lehetõvé tette a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottság (CNSAS) mûködését, alkotmányellenes.

A taláros testület ezzel a döntésével lefejezte azt az átvilágító bizottságot, amelyik – jól, rosszul, akadályozva és nem éppen pillanatnyi pártpolitikai érdekek befolyása nélkül – évek óta megpróbálta közéletünket megszabadítani a Ceauºescu-rezsim politikai tisztjeitõl, verõlegényeitõl és besúgóitól, akik nemcsak a politikai pártokba és civilszervezetekbe, magas egyházi vezetõ körökbe furakodtak be már a kilencvenes évek elején, hanem a parlamentbe, a változó kormányokba, a hatalom legmagasabb csúcsaira kerülhettek.

Vagy úgy, hogy magas méltóságok – közöttük a Bãsescu elnök és az ortodox egyház feje – egykori doszsziéit “nem találják”, hogy csak két példát említsünk, vagy úgy, hogy kiherélték magát a megtisztulási törvényt és annak alkalmazási szabályzatát és módozatait is, hogy az egykori szeku-dossziékat kellõ pillanatban a politikai zsarolás eszközévé alacsonyítsák.

Azt a sepregetést, amit a németek, a magyarok és más kelet-európai országok már rég elvégeztek, nálunk mostantól kezdve még folytatni sem lehet, sõt az eddig összegyûlt piszok sem minõsülhet már szennynek, az Alkotmánybíróság döntése értelmében ugyanis a volt besúgókat eddig elmarasztaló ítéletek semmissé váltak.

Emil Constantinescu annak idején, amikor kénytelen volt elhagyni államfõi posztját, keserûen azt mondta, hogy legyõzte õt a Szekuritaté.

Most súlyosabb a helyzet: nem egy államférfit, hanem társadalmunkat gyõzte le a múlt árnyéka. Nem véletlenül éppen most: választási évbe léptünk, hamarosan önkormányzatokat, majd képviselõket, szenátorokat, jövõre ismét államfõt választunk, a cél pedig az, hogy szabad utat biztosítsanak minden tisztségben a múlt erõinek.

Ha pesszimisták lennénk, akár azt is mondhatnánk: jó éjszakát, Románia, aki utolsónak fekszik le, oltsa el a villanyt.