Atombomba

Néhány évtizede, amikor már román állampolgárokként külföldre utazhattunk a budapesti Keleti-pályaudvar aluljáróban megtelepedett könyvessátrak egyikében Kosztolányi Dezső Álmoskönyvének példányát fedeztem fel.

Azóta sajnálom, hogy nem vásároltam meg.

Ily módon nem ismerhetem, tartalmaz-e utalásokat a könyv az atombomba-támadásra vonatkozóan. Feltételezhetően nem, merthogy a szerző annak előtte elhunyt.

***

Téma: az atombomba.

Első példányát élesben 79 éve, 1945-ben robbantották fel Hirosimában, Japánban, augusztus 6-án. Nem kerek évforduló, bár általában azokról szoktunk megemlékezni.

Három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakiban dobott le az USA egy újabb („van másik”) bombát: hogy legyen világos, ki az úr.

És a második világháború, mintegy varázsütésre, pillanatok alatt véget ért.

*** 

1945. augusztus 6–9. kapcsán könyvtárnyi reagálás, tanulmány, könyv keletkezett.

Pró és kontra.

Némelyek azt hangsúlyozták, hogy az amerikaiak (az európai, későbbi „keletiek” szerint többnyire imperialisták) ártatlan japán civilek százezreit áldozták fel.

Hirosima és Nagaszaki lakosságának döntő többsége valóban ártatlan volt.

De a japán állam és kitűnően felkészített, a végsőkig elkötelezett harcosokból álló hadserege addig már-már elképzelhetetlen szörnyűségeket követett el, például Kínában a polgári lakosság ellen.

Amúgy, más kontinensre térve, hogyan minősíthető a Németországot ért drasztikus angol–­amerikai szőnyegbombázást átélt Drezda (és számtalan más német várost ért), ugyancsak ártatlan lakosságot (is) érintő bombázás? 

Hogy a Londont és más britanniai településeket célzó náci támadásokkal kezdődött?

Kétségkívül.

Ki kezdte, és kinek van igaza? 

Egyik meg másik oldalról is nagyjából elfogadható érvek sorakoznak. Kinek-kinek felfogása, meggyőződése szerint. 

A háború az háború.

Mindenképpen borzalom.

***

Immár többedik éve tart az ukrán–orosz, amúgy kilátástalan kimenetelű összecsapás. 

Újabban a közel-keleti (izraeli–palesztin, avagy zsidó–iszlám) háború küszöbén állunk – ez utóbbinál nem először.

El sem tudjuk képzelni, hogy pénzben – euróban vagy USA-dollárban – mennyibe kerülhet a konfrontáció. Románia vagy Magyarország éves jövedelmének biztosan többszörösébe. 

Hogy mennyi, százezrekben mérhető emberi áldozatban, már nem is számolandó.

Amúgy is túl sokan vagyunk… mondják egyesek.

Ideje van az atomháborúnak...