Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. május 30., 11.29

Anyaság

Írta: Balta János
2016. május 08., 16.00 Vasárnap / Arad

Anyák napja táján, amikor az óvodákban és az iskolákban, de a templomokban is köszöntik, olykor külön ünnepségeket szerveznek a legszeretettebb emberi lények, az édesanyák és a nagymamák tiszteletére, ahol mindenki vidám és boldog, ilyenkor mindig az anyakomplexusokkal küszködő ismerősöm jut eszembe, akit e napon lehangoló érzések kerítenek a hatalmukba.

Talán nem véletlenül, ugyanis az anyját 1989. március 1-jén látta élve utoljára, amikor is a dühöngő diktatúra egyik utolsó belérúgásaként, féléves, bukaresti kényszermunkára rendelték. Még mindig a fülében cseng a szívbeteg anyjának a búcsúzásukkor kitört sikoltása, miközben a nyakába borulva zokogta: Utoljára találkozunk! Igaza lett, mert a bukaresti munkatelepek embertelen viszonyairól az egész országban terjengett rémhíreket a beteg szíve csupán másfél hónapig tudta elviselni. A postán érkezett hivatalos gyászhírre a parancsnok fitymálva legyintett: ilyen trükkökkel ne próbálkozzon! Amikor azonban kijelentette: ha nem engedik haza a temetésre, dezertál, a parancsnok meggondolta magát, engedélyezett neki háromnapi eltávozást, amiből kettőt az úton töltött.

Közel húsz éve, égszakadásként zuhant rá a tragédia: elveszítette a feleségét, a két serdülőkorú gyermekének az anyját, akit valahogy pótolnia kellett. Mivel másra nem számíthatott, megpróbált megfelelni a teljesíthetetlen feladatnak: a teafőzéssel kezdte, folyamatosan tanult főzni, a kolléganőit mindenfajta receptekkel, főzőtechnikákkal nyaggatta. A süteménykészítést is sokáig erőltette, mivel azonban elég ideje, de türelme sem volt, meg aztán nem is tudott igazán ráérezni a tésztagyúrás és -sütés technikáira, megmaradt a palacsintasütésnél. Miközben, ugyancsak a kolléganőktől kapott receptek alapján, éjszakánként egyre több gyümölcsízt készített, savanyúságot, kompótot tett el télire, egyre jobban takarított és vasalt, állandóan azon aggódott, mihez kezd, ha valamelyik gyermek beteg lesz? Mert ugye, a meghűlések, a hőemelkedések, a köhögések tekintetében is az anyjuk gondoskodott róluk. Állandóan attól tartott, hogy a gyermekeinek nem elég jó anyjuk: a nagyfiút az érettségi bulija előtt, az ebédlőben tanította meg keringőzni, de a bakfislány női gondjainak a megvitatása alól sem vonhatta ki magát.

Lassan felnőttek, szorgalmasan tanultak, olyan év is volt, amikor a végzős fiú, illetve a kezdő leány egyszerre tanult az egyetemen, miközben a rengeteg munkája miatt, egyre kevesebb ideje maradt velük foglalkozni. A fia egyetemi ballagási ünnepségére vidéki rendezvény miatt nem tudott elmenni, de legalább az utcán megbeszélt találkozón megköthette a nyakkendőjét. Ugyancsak a zsúfolt programja miatt, a lányával csak tanévkezdéskor tudott Kolozsvárra utazni, megfelelő szállás keresése céljából, mert ott mindig nagy gond volt az egyetemi bentlakás.

Újranősülhetett volna, de nem akart a gyermekeinek mostohát, ezért rendületlenül folytatta az anyasággal párosuló háziasszonyi teendőket, miközben a kedvezményezettek kirepültek. Manapság azonban, anyák napja táján, ha van ideje magába szállni, szomorúan kell belátnia: hiába főzött, takarított, tett el mindenféle befőttet és savanyúságot sok fél éjszakán át, hiába aggódott a gyermekeiért, biztosította a tanulásukhoz, illetve az előmenetelükhöz szükséges anyagiakat, ha csapnivaló anyjuk volt. Épített ugyan számukra házat, hazát azonban nem adhatott hozzá, sem a családi fészek elvárt melegét, ezért azok külföldön keresik a boldogulást, nincs, ami hazahívja őket. Mert az anyaságot nem lehet ellesni, átruházni, megtanítani vagy megtanulni. Abba bele kell születni. Isteni kegyelem az, amiben, sajnos, egyre kevesebben részesülnek…

Balta János

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu