Már jó másfél évtizede bennem (bennünk) van az a tüske, amelyet az akkori magyar miniszterelnök szavai okoztak. Amikor a határon túliak magyar állampolgárságával kapcsolatos népszavazáskor avval riogatta az anyaországi testvéreinket, hogy a tömeges (23 milliós!) betelepedők miatt majd elvesztik munkahelyüket, nyugdíjukat, veszélyeztetjük egészségügyi ellátásukat. Az illető nemhogy a mai napig nem kért bocsánatot az akkor elhangzott oktalan vádaskodásáért, hanem a legutóbbi választások alkalmával is ellenünk szította az anyaországi választópolgárokat. Most (szerencsénkre!) csak mint egy általa alapított kis párt vezéreként. (Az már csak hab a tortán, hogy helyettünk szívesen befogadná a más nyelvű, vallású, semmiféle szakmai tudással nem rendelkező ázsiai, afrikai bevándorlókat.)
És hasonlóképpen viselkedik egy másik magyar ellenzéki párt is. Immár másodszor történik meg, hogy a Momentum elnöke egy romániai választáskor Erdélyben a magyar államelnökjelölt, illetve most a magyar pártok jelöltjei ellen kampányolt. Úgymond a „testvérpártjuk” támogatására volt képe színpadra lépni, a tévé kamerája elé állni, s nyíltan az itteni magyarság jelöltjei ellen szónokolni. Az ő esetében vajon miért nem szól közbe az ellenzék vezérének szerepében tetszelgő, fentebb említett DK-s politikus? Mint tette azt nagy vehemenciával a magyar választások alkalmával, amikor minket szólított fel, hogy „ne gyertek ide”, mert az anyaországi nem a mi gondunk.
Hogy miként viszonyulnak a magyarországi ellenzéki pártok a nemzeti együvé tartozás kérdéséhez, azt az elmúlt harminc évben sokszor megtapasztaltuk. Legelokvensebb példa az október 6-i koszorúzáson való részvétel, amikor az egykori magyar kommunista párt utódszervezetei rendszerint hiányoznak, vagy csak hébe-hóba (ha) megjelennek.
Hajlamos lettem volna javasolni, hogy nagyhangú nemzetellenes képviselőiket rövidebb-hosszabb időre határon túli településekre költöztetessék át. Tanuljanak valamit igazi magyarságból, abból, mit jelent idegen közegben magyarnak maradni. Csak náluk az a veszély, hogy olyan vékony a nemzeti kötődésük, hogy bármilyen rövid idő alatt is képesen lennének nemzeti hovatartozásukat feladni, s beleolvadni a többségbe. Úgyhogy nem kérünk belőlük. Most mi mondanánk: Ne gyertek ide, nincs szükségünk rátok! Nemzettagadóból nálunk is akadnak elegen.
