Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. augusztus 09., 11.30
DIURNUS NAPLÓJEGYZETE

Az ordít, akinek nincs mondanivalója

Írta: · Bodor Pál
2009. november 03., 21.57 Kedd

Valami zörög valahol, s idehallik. Képtelen vagyok rájönni, mi az. Habverő a pléhvödörben? Ócska lavór tánca téglapadlaton? Zöld dinnye dühe a láncos kutyára? Leginkább lyukas lábos gurigázására emlékeztet. Erősen figyelek, tenyeremből tölcsért kerekítek félsiket fülemhez, hadd fogjak be finom árnyalatokat is a zajból, egyénieket, hangilag nyomravezetőket.

Nagyon sokára döbbenek rá, hogy csak egy rossz jellem hangoskodik, s még hozzá nem is a közelben. Nincsenek egyéni jegyei, nem felismerhető ez a szürkeség -- a bádoghang: az ő egyénisége. (Nem bádogdobról van szó: Günter Grassnak zengő hangja volt a regényében.)

A pléhhang: a tehetségtelen ember kappanhangú hangoskodása. Nincs mondanivalója, csak karatyol. Bármi áron. Azt hiszi, mond valamit, holott csak háborítja a csendet.

A „bármi áron”: nem mesebeszéd. Ha másképp nem szólalhat meg, sárgát-zöldet hazudik. Fakanállal veri a dobot. Azért kiabál, mert nincs mit mondania.

Persze, az ember azt hihetné, hogy a csendrendelet megóv bennünket az elviselhetetlentől, s botfülűt nem vesznek fel szólistának az operaházba. És  egyetlen, magára valamit is adó muzsikus sem téveszti össze a bádoghang szürke rikoltását a pacsirta hangjával.

Nem mindig igaz az, ami magától értetődő.

Esetünkben ez azt jelenti, hogy a nyilvánvaló tehetséghiányra is itt-ott szükség van. A tehetséges ember talán rátarti, igényei vannak, nem tűri, hogy akárhogyan bánjanak-beszéljenek vele. A tehetségtelen viszont, ha nem nagyon buta, fölismeri: ahol megtűrik, ott meg kell húznia magát. Kifelé nagyhangú, dölyfös, keménykedő – másként viszont láb alatt marad.

Attól tartok, több a tehetségét föl nem fedező, mint az áltehetség.

Csak némely félbolond járkál úgy fel s alá a szakmájában, mintha értené a csíziót. Miközben semmit sem ért, talán még magamagát sem. Szegény: saját semmirekellőségét sem éri fel ésszel.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: evalajos / Szerda, 2009. november 04., 18.16 Válaszoljál rá!

1. IGEN BIZA írásgyakorlatokat végzett a most megjavított klaviján, a szöveg rendeben van.
2. IGEN BIZA Helyesli az általa kiemelteket, maximálisan egyetért vele, sajnálja, hogy nem neki jutott eszébe...
3. IGEN BIZA kifinomult szellemét kímélendő, szervál, a te labdád az én labdám is...
4. IGEN BIZA túl van az agyműtéten, s most gyakorol...írni is, fogalmazni is...
5. IGEN BIZA tehetségesen zongorázik, s mint pianista, így relaxál...
6. IGEN BIZA szomorú. Valaki megbántotta, vérig sértették, ezért abba rúg bele, aki nem
érdemli, - ha macskája lenne, most vernyoghatna szegény...
7. IGEN BIZA egyszerűen csak ilyen, önzetlenül, céltalanul, arctalanul: ilyen, igen biza, ilyen...:)

Hozzászólt: Trixi / Szerda, 2009. november 04., 12.19 Válaszoljál rá!

tán Bodor Pál nevében ír? Érdekes.
Bátor ember..Miért nem a saját nevében?

Hozzászólt: Igen biza / Kedd, 2009. november 03., 22.30 Válaszoljál rá!

A tehetségtelen viszont, ha nem nagyon buta, fölismeri: ahol megtűrik, ott meg kell húznia magát. Kifelé nagyhangú, dölyfös, keménykedő – másként viszont láb alatt marad.

Csak némely félbolond járkál úgy fel s alá a szakmájában, mintha értené a csíziót. Miközben semmit sem ért, talán még magamagát sem. Szegény: saját semmirekellőségét sem éri fel ésszel.

Bodor Pál

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu