Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. augusztus 09., 12.16
Diurnus néhány szóban önmagáról

Azoknak, akik csak néhány pontatlan adatot tudtak rólam

Írta: · Bodor Pál
2009. november 06., 14.41 Péntek

Megilletődötten olvastam az (e pillanatig harminckilenc), zömében engem szidalmazó „hozzám szólást”. Tudom, hogy semmi értelme, mégis megkísérelek egyet s mást tisztázni.

Úgy vélem, hogy a szerzők között egy sem akad, aki közelebbről ismerne engem, netán olvasta volna hat regényem, esszé- és verses köteteim legalább egyikét. Egy sem akad, aki tudná, hogy noha sosem tagadtam le (vagy meg) spanyol zsidó származású, egyébként református magyar apámat (s hogy milyen ember és milyen magyar volt, olvassák csak el „Apám könyve, avagy haldoklás anyanyelven” című kisregényemet; a Kriterionnál 1980-ban, a Magvetőnél 1986-ban, a Balassinál 1994-ben jelent meg.) Tizennyolc éves korában önként ment a frontra, az első világháborúba, 42 hónapot harcolt az első vonalban, századparancsnok főhadnagyként, többszörös sebesülten, sok kitüntetéssel a mellkasán szerelt le.

Hogy miként viszonyultam a romániai magyarsághoz, amelyhez tartozom, vegyék elő a Kriterionnál 1983-ban megjelent Szélmalomjáték c. kötetemet (Tallózás régi és újabb feljegyzések között) Ebben az (560 kéziratoldalt tartalmazó) válogatásban (az 1951 és 1982 között született írásaimból) rengeteg szó esik a magyarságunkról. Most ezredrészét sem idézem.

A 365. oldal alján kezdődik „Tekintettel nemzetiségünkre” c. írásom. A következő oldalon az 1981-ben írott cikk (ugye tudják, milyen ország volt akkor Románia!) első mondata így szól: Senkinek se legyen oka fennhéjázóan büszkének lenni arra, hogy ilyennek vagy olyannak született; de főként: senkinek se legyen érdeke, hogy ilyenből olyanná – avagy olyanból ilyenné legyen.” A mondat eredetileg másképp szólt, Fülesi Viktor cenzor, aki észrevételeit Domokos Géza igazgatóval és Botár Emma főszerkesztővel beszélte meg, az eredeti szöveget kifogásolta. Az ugyanis így hangzott: „Senkinek se legyen oka fennhéjázóan büszkének lenni arra, hogy kisebbséginek vagy többséginek született – de főként: senkinek se legyen érdeke, hogy kisebbségiből többségivé, vagy többségiből kisebbségivé legyen.”

Tudniuk kell, hogy ez a Ceauşescu-i korszak csúcsán volt.

Véletlenül bizonyítani is tudom, hogy eredetileg így szólt ez a mondat (nem, mintha a javított változat nem ugyanazt mondaná) – ugyanis a Kriterion a kéziratot export-ajánlatképpen a Szépirodalmi Kiadónak küldte el Budapestre, ezen csak ceruzával húzta ki, javította ki Botár Emma, amit a cenzúra miatt módosított. Ezt az eredeti kéziratot pedig Illés Endre, a Szépirodalmi Kiadó igazgatója, talán amikor elfogadta közlésre három romániai magyar tárgyú kisregényemet tartalmazó, „Hogyan kell kastélyt építeni” c. kötetemet, nekem adta.

A kezem alatt az Irodalmi Könyvkiadó bukaresti nemzetiségi részlege magyar „termelése” az első két esztendőben (1967–68), az elfogadott tervet tekintve két és félszeresére nőtt – akkor állítottuk pályára Szabó T. Attila monumentális művét, Az Erdélyi Szótörténeti Tárat, annyiban, hogy bár egyáltalán nem vágott a profilunkba, szerződést adtunk rá, és megkezdtük a finanszírozását. Első nagy kötetei a Kriterionnál jelentek meg, melynek első magyar főszerkesztője voltam. Akkor indítottuk el a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont, amely az erdélyi magyar szellemi teljesítmények remek kataszterének készült. Négy kötete már megjelent.

Míg 1966-ban még csak egyetlen erdélyi magyar regény jelent meg a kiadónál – a harmadik esztendőben a jóváhagyott tervben már 22 eredeti, új romániai magyar regény szerepelt. Közöttük olyan, mint Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. műve, mely aztán már a Kriterionnál jelent meg, vagy Bálint Tibor Zokogó majom c. regénye, melynek kéziratát is én szerkesztettem, és így tovább.

Önök közül néhányan singereznek, nem ok nélkül. Csakhogy amikor íróként kezdtem működni, úgy ahogy Csáth Géza, Karinthy Frigyes, Tompa Mihály, Örkény és annyian mások magyarosították a nevüket, én is fölvettem, érettségi után, az anyám nevét. Apám Singer volt. Remélem, Önök nem kívánják emlékeztetni Örkényt arra, hogy Öszterreichernek született, sem Karinthyt arra, hogy Kohn volt. Persze, egyébként a nyomukba se léphetek.

Mivel Temesváron nem volt magyar fiúközépiskola, én érettségiig csak románul tanulhattam. Viszont még a temesvári piaristáknál, 16 évesen, magyar nyelvű diáklapot adtam ki, a Gaudeamust. Olyan sikere volt, hogy rotációson készítettük, színes nyomással, s noha a mi iskolánk katolikus volt, a nagyenyedi (református) Bethlen Gábor Kollégiumban is több mint száz előfizetőnk volt.

Mivel első elemitől érettségiig románul tanultam, legalább az egyetemi tanulmányaimat magyarul akartam végezni. Első évtől az utolsóig a Bolyai Tudományegyetemen végeztem. Államvizsga dolgozatomat az Utunk c. irodalmi folyóirat indulásának körülményeiről írtam.

Nyelvi fejlődésemben – a kényszerű románnyelvű oktatási helyzetben – nagy szerepet játszott nemcsak református voltom, de még inkább a szalontai származású Debreczeni István temesvári református esperes, aki csodálatos szónok volt, bölcs hittantanár és kitűnő irodalmár: Ő volt a romániai Arany János társaság elnöke. Leszármazottja volt Arany Jánosnak. A szalontai lángelméről írott könyve (Arany János hétköznapjai, Gondolat Kiadó, Budapest, 1968) fontos és eredeti mű.  Neki is köszönhettem, hogy tizenkét évi román iskola után is magyar maradhattam, s nyelvezetem sem cáfolt rám.

Anyanyelvem mély fontosságának tudata első verseimtől az utolsókig jelen van egész „életművemben”. Grétsy László, a nagyszerű nyelvész A mi nyelvünkc., a Tinta kiadónál megjelent nagyszerű  művébe (alcíme: Íróink és költőink a magyar nyelvről) három írásomat is beválogatta közel ezer oldalas, reprezentatív gyűjteményébe. Így például az 1976-ban írott Egy pidgin-magyarhoz címűt, mely először 1976-ban, másodszor az említett Szélmalomjátékban, majd a Hazába kiáltott szó c., kötetben, a Megvetőnél 1989-ben jelent meg.

A Magyar Rádió „Édes anyanyelvünk” című műsorából tekintélyes válogatás jelent ugyancsak a Tinta kiadónál, 2003-ban. Grétsy László „anyanyelv és nemzeti tudat” gondolatkörében ismét tőlem idéz:

Nem igaz, hogy csak nyelvében él a nemzet. Vannak nemzetek, amelyek nem a nyelvükben élnek. A belgák egy része hollandul, egy része franciául beszél – s a holland nyelvűek nem hollandok, a francia beszédűek nem franciák.

Jártam a baszkok földjén. Minden tizedik baszk, ha meg tud szólalni anyanyelvén. S ő mégis baszk, büszkén és ingerülten, rátartian és spanyolul: baszk. Beszéltem egy ifjú és baloldali baszk nacionalistával, aki szívig pirult, amikor bevallotta: már a harmadik intenzív anyanyelvtanfolyamot végzi, és még mindig nem tud baszkul: fránya nehéz.

Ha csak a fülemre hallgatok, a szerbek és a horvátok is egy nyelvet beszélnek… Folytathatnám a sort.

A magyarság azonban a nyelve nélkül meg nem maradhatna… A nemzeti léleknek a nyelv a teste. Legalábbis nálunk.”

Az utóbbi években ritkán hozakodtam elő négy előneves – lécfalvi, sepsizaláni, gidófalvi, márkosfalvi Bodor – székely nemes (primor) anyámmal, noha némely népnél és nemzetnél csak az anya számít. Nagyapám Kolozsváron született, dédapja, lécfalvi Bodor Pál, a híres pomológus (Rapaics Rajmund A magyar gyümölcs c. művében igen szépen ír róla) hagyta rá az egyházra a temető bővítésére a Házsongárd melletti kísérleti kertjét; amikor 1948 végén Kolozsvárra költöztem, a temetőnek annak a részét még Bodor kertnek nevezték az öregek. Pomológus ősöm legjobb barátját Bolyai Farkasnak hívták, együtt voltak egyetemisták is Gottingában, s mi több, ez a Bodor Pál mutatta be Bolyai Farkast leendő nejének, Árkosi Benkő Zsuzsannának, aki aztán Bolyai Jánost szülte meg. Bodor és Bolyai levelezését 1912-ben adták ki Budapesten.

Nálunk minden elsőszülött fiú Pál volt, tehát nagyapám is; Ő volt Trianon után a marosvásárhelyi Színpártoló Társaság alapító elnöke s a színház fő mecénása. Amikor a húszas években közepén el kellett hagynia Erdélyt – állítólag ő vezette a székely kultúrautonómiát követelő küldöttséget Lepadatu miniszterhez, s ezért is kellett eltűnnie, de ezt sose ellenőriztem, csak azt tudom, Kacsó Sándor memoárjának első kötetéből, hogy nagyapám példásan harcolt a székely közbirtokosság jogaiért. A vásárhelyi színház előcsarnokában szobrot állítottak neki, azt a II. világháború utáni fordulat osztályharcos szakaszában ledöntötték az „enyéim”, a bronzot a kultúrpalota pincéjébe tették le, s amikor Sztálin 70. születésnapja előtt óriási szobrot kellett állítani neki a főtéren, nagyapámat Sztálinba olvasztották. Aztán Sztálin is eltűnt, abból a bronzból öntötték ki a felszabadító román katona szobrát, mely ott áll Vásárhely Főterén.

Nagyapám Pestre költözött. Molter Károly levelezésének gondozója, Marosi Ildikó azt írta, hogy nagyapám alapította a budai Siesta szanatóriumot, amelyet az irodalomtörténet József Attila és Babits Mihály okán is emleget. Ott születtem 1930. július 28-án. (Ott most, a Kékgolyó utcában, az Országos Onkológiai Intézet működik.) Rövidesen 80 éves leszek.

Harcaimnak a kolozsvári fiatal írók-költők irodalmi köréért (1964-től kezdve), meg az Utunk előfizetőtáborának növeléséért (mikor még nem dolgozott a lapnál Szász István, én autóztam be szinte egész Erdélyt és a Bánságot ezért), majd a bukaresti Irodalmi Kiadó nemzetiségi, azon belül a magyar redakció erős fölfejlesztéséért, végül a bukaresti magyar televíziós adásért, melyet heti 20-25 percről heti 180 percesre növeltem, de a tartalmát illetően sokkal nagyobb változást sikerült beindítani és végbevinni – 21 önálló tévéjátékot  és több játékfilmet készítettünk, Kaláka sorozatunk indította el az erdélyi táncház-mozgalmat, erről most csak ennyit.

Mindezért, no meg némely éles felszólalásom miatt – három ízben szemtől szembe Ceauşescuval, így a magyar értelmiségiekkel rendezett, 12 órás találkozón 1968 júniusában, majd a magyar és német nemzetiségű dolgozók közös plénumán a hetvenes években, s végül közel húsz román íróval, 1981 tájékán, mert egy igen kritikus memorandumon dolgoztunk  közösen, azzal, hogy egy példányt  kiküldünk Párizsba és egyet átadunk neki – tehát mindezek miatt, amihez hozzáadódott a bukaresti Irói Társaságnak a Rádió hangverseny-termében tartott nagygyűlésén elhangzott szövegem – stb. stb. – a Securitate rólam 1981-ben írt véleményezésében az állt, nem hogy magyar nacionalista, hanem egyenesen: irredenta vagyok. Ezt Stefano Bottoni kutató találta meg Bukarestben, fénymásolatát adta nekem.

Ezzel is magyarázható, hogy 1977 decemberében megtaláltuk a bukaresti lakásunkban a szuperérzékeny lehallgató berendezést, amely a konyha és a fürdőszoba kivételével az egész lakást ellenőrzése alatt tartotta. Mindezért, és sok más, hasonló esemény, jelzés, tünet miatt rövidesen megtudakoltam illetékesek útján, hogy ha átmegyek Magyarországra, ahol születtem, megengedik-e, hogy ott maradjak.

1983. április 18-án érkeztem meg Budapestre, erős öt év múlva kaptam meg az állampolgárságot.

Fenti soraimat, elkomorultan, azoknak szánom, akik szinte semmit sem tudtak rólam. Mindez csupán piciny töredéke annak, amit el kellene mondanom.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: LeoCYPE / Hétfõ, 2020. február 24., 12.44 Válaszoljál rá!

Priligy Se Vende En Farmacias http://viacialisns.com/# - Cialis Cialis Durata Rapporto Buy Cialis Buy Kamagra Uk With Mastercard

Hozzászólt: Trebits / Szerda, 2010. január 06., 09.42 Válaszoljál rá!

Az is meghatározó mely lapokban, mely nettes portálokon nyilatkozik meg valaki. Egyáltalán nem mindegy.
Ezért nem mindegy az, Borbély Zsolt Attila nyiltan rasszista, antiszemita és magyar nemzet ellenes oldalakon nyilatkozik meg.
Sajnos Borbély Zsolt Attila pontosan abban a szellemi sötétségben él, mint azok, akik azokat posztfasiszta portálokat üzemeltetik.
Ezért is hiteltelen Borbély Zsolt Attila és a hasonszörüek.

Morvai Krisztina egy felborult elméjü ember, akie antiszemita nézetei miatt kellett annak idején Brüszelt elhagynia.
Morvai Krisztina a magyar nemzet egyik szégyene.

Bodor Pál jegyzeteMorvai Krisztináról nemcsak korrekt, hanem igen mértéktartó.
Ennyi.

Hozzászólt: erland / Péntek, 2009. december 25., 13.52 Válaszoljál rá!

Bodor csak egy mezei megélhetési bűnöző. A FIDESZ alatt 2100-től Viktor fenekét
fogja nyalni. Ezekre a dolgok az (egyes) ember születik!

Hozzászólt: BZSA / Csütörtök, 2009. december 17., 14.02 Válaszoljál rá!

Evalajos: maradjunk a tényeknél.

Egy.

Bodor Pál írt Morvai Krisztináról egy igazságtalan jegyzetet, amire bátorkodtam reagálni, a tényeket helyretéve. Cikkem kapcsán keletkezett vitában egyetlen állításomat sem cáfolták, aki negatívan viszonyult írásomhoz, megmaradt a megbélyegzésnél vagy a gúnyolódásnál.


Kettő.

Előkerült sokak hozzászólásában Bodor Pálnak a politikai publicisztika területén az utóbbi két évtizedben folytatott tevékenysége, mely nemigen válhat a szerző dicsőségére.

Ténykérdés, hogy azok szekerét tolta és tolja ma Magyarországon, akik 2004-ben a határon túli magyarság ellen uszítottak, akik felszámolták Magyarország maradék függetlenségét, beláthatatlan időre eladósították az országot, annak javait pedig szétprédálták.

Gyurcsányról írott jegyzetét magyar emberként lehetetlen arcpirulás nélkül olvasni, az embernek az az érzése, hogy a Kondukátort dicsőítő megrendelt szöveget olvas. Nem tudom, hogy írt-e hasonlókat Bodor annak idején. Amikor figyelni kezdtem rá, az volt a legjobb korszaka, 1988-1989ben számtalan tisztességes megszólalását hallhattam a Kossuth rádióban. 1990 után viszont nem akarta látni azt, ami minden magyarul gondolkodó és magyarul érző ember számára evidens: a posztkommunisták, kiegészítve az SZDSZ szellemi kommandójával a magyarság vesztére törnek. S beállt a magát baloldalnak hazudó politikai bűnszövetkezet tollnokának. A legszomorúbb az, hogy minden bizonnyal el is hiszi mindazt, amit Gyurcsányról s általában a politikai aktorokról ír. Azért szomorú ez, mert kórtünet, ami arra figyelmeztet, hogy még igen sokan gondolkodnak még ilyen torzul, akiknek az Isten nem adott annyi lehetőséget, mint Bodor Pálnak, aki szellemi korlátoltsága dacára kétségkívül tehetséges tollforgató, akinek eredeti, önálló meglátásai is voltak az idők során.

S voltaképp ezért tartunk itt. Mert az MSZP-s SZDSZ-es bűnbanda nemzetközi segédlettel tudati bilincsbe szorította a magyar lakosság nagy részét. Jövőre eldől, hogy pontosan mekkora részét.

Hozzászólt: keresztény vagyok / Hétfõ, 2009. november 30., 22.44 Válaszoljál rá!

Ám ezt nem értem :
Mózes V.5.9." ...megbüntetem..."

Hozzászólt: evalajos / Hétfõ, 2009. november 30., 14.21 Válaszoljál rá!

Fehérember, hidd el, nem tudod, mit beszélsz... Agymosott szöveget mondasz, szajkózod Bodor Pál ellenlábasainak szövegét, azokat, amik írásban is, és szájról-szájra járván mondogatva kerülnek minden olyan helyre, ahol Diurnus publikálni próbál... Ezen a helyen többször próbáltam védeni Diurnus érdekeit, és nem csak azért, mert több évtizede ismerem, hanem azért is, mert könyvek között dolgozván foglalkozom például Bodor Pál munkásságával is, mondhatom, alaposan, lelkiismeretesen és csak annyi elfogultsággal, ami egy barátnak jár.
Amit Ön itt neki felró, az igazságtalan, puszta be nem látása annak, hogy Ön egyszerűen nem azon az oldalon áll, amin B.P., ezért sátánizál, bűnbakra mutogat,véleménye van, holott csak egy kicsit kellett volna beleásnia magát B.P. munkásságába, a több ezer jegyzetbe, néhány alapvető esszébe, netán elolvasni egy-két regényét - ha ez így lenne, akkor is tarthatná unszimpatikusnak B.P.-t, de mérsékeltebben nyilatkozna talán....
Olyan borzasztó uszítani és uszulni!!! Nem hiszem el, hogy az erdélyi esszéirodalom jeles képviselőjét, a magyar nemzetiségi sorskérdéseket mindig szívügyének tekintő, erről folyamatosan tárgyaló, publikáló íróról csak az alábbi barátságtalan gondolatokat lehet leírni!

Hozzászólt: Fehérember / Szerda, 2009. november 25., 17.27 Válaszoljál rá!

Donoter szavait kiteljesítve: Ön, Bodor Pál, már a kenyéradó és befogadó Magyar Nemzet magánosításakor a magyarellenes erők szószólójává vált, valószínűleg némi alamizsnáért. Akkor lépett arra az útra, amelyen lassan-lassan elárulta előző élete és munkássága (itt felsorolt) eredményeit. Mindez a gyurcsányi nemzet- és hazaárulás dicsőítésébe torkollott. Kár. Nagy kár.

Hozzászólt: Donoter / Kedd, 2009. november 17., 22.04 Válaszoljál rá!

Senki sem kritizálta az Ön írói, TV-s, kultúraszervező tevékenységét Erdélyben. Ami érthetetlen az Ön közéleti tevékenységében az a számomra megmagyarázhatatlan helyzet amibe belement. Elment mert el kellett mennie egy kommunista nacionalista diktatúrából, egy akkorra már puhább kommunista diktatúrába , a rendszerváltás után megbecsülésnek örvendett. De miért kellett egy elnemzetelenitő, határontúliakat kijátszó, a régi diktatórikus ideológiára alapuló kommunista utódpárt szekértolójává válnia.

Hozzászólt: Trixi / Vasárnap, 2009. november 15., 21.27 Válaszoljál rá!

Igen hiányzik, de tettek róla, hogy ne legyen...Mindenki nézzen magába!

Hozzászólt: kabnüb / Vasárnap, 2009. november 15., 18.35 Válaszoljál rá!

Középiskolás koromban bulikra jártunk.A jampec, galeri,tini,csekó(Cseke Lászlónak a könnyűzenei műsora a SzER-en) stb. kifejezések voltak a trend. A 2o kg-os , fedelébe épített hangszórójú Tesla magnó és a képeslapos PEPITA "hanghordozó" (lemez ?) volt a jáni..
Különböző csoportok voltak.De volt EGY VALAKI akit mindenhova meghívtak. Ő volt a K A B N Ü B
(fordítva olvasandó)Mert mindíg kellett valaki, aki balhé esetén...( a többit tegye hozzá az olvasó...)
Hiányzik BP.

Hozzászólt: @#@ / Kedd, 2009. november 10., 16.56 Válaszoljál rá!

Kedves BP! Senki sem az irodalmi munkásságát kritizálta, sem a kommunizmus idején történt tevékenységét. Arra viszont Ön mindmáig nem tud szolgálni magyarázattal, hogyan is vált Önből a magyargyűlölő Gyurcsány-Libajnai páros szekértolója, harsány védelmezője. Ön hogyan tud elszámolni lelkiismeretével, tudván ezeknek az egyéneknek a referendum előtti gyalázatos magatartását a külföldi magyarokkal szemben?

Hozzászólt: Szinusz / Szombat, 2009. november 07., 19.37 Válaszoljál rá!

Bocsánat,néha a bilentyüzet kihagy,pedig átnéztem a szavakat.

Hozzászólt: Szinusz / Szombat, 2009. november 07., 19.34 Válaszoljál rá!

A 39 szólás nem mind szidalmazó.Vannak köztük primtív szitkolozások,megpártolók és higadt vélemények.Én harmadik kategóriába tartozom. Mondtam már, mint irodalmi érték az irásai egyszerüen zseniálisak,egy egyszerü magamfajta olvasónak.Amiket felsorolt a fenti cikben ezeket az értékeket tükrözik.Engem megragadott az "Apám halála","Húsz perc a gépben",st cikkei és biztosan az egész irodalmi pályafutása alatt rengeteg értékes írása van.Csak egyetlen bajom van akkor amikor a MO baoldalt,politikát belekeveri ebbe a szép irodalmi világba.A bololdal minket határontúliakt elárult,ezt Ön is tudja.Nem vagyok sem jobboldali sem baloldali sem semilyen politikát nem szeretek,de a szépirodalmat igen.Ennek a szépirodalmat Ön sokat gazdagította az évek folyamán,kár hogy néha befertőzte a politika,főleg a MO baloldal.

Hozzászólt: Trixi / Szombat, 2009. november 07., 17.06 Válaszoljál rá!

Semmi baj, előfordul.

Hozzászólt: Lehoczky Attila / Szombat, 2009. november 07., 11.37 Válaszoljál rá!

Természetesen Bodor Pált értettem, pillanatnyi tévedés okozta az elírást. Nem tévesztettem össze a másik jól ismert erdélyi magyar íróval, csak a keresztnevek terén tévedtem.
Ezért elnézést kérek az bejegyzés írójától és a olvasóközönségtől is.

Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2009. november 07., 07.39 Válaszoljál rá!

Bodor PÁL!

Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2009. november 07., 07.37 Válaszoljál rá!

A hozzászólásokkal kezdeném.

A nagyon magas morált keresem, és úgy látom, egyre inkább, hogy hiába... mert ilyenek is vagyunk, mi magyarok. - írta evalajos

Milyenek is vagyunk mi magyarok?
Gazemberek is?
Lapátnyelvűek is?
Haszonlesők is?
Renyhék is?
Alalmizsnalesők is?

Vannak köztünk ilyenek is.
Melyik népnek nincsenek ilyen leszármazottai?
Egyetlen egy példát kérhetek?

A mércét mi magunk állítjuk!
A világot pedig mindig önmagunkhoz képest ítéljük jónak vagy rossznak!
Ha mást mondunk vagy írunk, akkor hazudunk.

Valószínűleg nemcsak Aradon vannak rosszindulatú kritikusok, de meggyőződésem, hogy itt aránytalanul nagy a számuk. - Lehoczky Attila

Nem értem Lehoczky Attilát.
Az-az, hogy szerintem nagyon is értem. De nem tudom megérteni.
Nem minden kapualljból néz utánunk ördög.
Azoka a kapualjak, amelyekbe mégis csak benézünk, hogy tényleg ott van-e, azok mindig üresek!
Aki kiül a kirakatba az vegye tudomásul, hony meglátják, és lesznek olyanok is, akik meg is nézik. Utóbbiak között pedig finnyásak is elő szoktak fordulni.
Tetszettek volna ezt máshol is személyesen megtapasztalni, és akkor talán nem ítélne sommásan.

Trixi megelőzött, a kérdés csak az, hogy Öt Lehoczky Attila mely kritikusok közé sorolja?

Bodor Pél
Nagyon rég volt, amikor először hallottam, láttam testközelből.
Talán 1970-ben a Szovjet-Román Barátság Házban Aradon, valamelyik író-olvasó találkozón.
Egy az 1980-as évek elején tartott aradi rendezvényre ma is emlékszem. Az akkori Sajtóház pincéjében volt egy kerekasztal. Akkoriban az Előrénél dolgozott. Alig voltunk a teremben. Nagyon megharagudott az aradi magyarok távolmaradása miatt. A helyszínen írt versét olvasta föl. Írtam Neki, hogy küldje el. Nem kaptam választ. Talán már Neki sincs meg.

Nagyon jó tollú, de szerintem gyakrabban ír úgy, hogy azzal inkább bosszantja hozzászólóit, minthogy egyetértéssel találkozna.
Olyan értékrendet képvisel, amely vezéremberei sokkal többet ártottak a magyarságnak, mint használtak. És Ő mindazok dacára dicsőíti őket, például az öszödi böszmét.
Itteni jegyzetei közül a legtöbb hozzászólást a Morvai-s miatt kapta. Nem ok nélkül.

Jegyzetsorozatát ezekért tartom anakronisztikusnak.

"A magyarság azonban a nyelve nélkül meg nem maradhatna… A nemzeti léleknek a nyelv a teste. Legalábbis nálunk." - írta Bodor Pál.

"Anyanyelvünk drága ének,
dallam a gyermek fülének,
Dal, amelyet ezredévek
mélyéből hoz fel a lélek.
Minden szó anyánk vetése,
benne apénk szívverése.

Úgy szeressed, mint anyádat,
Nem vehetsz helyette másat;
(örömödet és bánatod
más nyelven csak dadoghatod)
anyanyelved ha felejted,
Összezsugorodik lelked."

hallom a közelmúltban szinte százévesen távozott Anavi Ádámot.

Hozzászólt: otilia / Szombat, 2009. november 07., 06.39 Válaszoljál rá!

KOSZONOM a NY.J.-nek...stb

Hozzászólt: Trixi / Péntek, 2009. november 06., 23.20 Válaszoljál rá!

Tisztelt Lehoczky Attila!

Egy picit téved, a blog írója Bodor Pál. (1930.07.28.)
..........

Bodor Ádámról:"Bodor Ádám (Kolozsvár, 1936. február 22. – ) Kossuth-díjas erdélyi magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja."

Hozzászólt: otilia / Péntek, 2009. november 06., 22.58 Válaszoljál rá!

Koazonom a Nyugati Jelennek es az IBM-nek, hogy Bodor Pal ur itt van velunk
Irjon meg sokat nekunk.

Hozzászólt: Lehoczky Attila / Péntek, 2009. november 06., 22.11 Válaszoljál rá!

Tisztelt Bodor Ádám !

Csodálom Önt ezért az írásáért. Csodálom Önt, mert van türelme a szélmalmokhoz, az önmagukat és népüket őrlőkhöz, azokhoz, akik a sorok között is a helytelent keresik és akik személyes támadásba lendülnek, ha ilyet nem találnak.
Pályafutása alatt Ön sok ilyen gondolkodású emberrel találkozhatott, sok kritikát meghallgathatott, sok helyen kellett az értékekről vallania. Valószínűleg nemcsak Aradon vannak rosszindulatú kritikusok, de meggyőződésem, hogy itt aránytalanul nagy a számuk.
A közíró a jóindulatú, építő kritikát szívesen fogadja, tanul belőlük. A baj akkor kezdődik, amikor a kritika célja nem az írás, hanem az író maga.
Kár a közösségért, kár az azt porlasztókért. Én csak remélni tudom, hogy egy laikus nem rajtuk keresztül ítél meg minket.

Kitartást, egészséget és minden jót kíván
Lehoczky Attila

Hozzászólt: evalajos / Péntek, 2009. november 06., 20.53 Válaszoljál rá!

T. "OLVASÓ"!

Megboldogult nagyanyám ilyenkor mondta azt, hogy van, akinek szentül kukorékolhatnak, akkor is kételkedik...
Ezt szeretné hinni, hát ezt hiszi... Ön az, akinek az a bizonyos pohár félig üres, nem pedig félig tele.
Ha laikus lennék, fenti szöveg olvastán legalábbis elgondolkodnék. Elolvasnám B.P. néhány könyvét, és saját véleményt alkotnék.
Nem szállnék be egyetlen olyan hajóba sem, ahol uszítanak, mert történelmi példákból tudom, hogy minden rossz így kezdődik. A nagyon rossz, az embertelen is.
Csodálkozva venném tudomásul, hogy B.P. hazajött: ugyanis Budapesten született.
Itt: itthon van, ott meg otthon.
És folytathatnám, ha picit lejjebb teker, olvashatja a többi - ugyanilyen hiábavaló - szövegemet.
Én mindig felnéztem az erdélyi emberre. A szívósságáért, a talpig becsületességéért, a finom modoráért, a hihetetlen összetartásért vészek idején, az egyedülálló kulturális igényességéért. Ezt a nagyon magas morált keresem, és úgy látom, egyre inkább, hogy hiába... mert ilyenek is vagyunk, mi magyarok.

Hozzászólt: Trixi / Péntek, 2009. november 06., 17.23 Válaszoljál rá!

Ahogy Morvait, úgy ezt is olvastam.
Értem.

Hozzászólt: Olvasó / Péntek, 2009. november 06., 15.53 Válaszoljál rá!

Vannak kis és nagy emberek, akiket a szeku küldött ki Magyarországra, vagx külföldre ide-oda!!! Sajnos, ma már senkinek sem lehet teljesen hinni...Aztán vannak emberek, akik a szeku ilyen-olyan rajtuk esett megpróbáltatásai után sem mentek ki sehová s vállalták és ma is vállalják azt, hogy itthon nyomorognak.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu