Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. január 25., 22.04
Diurnus naplójegyzete

Levlap Temesvárra, a Piariba

Írta: · Bodor Pál
2009. október 11., 06.00 Vasárnap

Mi az emberismeret? Hány embert ismertem életemben? Hányat kellett volna ismernem, hogy jó emberismerő legyek? Vagy nemcsak a mennyiség teszi azt, ami intuícióként működik? Hogy évek múltán is ráismerjek; sejtsem a reakcióit, s a közeget is, amelyből érkezett…

Volt osztálytársaim jórészét sem jellemezhetem szigorúan. (S nevüket most fonetikusan írom). Pálicsról csak azt tudom, hogy jól focizott, családi háttere nekem titok. Árkánról is csak annyi pislákol, hogy valami „kisegyház” vagy szekta tagja volt, Itineancról semmit sem jegyeztem meg, de magam előtt látom, ahogy az előbbi kettőt is, azaz tizenéves arcát, nagy termetét, s tudom helyét az osztály furcsa hierarchiájában – ennyi. Engelmayer birkózásban legyőzött, persze, jó súlyemelő volt. Radiológus orvos lett, és ausztrál állampolgár… Lózsa Buci módos vidéki molnár fia volt, nagydarab, távolságtartó, de kedves – azzal ugratták, hogy Gizi néni intézményében is, a Dom tér környékén, liszteszsákokkal fizet. Prexl, Grossek akkori arcát is megismerném – de hát mit tudok belső tartalmaikról, törekvéseikről? Jól csak Kovács Ducit, azaz Ferencet, a robottechnika Európa-hírű tudósát ismertem, tizenkét évig első tanuló volt, látom édesapját, édesanyját, kertjüket, házukat, az udvart, ahol bridzseltünk – nos, Őt egy regényen is végigvihetném. Nem él már. A zárkózott, hórihorgas, nagyon becsült Salló Ervint szerettem a legjobban, nemes lélek, kiváló koponya, zárkózott és szemérmes. Nemrég hunyt el, s vele életrajzom nagyobbik részét temették el. Belgradert is kedveltem-csodáltam, Misi remek etnográfus lett az NSZK-ban, és tragikus sorsú ember. Ervinnel, Misivel és (grafikusként) Csülökkel, azaz Horváth István filmoperatőrrel (ma Vancouverben) csináltuk diáklapunkat, a Gaudeamust. Csülök meglátogatott Pilisszentivánon, önzetlen, tiszta ember, nejét, Márthát, a hajdani prímabalerinát is őszintén szerettem. Győri Péter az elemiben igazi barátom volt, azt álmodtam kilencévesen, hogy kimentem az égő házból – osztálytársam volt a Piariban is, magas rangú tiszt lett Izraelben, ötvenedik érettségi találkozónkon átnézett rajtam: biztos tudja, miért. Sfercociu, Knezevics, Túri (kanonok), Szlahotka, Velcsov… Meg Gálffy Gyula, Eslinger, Tölgyessy… Pártos Roland is nagyon közel áll hozzám, könnyű atletikában országos bajnok volt, amiként öccse, Charles sakkban – mindketten reformátusok, Rollal együtt jártunk hittan- és bibliaórára. Édesanyja svájci francia vegyészdoktor volt, az „öreg” Pártos is ott végzett, s vette el feleségül. Rolnak francia és magyar volt az anyanyelve, New Yorkban festőművész, azóta is levelezünk. És Ternovics! A német–magyar–román színész, óriási komédiás, aki tizenhat évesen, az utolsó pillanatban berukkolt az SS-be, ha igaz, de már a kiképzésből meglépett. Román lovagrend-kitüntetést kapott nemrég. Hol Münchenből, hol Temesvárról hívott fel, s mutatott be legutóbbi, magyar nejének. Gyanús, hogy rég nem jelentkezett. Ochsenfeld Bukarestben sportújságíró lett, korán meghalt. Az egyik– magasugró – Szabó fiú is korán ment el: rákban. Bar Frici (kétpont az a-betűn)! Bánfalvi! Benedek „Guli”! Hladik! És jaj, Friedenwanger! Szemész lett, orvos, de mekkorát verekedtünk – tán 46-ban…

Itt abbahagyom. Október 15-én lesz 150 éve, hogy a temesvári Kegyesrendi (piarista) Főgimnázium megszületett. (Az egyik német lap száz évről ír…) Nagy ünnepségek lesznek, sajnos: nélkülem. Nem vagyok jól… Szeretettel köszöntök mindenkit.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Trixi / Hétfõ, 2009. október 12., 12.20 Válaszoljál rá!

Bárhogy fáj is, de talán jobb, hogy ebben a ronda időben nem tudsz elmenni.Nem hiányzik egy komoly megfázás..

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu