Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. január 22., 22.32
Diurnus naplójegyzete

Rendetlen vagyok

Írta: · Bodor Pál
2009. október 07., 06.00 Szerda
Jó iskolákba jártam, de sehol sem tanítottak meg gazdálkodni az idővel. Beosztani, sürgősségi sorrendeket felállítani, takarékoskodni az idővel, netán alakítani, formálni, félretenni. 


Világéletemben időhiánnyal küszködtem tehát, nehezen mondtam nemet, ha valaki arra kért, hogy költsek rá néhány órát, napot, hetet, restelltem önzően fösvénykedni, ezért aztán semmire se telt az időmből, sokan (joggal) megbántódtak, mert noha vállaltam, hogy megválaszolom az írásukat – lassan gyűlni kezdtek a halasztgatott kötelező olvasnivalók. Egyre gyakrabban kelek reggel négykor, fél ötkor, és legalább este tízig dolgozom.

A tennivalóim közel kétharmada baráti, ismerősi szívesség: gyakran ismeretlen partnernek is. Mivel azonban nem futja mindenkire, egyre többen haragszanak. Az még nagyobb baj, hogy egy idős házaspár remek, kettős önéletrajzának szerkesztését vállaltam őszinte lelkesedésből, már egy éve piszmogok vele, s ma már tudom: csak akkor fejezhetem be, ha elutazom s elbújok vele valahova. 

Súlyosbítja átkozott helyzetemet, hogy sem a szüleim, sem a tanáraim, de persze a barátaim sem tanítottak meg rendet tartani. Olykor egész napos szüneteket kell tartanom rendcsinálás végett. Nem sikerült a menet közbeni, a sietős munka közbeni rendtartás szabályainak, fogásainak a „beidegzése”. Vagy tíz vastag irattartómban ezrivel gyűlnek a sosem újraolvasott cédulák, újság széléről letépett fecnik, papír zsebkendők, szalvéták, névjegyek, szép-tiszta vécépapírok: telefonszámokkal, címekkel. Az a legszörnyűbb, hogy ezekről a nevek általában hiányoznak. Sosem tudom meg, hova írtam fel annak a Koppenhágában megismert svéd ombudsmannak a nevét, akinek mérnök apja szerződéses alkalmazottja volt a harmincas években egy brassói gépgyárnak, ezért ő a gyerekkorát Brassóban töltötte, s mert hallotta, hogy egyik regényem, a Svájci villa cselekménye Brassóban bonyolódik, megkért, ha valamelyik általa ismert nyelven megjelenik, küldjem el neki. 

Megjelent már két német kiadásban, de az ő nevét elfelejtettem, s a névtelen céduláim halmában meg sem találhatom. 

Most a fiamtól és a lányom kislányától igyekszem rendtartást tanulni. Megnyugtat, hogy ők abszolút „rendesek”, tehát a rendetlenségem talán nem genetikai jellegű. Időmmel, tereimmel bánni azonban már nem tanulok meg soha. Nincs is mikor: nincs már rá se időm, se terem.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Trixi / Kedd, 2009. október 13., 23.02 Válaszoljál rá!

ismerős... :))

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu