Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. január 25., 21.43
Diurnus naplójegyzete

Tízezer éves újság

Írta: · Bodor Pál
2009. október 19., 16.47 Hétfõ

Természetesen az emberiség menthetetlen – magyarázta a közkedvelt mentős, aki leginkább a fotós Korniss Péterre hasonlított. – Mentőre, mentőautóra, népszerű mentőorvosra, lélegeztetőre nagy szükség van, de mindezzel nem az emberiséget mentjük, mentegetjük – lám, mennyire mást jelent a ’mentegetni’ – a mentő az egyes embert igyekszik megmenteni, legalább a fájdalomtól, de olykor a túl korai elmúlástól is. Persze ez olyan, mintha az óceán vizének megrezdülő, egyetlen kis hullámát nevezném óceánnak. Bár… Az ember világegyetemét a fogfájás is betöltheti. Az emberiség menthetetlenségét azonban nem így értem. Hanem úgy, hogy a történelem és a világirodalom – és minden művészetek, minden gondolat-történet, filozófiatörténet – azt bizonyítja, hogy…

– Igen – szakítom félbe magamat pimaszul – igen, tudjuk, a klasszikus görög tragédiák óta, de még sokkal régebbtől fogva az emberiség egy és ugyanaz, amennyiben semmit (vagy: alig) változott a jelleme, a természete. Ezért értjük jól a remekműveket és az időt… De hát az emberiség lelki folytonossága erőt ad és önismeretet. Mindig ugyanazokkal a bajokkal, konfliktusokkal találkozunk, csak más szereplőkkel, arcokkal, nevekkel, erő-arányokkal, valahogy úgy, mintha évezredek óta ugyanazt a színdarabot próbálnánk állandóan. Szép lassan, rendre kihalunk belőle, mások és mások veszik át a szerepeket, de az egészet ismerjük, tudjuk, alig érhet meglepetés.

– Igen – felelte az orvos – tehát rossz a kérdés. Nem arra kell válaszolnunk, hogy érdemes-e élni, hanem arra, hogy hatvan-hetven évet érdemes-e élni… Avagy: hány évet érdemes…? Gyerekkoromban álltam a vándorcirkusz sátra mellett, és imádkoztam, hogy legalább öt percre bemehessek. Most bent vagyok, és néha attól szorongok, hogy néhány év múlva…

– Még szerencse – vágtam közbe ismét – hogy mégsem mindig magunkat sajnáljuk a legjobban. Ezek az igazi témák, ezek foglalkoztatnak minket igazán. Szívesen olvasnék egy újságot, amely száz, ezer évek óta ugyanaz, legföljebb a nyelvezetét korszerűsítik, mint a Shakespeare-fordításokat, amelyek eredetije sosem változik… Arról, hogy most már mire törekedjünk: sikerre, pénzre, diadalra, bomba lányokra, forró nyaralásra – vagy lelki békére, nyugalomra, csöndes-szép zenékre? Arra, hogy ne legyen soha lelkiismeret-furdalásunk…?  

– És ne azért, mert lelkiismeretlenek vagyunk. Ebben a világban nehéz jónak lenni. Jónak maradni. Vagy – végre – megjavulni?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu