Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. október 27., 16.55
https://www.facebook.com/RMDSZ/

Ceau, Cinema!

2014. július 10., 11.00 Csütörtök

Néhány temesvári román fiatal összeállt és megszervezte, hogy legyen néha egy-egy kertmozit imitáló filmvetítés a Művészetek Házának udvarán. Ceau, Cinema – zsebfesztivál a program teljes neve, ahol csak román filmeket fognak vetíteni ezen a nyáron.

 

Kimondottan örültem az ötletnek: nyári mozi egy központi udvarban – júliusi éjszakákon, csak román filmekkel (www.mareleecran.net). Szeretem a román filmeket, mármint főleg azokat, amelyek az elmúlt húsz évben keletkeztek. Kedd este is várakozással telve indultam neki az éjszakának. Igaz, kicsit borongott, de néha kellemesen fújt a szél, langyos volt az este. A Bucureşti, unde eşti? (Bukarest, hol vagy?) c. filmet vetítették Vlad Petri rendezésében, melynek bemutatója folyó év júniusának közepén volt, tehát alig három hét alatt ért el Temesvárra.

A Művészetek Háza előtt állt néhány fiatal, az udvaron még néhányan, de összesen alig voltunk vagy tizennyolcan. Elszomorodtam: mi lesz ezzel a kezdeményezéssel, ha ilyen kevesen vannak az első bemutatón, aztán mikor elindult a film, egyre inkább örültem, hogy csak ennyien vagyunk...

Én művészfilmre készültem. Ez dokumentumfilm-montázs volt, abból is az igen gyenge fajta. Az ötlet jó lenne: a 2012-es évi bukaresti lázongásokat rögzíti a fiatal rendező. Egy éven keresztül kíséri végig az Egyetem téren (Piaţa Universităţii) szervezett tiltakozások menetét három fázisban. Tiltakozások. Az emberek. Felfüggesztés alcímek tagolják a filmet. Az igazság az, hogy unatkozom: a körülöttem lévők helyenként felnevetnek, sőt, kacarásznak. Nem értem, miért, vagy hogy én miért nem...

A film alatt többször eszembe jut, hogy valójában generációs konfliktusok mutatkoznak meg: fiatalok vs. idősek. De társadalmi csoportok is egymásnak feszülnek: az egyetemisták és a munkások, a nők és a férfiak, az X pártiak és az Y pártiak. Mennyi mindent ki lehetett volna hozni ezekből a témákból...

Az is többször bevillan, hogyan viszonyul a mai ember a hatalomhoz. Pontosabban az, hogy milyen gyakran bújunk a felelősséghárítás mögé. Milyen könnyen engedjük át a döntés jogát másoknak azzal, hogy nem vállaljuk fel a döntéseinkkel együttjáró konfliktusokat, hogy nem akarunk – végsősoron önmagunkért – áldozatot hozni, hogy mennyire nem gyakoroljuk az önfegyelmet. Mindent a hatalmon lévőktől várunk el: legyenek munkahelyek – igaz, dolgozni pontosan és szépen, nem szeretünk; legyünk gazdagok – azonnal és kevés befektetett munkával; legyünk okosak –, ámbár tanulni nem akarunk...

A film egyik legszomorúbb mondata, amikor egy fiatal férfi egy idősebb hölgy szemére veti, hogy „én fizetem a nyugdíjadat”. Tudom, hogy vannak mindenféle gazdasági mutatók, olyan „szakemberek” (most termeltük ki őket, eddig évezredeken keresztül jól megvoltunk nélkülük is), akik folyamatosan számolják, mérik és jósolják, mi lesz velünk nemsokára, de az igazság az, hogy a fenti mondat ebben a formában nem igaz...

A vetítés folyamán próbálok figyelni a beszédre, de mivel egyszerre többen is beszélnek, inkább csak dühös leszek, míg a körülöttem lévők ezen is tudnak nevetni. Nem értem. Kétnyelvűnek és kétkultúrájúnak vallom magam, most mégis értetlenül állok, mert engem végtelenül elszomorít az is, hogy nem hallgatjuk meg egymást, hogy mindent és mindenkit túl akarunk üvölteni, s hogy valójában, itthon, Romániában, már lázadni sem tudunk. A dokumentumfilmből kiderül, hogy csak nagyon kevesen vannak a tiltakozók, szervezetlenek, nem tudják, mit akarnak, s hogyan is érjék azt el. Aztán a film sincs lezárva, csak úgy, vége lesz. És én szomorúan bandukolok hazafelé a már csöpörgő esőben. De mindettől függetlenül, már várom a jövő hetet a következő filmmel, hátha az ...

 

Magyari Sára

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu