Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. október 18., 17.08
Európa önállósodása

Célok és ábrándok

Írta: Chirmiciu András
2021. szeptember 16., 18.58 Csütörtök / Hunyad

Csökkenteni kell az ázsiai termelőktől való függést a mikrocsip terén, hangsúlyozta éves mérlegelése során Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnök asszonya. Az utóbbi hetekben ugyanis az európai ipar – beleértve az autóipart – jelentős problémákkal szembesült, egyes gyárak kénytelenek voltak felfüggeszteni tevékenységüket az ázsiai csipek és mikrocsipek akadozó importja miatt.

Akárcsak tavaly tavasszal, a koronavírus-járvány kitörésénél, az EU rádöbbent, hogy mennyire magatehetetlen. A járvány csupasz hátsóval találta a gazdag és fejlett Európát: legyen szó maszkokról, kórházi védőfelszerelésekről, lélegeztető-gépekről vagy egyszerű műanyagkesztyűkről, Európa importra szorult, mivel saját maga képtelen volt előállítani és legyártani mindezeket megfelelő mennyiségben. Az ázsiai importtól – mindenekelőtt Kínától – függött.

Azon hiányosságot hamar sikerült kiküszöbölni, az ipari kapacitások átszervezésével tavaly Európa önállóvá vált e területen. Egy évvel később viszont arra döbbent rá, hogy más téren függ az ázsiai termelőktől, elsősorban Kínától. Az utóbbi évtizedekben ugyanis Európa (és az USA) következetesen leépítette saját iparát, a termelést pedig Ázsiába, nagyrészt Kínába helyezte át. Ennek nyomán Kína a világ műhelyévé vált, és évről évre hatalmas, százmilliárdos többletre tesz szert az EU-val – és az USA-val – való kereskedelem révén.

Von der Leyen asszony ambiciózus elképzelése éppen a modernkori selyemúttól való függőség felszámolását célozza, legalábbis mikrocsipek terén. Ami elvileg megoldható lenne, műszaki fejlettség szempontjából Európa jól áll, gyártókapacitásokat pedig ki lehet építeni (netán visszaállítani).

A másik önállósodási célkitűzés viszont sokkal kevésbé realisztikus. Brüsszelben immár egyre gyakrabban beszélnek az EU politikai és katonai súlyának megemeléséről, többek között közös uniós haderő létrehozása révén. A nagyhatalmi ábrándokra törekvő Franciaország már évek óta szorgalmazza ezt, de a többiek sosem vették komolyan, Macron elnök terveit inkább felbőszült gall-kakas hiúságnak tekintették. Az amerikaiak afganisztáni kivonulása nyomán azonban Brüsszelben és Berlinben is egyre inkább komolyan foglalkoznak az üggyel. Washington ugyanis egyoldalúan döntött a kivonulásról, nem is méltóztatta értesíteni annak részleteiről európai szövetségeseit, egyszerűen kész tény elé állította őket. Amit a büszke európaiak megalázásnak tekintenek. Főleg, hogy az év első felében már átestek két hasonló megaláztatáson: Erdogan török elnök személyesen Ursula von der Leyent alázta meg, Moszkva pedig Josep Borrelt, az EU külügyminiszterét. Az USA, Kína és Oroszország legfeljebb mellékszereplőnek tekintik az EU-t a globális geopolitikai döntéseknél. Sőt, a kisebbek is amolyan jelképes bokszzsáknak nézik az EU-t: Lukasenka például migránsokkal zsarol, a győzelmi örömmámorban lévő tálibok pedig jókat derülnek az EU felszólításain, melyek az emberi jogok és a nők jogainak biztosítását „kérik számon”.

Az EU-nak önállóan, komoly tényezőként kellene fellépnie a világpolitikában, üzente évértékelő beszédében von der Leyen. Ami alighanem hiú ábránd marad, az EU gazdaságilag óriás, politikailag és katonailag viszont törpe.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu