Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2021. február 24., 21.49

Brüsszeli struccpolitika

Írta: Chirmiciu András
2021. január 17., 17.20 Vasárnap / Hunyad

Megbukott a Minority SafePack, az Európai Bizottság nem indít jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében. Annak ellenére, hogy a kezdeményező FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) több mint egymillió aláírást gyűjtött az EU szinte valamennyi országából, s decemberben az Európai Parlament háromnegyedes többséggel fogadta el.

A Minority SafePack révén EU-s szintű kisebbségvédelmi szabályrendszer létesült volna, amolyan uniós kisebbség-minimum, melyet minden egyes tagországnak be kellett volna tartani. A Minority SafePack lényegében kivonná a kisebbségpolitikát a tagországok hatásköréből és áthelyezné EU-s szintre, ahol teljesen másak az erőviszonyok, illetve a kisebbségekhez való viszonyulás. Az Európai Bizottság (EB) ezt utasította el, a kisebbségi kérdést tagállami hatáskörbe hagyván.

Az érthetően csalódott FUEN szerint az EB nemcsak, hogy cserbenhagyta az őshonos kisebbségeket, hanem az európai polgári kezdeményezés hitelességét is aláássa azzal, hogy a jogalkotást immár az ötödik sikeres kezdeményezés esetén utasítja el. Sőt, ezáltal az EB az Európai Parlamentet is semmibe veszi, nemcsak olyan 50-60 millió EU-s polgárt. Annyi az őshonos nemzeti kisebbségek összlétszáma az unióban, arról nem is beszélve, hogy majdnem minden európai országban vannak nemzeti kisebbségek. Kivételek csupán a kontinens nyugati perifériáján vannak, Írország és Portugália az a két EU-s tagállam (és Izland azon kívül), ahol a lakosság szinte teljesen homogén, csupán ezek tekinthetők valódi nemzetállamoknak.

Bármennyire is elszomorító a pénteki brüsszeli döntés, aligha lehet meglepőnek tekinteni. Az őshonos nemzeti kisebbségek helyzete igen eltérő,

a legtöbb nyugati országban értéknek tartják, gyakran tejbe-vajba fürösztik őket, miközben keleten inkább veszélyforrásnak tekintik. Kelet-Európában a többségi állami nacionalizmus még mindig jelentős tényező, noha az utóbbi években jócskán alábbhagyott – éppen az EU-s csatlakozás nyomán. A legszélsőségesebb kisebbségüldöző azonban toronymagasan az a Franciaország, ahol a legtöbb őshonos nemzeti kisebbségi közösség található, erőszakos beolvasztásuk azonban 1789 óta állandó állampolitika. Párizs még a nemzeti kisebbség létét sem ismeri el, számára az ország valamennyi állampolgára francia, csakis francia és kötelezően francia.

Arról nem is beszélve, hogy a nemzeti kérdés továbbra is „forró gesztenye” Brüsszel számára, óriási megosztó és konfliktus-teremtő potenciálja révén. A huszadik századi szörnyűségek után Európa jóformán nem tudja, mit kezdjen a nemzeti kérdéssel, tudomást sem vesz róla, vagy próbálja kikerülni, mintsem megoldást keresne. Csak akkor foglalkozott a témával, amikor az egyszerűen elkerülhetetlenné vált, a koppenhágai kritériumokat – melyek előírják, hogy ott, ahol egy adott kisebbség aránya helyileg meghaladja a 20%-t, az adott kisebbség nyelve hivatalossá válik helyi szinten – a boszniai vérengzések idején fogadták el. A nemzeti kérdés annyira kényes téma marad, hogy Brüsszelben inkább kezüket mossák, tagállami hatáskörben hagyják (mint nemrég a katalán ügyet), nehogy felkavarják az állóvizeket.

Az uniós szintű kisebbségvédelmi jogalkotás kidolgozása eleve roppant nehéz lett volna. Mivel az európai őshonos nemzeti kisebbségek helyzete annyira eltérő, célkitűzéseik, orvoslásra váró problémáik annyira különbözőek, hogy roppant bonyolult lett volna közös nevezőre jutni. A koppenhágai kritériumokat is csak a regionális nyelvek nyakatekert megfogalmazással sikerült elfogadtatni, különben Franciaország megtorpedózta volna. Talán még annál is nehezebb lett volna a kidolgozott Minority SafePack elfogadtatása a tagországokkal, vagyis a hatáskörök átszabásával. Borítékolható, hogy számos ország nem lenne hajlandó lemondani szuverenitásáról Brüsszel javára éppen ilyen kényes ügyben.

Aligha meglepő tehát Brüsszel struccpolitikája. Főleg ilyen válságos időkben, amikor az EU-n belüli gazdasági és politikai széthúzások áthidalása, az USA-hoz és Oroszországhoz fűződő viszonyok átértelmezése, a migráció kérdése, a gazdasági krízis és mindenekelőtt a koronavírus okozta járvány amúgy is hatalmas fejfájást okoznak von der Leyen asszony bizottságában.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu