Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. december 01., 07.42
https://www.facebook.com/RMDSZ/
1956 nemzetközi viszonylatban

Magyar remények, geopolitikai realitások

Írta: Chirmiciu András
2020. október 23., 14.33 Péntek

A magyar nemzet 1956. október 23-án fellázadt a kívülről ráerőltetett kommunista rémuralom ellen. Budapestiek és vidékiek, fiatalok és kevésbé fiatalok, értelmiségiek, diákok, munkások és parasztok összefogtak és egy emberként keltek fel az oly sok fájdalmat és szenvedést okozó zsarnoki rendszer ellen.

Az újabb magyar szabadságharc a lengyel felkeléssel való szolidaritásként indult el. Lengyelország fellázadt 1956-ban a kommunista szörny ellen, s noha a rendszer fegyveres erők bevetésével (és több száz halálos áldozattal) leverte ugyan a nyári felkelést Poznan városában, a rendszerellenes hangulat fokozódott, a lengyel politikai krízis októberben érte el csúcspontját. A főleg Moszkvából kiküldött lengyel kommunisták kénytelenek voltak átadni a hatalmat a „nemzeti kommunista” irányzatnak, mely révén Wladyslaw Gomulka került a párt és az ország élére, az őrjöngő Hruscsov pedig kénytelen volt kivonni Lengyelországból a hatalom minden egyes területét vaskézzel ellenőrző szovjet „tanácsosokat”. Addig ugyanis számos miniszteri tisztséget – élen a hadüggyel – nem lengyel, hanem szovjet állampolgárok töltöttek be!

Budapesten eleinte ezen lengyelországi folyamat támogatására vonultak utcára az egyetemisták, a megmozdulás azonban hamar megváltozott, a tömegek immár a magyarországi kommunista rendszer ellen lázadtak fel valós nemzeti forradalom révén.

A forradalom rövid időn belül győzött és lényegében napokon belül elsöpörte a kommunista rendszert. A belföldi küzdelem azonban sajnos csak pünkösdi királyságnak bizonyult, a magyarországi kommunista pribékeket könnyű volt legyőzni, azok külső támogatóját, a hatalmas Szovjetuniót viszont már lehetetlen volt. Annak ellenére, hogy a hősi magyar szabadságharcosok heteken keresztül harcoltak önfeláldozóan az óriási túlerőben lévő szovjet vörös hadsereggel. A hősi magyar nemzet egyszerűen nem győzhette le az atomfegyverrel is rendelkező szovjet világhatalmat.

Külső támogatásra nem lehetett számítani a geopolitikai helyzet miatt. Az USA a kampány hajrájában volt a november 6-i államelnök-választások előtt. A Szuez-csatona körüli nemzetközi válság amúgy is komoly feszültséget okozott. Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael háborút indított a csatornát államosító Egyiptom ellen, ami kicsapta a biztosítékot Moszkvában és Washingtonban egyaránt. Az USA nagy diplomáciai nyomást gyakorolt, és katonailag is megfenyegette Londont és Párizst, a Szovjetunió pedig atomcsapást helyezett kilátásba a britekre és franciákra. Kétoldalú katonai fenyegetés szorítójában London és Párizs kénytelen volt meghátrálni, s szégyenteljesen kivonulni Egyiptomból.

A magyar forradalom esetleges nyugati – elsősorban amerikai – fegyveres támogatása egy percig sem volt reális alternatíva, bármennyire is bíztak benne a magyar hős forradalmárok. Egyszerűen világháborúhoz vezetett volna, amit a nyugatiak nem mertek megkockáztatni, főleg, hogy pusztításai óriásiak, szinte megsemmisítőek lettek volna az atomfegyverek révén, a háború végkimenetele pedig megjósolhatatlan. 11 évvel a második világháború befejezése után a Nyugat – az USA-val az élen – egyszerűen nem kockáztathatott meg újabb világégést, bármennyire is rokonszenvezett a magyar forradalommal.

1956-ban a Szovjetunió nem volt hajlandó lemondani a 11 évvel korábban megszerzett háborús zsákmányról, Kelet-Európáról. Éppen ellenkezőleg, a szovjetek a kommunizmus világméretű terjesztését célozták, nemhogy visszavonuljanak megszerzett gyarmataikról. Erre csak 33 évvel később, 1989-ben voltak hajlandók, amikorra gyökeresen megváltozott a szemlélet Moszkvában. Gorbacsov és reformista csapata pragmatikusan kezelte a dolgokat. A nyolcvanas évek végére a Szovjetunió súlyos gazdasági válságba sodródott, egyre nehezebben tudta fenntartani óriási anyagi forrásokat felemésztő hatalmas katonai gépezetét. A szocialista lágernek a KGST révén való szubvencionálása további terhet jelentett számára, mivel a szovjetek olyan termékeket adtak kedvezményesen a szocialista országoknak, melyeket Nyugaton is értékesíthettek volna keményvalutáért. Mindenekelőtt nyersanyagokat, kőolajat, földgázt, ipari termeléshez szükséges érceket és hasonlókat. Cserében viszont silány termékeket kaptak, amelyek meg sem közelítették a nyugatiak minőségét, s amelyeket a szocialista országok máshol nem tudtak volna eladni. Ennek nyomán vette le Gorbacsov a kezét a „testvérországokról”, ahol a szovjet támasz nélkül maradt kommunista rendszerek egymás után omoltak össze. 1956-ban azonban Moszkva még nem volt hajlandó ilyen lépésre, a magyar nép még egy nemzedékig el kellett viselje a kommunizmus rémségeit.

 

Chirmiciu András

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu