Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. augusztus 12., 21.07
Török pofon a kereszténységnek

Megalázott Szent Bölcsesség

Írta: Balta János
2020. július 13., 15.59 Hétfõ / Arad

Mecsetté alakítják az isztambuli Hagia Sophia múzeumot, jelentette be nemrég Erdogan török államelnök, miután a török legfelsőbb közigazgatási bíróság 86 év után hirtelen rádöbbent, hogy az 1934-es jogi okmány, amellyel Atatürk múzeummá alakította a létesítményt érvénytelen!

Akárcsak az oszmán időkben, ismét mecsetként fog működni az ortodox kereszténység szíve és az egyetemes kereszténység egyik legjelentősebb szimbóluma. Az Isteni Szent Bölcsesség (latinul Sancta Sophia) keresztény templomként épült 537-ben, Jusztinianusz római/bizánci császár idején, és majdnem ezer évig az egyetemes kereszténység legnagyobb, legimpozánsabb és legszebb temploma volt – a római Szent Péter-bazilika csak Konstantinápoly eleste után, a tizenhatodik században épült fel. Egyszerűen csak Nagy Templomnak (görögül Megale Ekklesia, latinul Magna Ecclesia) nevezték évszázadokon keresztül, amely a történelmi krónikák szerint olyannyira csodálatos volt, hogy a Római/Bizánci birodalom fővárosába látogató sok külföldi vendég azt sem tudta, hogy a földön maradt-e vagy már a mennyországba jutott, amikor belépett a kereszténység lenyűgöző szentélyébe.

Az egyetemes keresztény anyaszentegyház 1054-es kettészakadása után – amely éppen a Hagia Sophiában történt – a bazilika az ortodoxia központjává vált, a bizánci birodalmat meghódító nyugati keresztesek idején, vagyis 1204 és 1261 között katolikus székesegyházként működött, majd a bizánciak visszatérése után további majdnem két évszázadig (1264–1453) ismét ortodox székesegyházként. A Hagia Sophia birodalmi templom volt, a konstantinápolyi ortodox pátriárka székhelye, a római/bizánci császárok koronázó temploma. Egészen 1453-ig, amikor az Oszmán Birodalom meghódította a császárvárost, és mecsetté alakította az akkor még mindig a világ legjelentősebb keresztény templomát. Közel fél évezredig muzulmán mecsetként működött, az idő alatt bizánci és keresztény öröksége jelentős károsodást szenvedett, az oszmánok ugyanis bevakolták az iszlám számára elfogadhatatlan emberi ábrázolásokat (szentek és császárok mozaikjait).

Atatürk reformjai jelentős változást hoztak, a modern Törökország atyja múzeummá alakította át a híres vallási létesítményt. Több célt ért el ezáltal: a világi, Európára tekintő modern Törökországot jelképesen elszakította oszmán és iszlám múltjától, az épület restaurálása révén ismét láthatóvá váltak a több, mint ezeréves keresztény és bizánci mozaikok, múzeumként pedig az épület semlegessé vált a két világvallástól.

Mostani lépésével a nyíltan oszmán-nosztalgikus Erdogan visszafordítja mindezt. Célja nem is annyira vallási jellegű, hiszen Törökországban – és Isztanbulban – több ezer mecset működik, sőt az utóbbi évtizedekben sok új is épült, a muszlim híveknek van, hol imádkozniuk. Erdogan lépésről lépésre, tégláról téglára építi le Atatürk örökségét, és igyekszik visszaállítani az azelőtti viszonyokat, mintegy zárójelbe helyezni az Oszmán Birodalom 1923-as megszűntetése óta történt változást. Visszaszorítja a szekularizmust az iszlám javára, megtörte a hadsereg mindenhatóságát, eltávolodik Európától, és fokozatosan visszatér az iszlám világba. Sőt, annak vezető pozíciójára törekszik, ahogy az Oszmánok voltak annak idején, ezért is száll versenybe a magát iszlám élharcosnak tartó Szaúd-Arábiával.

Erdogan provokációja ugyanakkor jelzés a bitorlás miatt felháborodott világnak: megteheti. Ferenc pápa fájdalmát fejezte ki a keresztény örökség kisajátítása miatt, az ortodox egyházak szintén elitélően szóltak az egyoldalúság miatt, Görögország pedig állami szinten jelezte felháborodását. Konkrét lépéseket azonban nem tehetnek a Szent Bölcsesség nagy templomának iszlamizálása ellen. Állami szinten is maximum ejnye-bejnye szintig jutott el a tiltakozás (USA), Oroszország és az EU viszont még ennyire sem volt hajlandó. Moszkva aligha kockáztatja meg új szövetségese elvesztését, a Kreml nagy teljesítménynek tekinti, hogy maga mellé csalogatja és a NATO-tól és EU-tól eltávolítja Törökországot. A saját keresztény identitását gőzerővel felszámoló, politikai széthúzással, gazdasági visszaeséssel és járvánnyal küszködő EU-s balliberális elitnek kisebb baja is nagyobb, mint a keresztény örökség megalázása miatti tiltakozás.

A koronavírus-járvány is kapóra jött Erdogannak: miatta a turistaszezon amúgy is úszott, nem kell tartani bojkottól, amit számos felháborodott európai polgár felvetett. Jövő nyárig pedig úgy is megfeledkeznek mindenről.

Erdogan tehát megteheti, hogy borsot törjön a világ orra alá, és immár sebességbe kapcsolta Atatürk örökségének lerombolását. Az oszmán múlthoz való visszatérés azonban fölöttébb érdekes-kérdéses fejleményhez is vezethet, a császárváros elnevezése kapcsán. Isztanbul csak Atatürk 1930-as nyelvreformja nyomán lett a város hivatalos elnevezése, korábban csupán népi, közszájon forgó név volt. Az oszmán időkben végig Konstantinápoly (oszmánul Konstantiniyye) maradt a császárváros hivatalos elnevezése. Vajon Erdogan ezt is visszaállítja?

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu