Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. október 27., 17.15
https://www.facebook.com/RMDSZ/

Tengerköz

Írta: Chirmiciu András
2020. október 18., 18.29 Vasárnap / Hunyad

Egy évszázad után megvalósul Pilsudski marsall álma, Közép- és Kelet-Európa népeinek összefogása a Tengerköz szövetség révén. Lengyelország hőse és Európa megmentője képzelte el a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő szövetséget az 1920-as „varsói csoda” után, amikor a vertnek tűnő lengyel hadsereg Varsó határában csodával határos módon legyőzte a Vörös Hadsereget, ezáltal nemcsak Lengyelország feltámadását biztosítva 125 év nemlét után, hanem a kommunizmus terjeszkedését is megállítva 25 évre.

Pilsudski (ejtsd: Pjuszudszki) tisztába volt, hogy a harctéren önerőből aratott lengyel győzelem kivételes fordulat, melynek megismétlésére nincs reális esély, végül is Lengyelország már évszázadok óta nem tudta legyőzni háborúban Oroszországot. A nagy lengyel marsall számára nyilvánvaló volt, hogy csak idő kérdése, amíg az átmenetileg legyengült Oroszország és Németország talpra áll és kutyaszorítóba kergeti Lengyelországot és Közép-Kelet Európát. Ennek kivédésére javasolta a Tengerköz szövetséget, mely keretében a Németország és Oroszország között lévő összes ország összefogna lengyel vezetéssel. Elképzelése nem valósult meg a közép- és kelet-európai kis országok közötti mélységes ellentétek miatt, akkoriban jóformán minden ország jobban tartott szomszédjaitól, mint a német és szovjet/orosz kolosszusoktól. Drágán megfizettek érte, 1939–40-ben szinte mindegyik a német vagy a szovjet agresszivitás áldozatává vált, vagy mindkettőé, s csak fél évszázad után, 1989–91-ben szabadultak fel a kommunista rémuralom alól.

Varsóban azonban nem adták fel az 1935-ben elhunyt nagy nemzeti hős elképzelését, sőt, az utóbbi évtizedben ez volt a lengyel külpolitika távolról legjelentősebb prioritása. Rengeteget lobbiztak ennek érdekében a közép- és kelet-európai országok fővárosaiban, illetve Washingtonban. Eredményesen, Észtország, Lettország, Litvánia, Csehország, Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Románia és Bulgária felismerte az együttműködés jelentőségét és csatlakozott a lengyel kezdeményezéshez. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott augusztus 20-án: „Évszázadok ködébe vész, mikor kínálkozott legutóbb ilyen remek esély, hogy a közép-európai népek a lengyel vezérhajó körül okosan elrendeződve a Balti-tengertől le, a Balkánig maguk szabják meg saját sorsukat”. Ehhez bizonyára az amerikai hátszél is jelentősen hozzájárult, az USA is felkarolta a lengyel ötletet, sőt, egyre inkább európai energetikai és katonai politikájának alappillérévé emelte. A Tengerköz két okból értékelődött fel Washington szemében az utóbbi évtizedben. Oroszország egyre nyíltabb nagyhatalmi ambíciói, a gazdag nyugat-európai országok csökönyös zsugorisága a NATO fenntartási költségeit illetően és – habnak a tortán – az orosz–német energetikai kapcsolatok megerősítése kicsapták a biztosítékot immár Washingtonban is. Varsó és a balti fővárosok már évek óta kongatják a vészharangot emiatt, energetikai Ribbentrop–Molotov paktumnak nevezik a 2011-ben megépült Északi Áramlat közvetlen orosz–német földgázvezetéket, illetve a 90%-ban elkészült Északi Áramlat 2-t. Utóbbi esetén az USA komoly szankciókat vezetett be az érintett nyugat-európai cégek ellen.

A Balkán Törökország kidőlése miatt értékelődött fel az USA számára, amolyan alternatív tartópilléreként NATO déli szárnyának. Évtizedeken keresztül Törökország töltötte be ezt a szerepet, melyet egyre inkább Románia vesz át, noha Bulgária és Görögország is felértékelődött Washington szemében. Az amerikaiak lényegében Romániát (rakétapajzs, katonai légi bázis) és Lengyelországot (rakétapajzs, óriásradarok, katonai bázisok) választották a NATO déli (fekete-tengeri), illetve északi (balti-tengeri) szárnyai alapjainak, a környékbélieknek (Bulgária, Görögország délen, balti országok északon) pedig fontos segédszerep jut.

Noha Trump elnöksége alatt mindkét szempont felerősödött, a folyamat még Obama alatt kezdődött, akkor szemelték ki Lengyelországot és Romániát a rakétapajzs telepítésére, s szintén Obama rukkolt elő az európai NATO tagországok katonai hozzájárulásának növelésével, amit a keletiek zokszó nélkül elfogadtak, a nyugatiak viszont elutasítják. Tehát hosszú távú amerikai politikai stratégiáról van szó, ami aligha változik lényegesen, ha novemberben stafétaátadásra kerül sor a Fehér Házban, vagy átrajzolódnak az erőviszonyok a kongresszusban.

A minap bejelentett nagy észak–déli autópálya-összeköttetés (melyet a román sajtó tévesen csak Gdansk–Konstanca autópályaként említ) jelentősen szorosabbra fűzi a kapcsolatokat a Tengerköz országai között. A nagy autópálya hivatalos elnevezése Via Carpathia és Litvánia balti-tengeri kikötőjéből, Klaipedaból indul, Lengyelország keleti részén, Szlovákián, Magyarországon, Románián és Bulgárián keresztül halad Görögország égei-tengeri kikötőjébe, Thesszalonikibe. Három nagy oldalbordája lesz, az egyik nyugati irányba (Kelet-Lengyelországból Varsóba, majd onnan tovább Gdansk balti-tengeri kikötőjébe), a másik kettő pedig keleti irányba a Fekete-tengerhez, Romániában Lugostól Konstancába, illetve Bulgáriában Szófiától Burgaszba. A nagyméretű közlekedési hálózat energetikai és katonai célokat egyaránt szolgál. Északon Klaipeda és Gdansk egyaránt energetikai és katonai támaszpontok, melyek az egész Baltikum, Lengyelország és Csehország energia ellátását biztosíthatják és NATO utánpótlások befogadására is alkalmasak. Thesszaloniki főleg a NATO katonai megfontolásait szolgálja délen, ugyanúgy, mint Konstanca keleten. Burgasznál viszont az energetikai szempontok döntőek, szükség esetén onnan kellene ellátni Bulgáriát, Romániát és Görögországot. Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Horvátország és Szlovénia energetikai ellátását a frissen korszerűsített horvát kikötő, Rijeka/Fiume biztosítja, amely katonai utánpótlások befogadására is megfelel, s amelyet már jelenleg is autópálya-hálózat köt össze a környező országokkal. A Via Carpathia 2025-re tervezett elkészülésével a Tengerköz országai észak (Balti-tenger), dél (Égei-tenger és Adria) és kelet (Fekete-tenger) felől is védve lesznek, NATO katonai utánpótlás és energetikai szempontból egyaránt.

Megvalósítván ezáltal Pilsudski marsall száz évvel ezelőtti álmát, még ha valamelyest eltérően is attól. Megálmodója szerint a Tengerköz szövetség második legjelentősebb eleme Ukrajna lett volna, amely viszont nem tagja a NATO-nak, s ezáltal kimarad az USA által szorgalmazott konkrét huszonegyedik századi tengerközi együttműködésből.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu